Idei nyaralásunk helyszínéül Bulgáriát választottuk. Kicsit tartottunk ugyan a balkáni és a szoc. kultúra örökségétől, de mivel a felkapottabb európai tengerparti üdülések rizikósak (vagy túl drágák) voltak, végül emellett döntöttünk.
Nem bántuk meg, mert bár talán egészen enyhén szerényebbek voltak a körülmények, tengerparti úti célnál az ember nemcsak a víz közelségét fizeti meg, hanem a garantált jó időt is, ebben pedig nem volt hiány.
A Napospart egyike a legnépszerűbb bolgár nyaralóhelyeknek. Hosszan elhúzódó homokos strandjai vannak, amelyeket kissé túlságosan is ki akartak használni a bolgárok. A 8 kilométeres partszakasz borzasztóan túlzsúfolt, tele van egymás szájába épített szállodákkal, az utak olyan szűkek, hogy a busz alig tud ellavírozni bennük. Ennél fogva persze nagy a nyüzsgés, rengeteg az ember, és ahogy hallottuk, a szállodák többségében is nagy a sorban állás a lifteknél és az éttermekben.
Mi ebből szerencsére semmit nem tapasztaltunk, mert szállodánk az üdülőövezet szélére épült, családias, barátságos környezetben.
A nagy beépítettség miatt a kikötők kivételével gyakorlatilag sehol nem lehet parti sétányt találni, ahol beülhetnénk egy vendéglőbe a tengert bámulni egy ital társaságában. Ilyenek ugyanis nincsenek.
A Napospart egybeépült a világörökség részét képező kis félszigettel, Neszebárral, amit sajnos szintén feláldoztak a turizmus oltárán. A régi, ódon, hangulatos faházak utcaszintjét mindenhol butikok, bazárok tömegei uralják. A látvány még így is kellemes, de ha a Hanza-városok gyönyörűen karbantartott és stílusidegen elemeket messze űző faházaira gondolok, akkor azért óriási a különbség. Az idegenvezető ismertetője szerint Neszebáron a legnagyobb az egy főre eső templomok száma a világon - s ez akár így is lehet, mert valóban minden utcasarkon találni egyet.
Végső soron jó szívvel tudom ajánlani Bulgáriát mindenkinek azzal, hogy döntés előtt érdemes a szokásosnál alaposabban körüljárni a szálloda-kérdést.
