Noel arcai

2014. június 20., péntek

Most két hétig inaktív leszek,  gondoltam erre az időre egy kis Noel-összeállítással búcsúzom...

A négy képből álló "beköszönő" a hónap elején készült, az utolsó három fotó néhány napja, a többi pedig közöttük.

Mint mindig, most is elcsodálkozom, hogy milyen sok arca van ennek a kis embernek.








Portréfotózás - Bács Csenge

2014. június 10., kedd

Csenge egy kedves ismerősöm lánya, aki fiatal kora ellenére - vagy talán éppen azért - kacsintgat a modellkedés felé.

Egy héttel ezelőtt a Népligetben láttunk hozzá a fényképezéshez, amikor olyan dolog történt velem, ami eddig még sohasem: észrevettem, hogy mindkét aksim csaknem teljesen lemerült! 

Amikor hazaérek egy fényképezés után, szinte még le sem vetkőzöm, már rohanok is a lemerült akkumulátort töltőre tenni. Ez olyan rituálé, ami mindent megelőz. Ami a gépben van, az nem érdekes, lehet akármilyen töltöttségű, mert tudom, hogy a táskámban lapuló teljesen feltöltött tartalék akkumulátor bőven kibír egy 2-3 órás fotózást (háromszor ennyit is). Éppen ezért fotózás előtt sosem ellenőrzöm az akkukat (csak a vakuét). Minek, amikor KELL lennie egy teljesen feltöltött tartaléknak?

Hát most nem volt. Nem tudom, hogyan felejtettem el az előző alkalommal feltölteni, de megtörtént. 

Már a fotózás elején láttam, hogy 12 %-on állok, gondoltam nem vacakolok, betetszem a másik aksit. És akkor jött a hideg zuhany: a tartalék mindössze 6%-ot mutatott. Hát mit mondjak, kivert a víz. Nem tudtam hirtelen, hogy mit tegyek. Üljünk kocsiba és rohanjunk haza, feltölteni az egyiket? Az legalább 2-3 óra! Az én időmet egye fene, de más idejével nem szeretek játszani (éppen ezért mindig inkább 20 perccel előbb érkezem, de sosem kettővel később - inkább várok). Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, nekivágok a fotózásnak ezekkel az aksikkal... 

Ilyen gonddal még nem készítettem fotókat. Végig az motoszkált bennem, hogy talán ez a kép lesz az utolsó. Nem volt jó érzés... Egy portréfotózásnál a kis mélységélesség miatt igen sok kép megy a kukába, egyszerűen azért, mert életlen lesz. (Eleinte azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen béna, de profik beszélgetéseit olvasva a neten azt szűrtem le, hogy ezzel mások is így vannak - ez a téma önmagában is megérne egy bejegyzést.) Próbáltam nagyon odafigyelni az élességállításra (tudván, hogy szinte biztosan hiába), hogy legyenek használható képeim... Végül kissé sietős tempóban, a két aksit csontig merítve sikerült Csenge összes öltözetét végigzongoráznunk.

Az ég elég felhős volt, így szép fényeink sajnos nem voltak - viszont a jó derítettség miatt nem kellett bántó árnyékokkal küszködnöm. Csak az idővel... "Only time will tell" ahogy a dal mondja.

 

2009 ·TiSza by TNB