Fehér Lili diplomakoncertje

2019. május 21., kedd


Fehér Lili nem először szerepel a bejegyzéseim között. Énekes és zongorista, aki most végez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A Régi Zeneakadémia épületében tartott múlt heti diplomakoncertjére én is hivatalos voltam. 

Régóta készültem már arra, hogy Lilit a zongora mellett is megörökítsem, ezért most lecsaptam a lehetőségre. Megbeszéltük, hogy a koncert után ott maradunk a teremben fotózni. A remekül sikerült, mintegy háromnegyed órás  előadás után azonban nagy bánatomra csak néhány perc jutott az akcióra.

A koncert után a nézők elhagyták a termet, és az előtérben sorra járultak Lili elé, hogy gratuláljanak sikeres diplomaszerepléséhez. Én a teremben maradtam, és vártam, hogy Lili végre felszabaduljon. A köszöntés elég sokáig tartott, s ezalatt az egy fős rendezői személyzet - egy fiatalember - szorgalmasan szedte össze a kellékeket (mikrofonok, hangszórók, zsinórok). Egyszer csak lehajtotta a zongora tetejét, és úgy tűnt, mint aki ezzel be is fejezte a rendrakást. Megszólítottam, hogy mi itt fényképezni szeretnénk, kellene a zongora, amire annyit mondott, hogy ő 9-kor bezárja a termet. Ha fotózni akarunk beszéljük meg valakivel, mert ő ugyan elmegy... (8.45 volt).

Néhány férfi a helyiség hátsó részében beszélgetett, majd mikor észrevették, hogy én még ott támaszkodom a színpadnál, rövid úton (és elég minősíthetetlen hangon) kizavartak a teremből. Ekkor derült ki számomra, hogy a tanárok maradtak ott értékelni a diplomázók teljesítményét, rólam meg azt hitték, hogy hallgatózni maradtam ott - pedig azt sem tudtam róluk, hogy kicsodák...

Oda se neki, ért engem már ennél durvább inzultus is, ha minden hasonló esetben kiakadnék, már rég az idegosztályon kötöttem volna ki, elhagytam hát a termet, amit aztán gondosan kulcsra zártak mögöttem. (Arra azért valószínűleg maguk is rájöttek, hogy a hangnemük hagyott némi kívánni valót, és némi kiengesztelésül megköszönték, hogy eljöttem a vizsgaelőadásra.)

Lili szeretett volna néhány képet a rokonokkal, barátokkal, így először ezekkel kezdtük. Közben persze telt az idő, s a fiatalember láthatóan türelmetlenül várta, hogy végre elhagyjuk a termet. Mikor a társaságon túlestünk csak perceink maradtak arra, hogy Lilit a zongora mellett fotózzam. Így aztán nem tudtam beállítani a fényeket - rádió-távirányítású vakukkal készültem, de ezeket elővenni sem maradt időm, nemhogy fel- és beállítani őket. Maradt a "vaku a gépen telibe" konfiguráció, egyetlen objektívvel - mert objektívet cserélni esélyem se maradt...

A teremben elég sötét volt, ahogy vártam, s bár készítettem néhány képet természetes fények mellett is (ISO 3200-on), a kidolgozás során mégiscsak jobbnak találtam a vakus expókat (igyekeztem nem nagyon harsány vakufényt beállítani). (Hiába ezek a körülmények messze nem azonosak egy könnyűzenei koncertfelvétellel, mint az LM Acoustic esetében, ahol a sötét bár kevéske világítása is a megadta a hangulatot.)

Mindössze két beállításra maradt időnk: egy zongorázós és egy zongoránál ülő pozícióban... majd a fiatalember leoltotta a villanyt és véglegesen eljött a záróra.

Fotópályázatok: Palanga - Litvánia

2019. május 17., péntek

Külső szemmel bizonyára unalmasak és hivalkodók ezek a posztok, pláne ilyen mennyiségben. Mégis felteszem őket, egyrészt mert bizony eredménynek számít egy nemzetközi fotópályázaton helyezést elérni (és ami itt nem látszik, hogy több esetben nem is sikerült, ezért aztán természetes az öröm olyankor, amikor igen), másrészt meg azért, hogy (ha másnak nem, hát saját magamnak) megörökítsem mindazt, ami a fotózásaim kapcsán történt.

A legfrissebb hír, hogy a 3rd Palanga Photo Salon versenyén 11(!) képemet fogadták el. Nem is tudom, hogy volt-e egyáltalán ilyen sok képelfogadásom egyetlen versenyen... (Utánanéztem: igen, 2017-ben az AFG Grand Circuit körversenyen.)

Azok számára, akik olvassák a blogot, a képek nem lesznek teljesen ismeretlenek. (Látszólag mindig ugyanazok a képek jönnek elő, pedig már 20 fölött van azoknak a fotóknak a száma, melyek nemzetközi versenyeken helyezést vagy elfogadást nyertek. Ha a hazai versenyeket és pályázatokat is beleszámítjuk akkor pedig jóval több.)

Két fotóm a Digitáliis Fotómagazinban

2019. május 16., csütörtök

Időnként részt veszek a Digitális Fotómagazin pályázatain, s néhányszor már sikerült is bekerülnie egy-egy képnek a válogatásba.

Két ilyen jellegű "gyűjteménye" is van a magazinnak. Az egyiken egy adott témához illő fotókkal lehet pályázni, a másik lehetőség, hogy a Képértékelés rovathoz tölt fel képet a fotós, amelyek közül a szerkesztő tetszés szerint válogathat. Itt nem feltétlenül a legjobb alkotások kerülnek kiválasztásra, hanem amelyekhez hasznos értékelés fűzhető. 


A Vasúttörténeti Park

2019. május 12., vasárnap

A Vasúttörténeti Park Közép-Európa legnagyobb interaktív vasúti emlékparkja, amely Budapesten, a XIV. kerületi Tatai út 95. szám alatt található. A látványosság 2000-ben nyitotta meg kapuit az 1911-ben épült 34 állásos Északi fűtőház területén. (A wikipédia szócikke alapján.)

Remek szórakozás, különösen gyerekekkel. Rengeteg  a vonat, mozdony a legkülönbözőbb időkből, amelyek többségére természetesen fel is szállhatnak a lurkók. 


Unokák és Duókák 8.

2019. május 3., péntek

Olyan régen tettem fel fotókat az unokákról, hogy ideje már pótolni a mulasztást.

Kicsit nehéz helyzetben vagyok ilyenkor, mert hát ezek leginkább családi fotók, ugyanakkor talán normál gyerekfotóként is felfoghatók. (Igyekszem legalábbis olyan képeket választani, amelyek némileg talán túlmutatnak az egyszerű családi képeken...)

A fotók első része az év elején otthoni környezetben készült, az utolsók pedig a két nappal ezelőtti majális pillanatképei.

Fotópályázatok: Painting Light 2019

2019. május 2., csütörtök

A 3rd International Contest Painting Light 2019 montenegrói rendezésű versenyen 4 fotómat helyezték, közülük a Windlass című kép díjat nyert.

Az egyszerűség kedvéért a megküldött certifikátokat másolom be ide, amelyeken a képek is láthatók.

A Yellow And Blue című fotó először szerepelt versenyen, a modell: Trautmann Laura.

 

2009 ·TiSza by TNB