Budapest - Kelenföld

A Keleti és a Nyugati pályaudvar környéke után tettem egy sétát a Kelenföldi pályaudvaron is. 

A főépülethez érve némi meglepetés ért. Úgy tudtam ugyanis, hogy ezt már felújították, még képeket is láttam róla (lásd a baloldali, netről előbányászott két "fotót"), de a helyszínen kiderült, hogy ezek csak tervek lehettek, mert az épület bizony lepusztult, szinte romos, szó sincsen felújításról. 

A tér szemközti oldalán ellenpontként hivalkodóan terpeszkedik a modern Etele Pláza, közöttük egy tér, amelyen éppen munkások hada dolgozott.

A főépület, jelenlegi állapotában

Az Etele Pláza

Tavaszi nagytakarítás a téren

 Az aluljáró és a peronok hamisítatlan pályaudvari képet mutatnak:

 

Budapest - Nyugati

 

A múlt héten a Keleti pályaudvart látogattam meg, gondoltam folytatom a sort, és most a Nyugati felé veszem az utam. Némi rezignáltsággal tapasztaltam, hogy mindenfelé elkerítések és lezárások pusztítják a látványt. Kárpótlásul az Eiffel Tér Irodaház és a Skála Metró áruház üvegfalai nyújtottak némi lehetőséget a tükröződések fotózására, bennük a toronydaruk színes látványával. Ezzel el is szórakoztam egy kicsit (az utómunka során is), és persze fotóztam az arra járó embereket is. No és persze ilyenkor a Westend színváltó vizes falát se lehet kikerülni.

Budapest - Keleti

Tegnap a Keleti pályaudvar (és kicsit az Aréna Mall) környékén éltem ki fotózás utáni vágyamat. Az erős napfény keltette éles árnyékok leginkább a fekete-fehér sziluettfotók felé lökdöstek, de azért néhány színes is született.

  

 

Retrófotózás Vicával

Amikor az unokáimmal  néhány hete meglátogattuk a Vasúttörténeti Parkot, úgy magával ragadott a hely hangulata, hogy elhatároztam, visszatérek majd egy régies stílusú portréfotózásra. 

Hamarosan meg is szerveztem a fotózást, ám néhány nappal az esemény előtt a nagy kánikula (35 fokos meleg) miatt lemondtam a találkozót. Ilyet még sosem csináltam azelőtt, kicsit szégyelltem is magam, de úgy gondoltam, hogy nincs értelme végigszenvedni a fotózást úgy, hogy a meleg rányomja a bélyegét az eredményre...

Egy héttel ezelőtt újra elérkezettnek láttam az időt, hogy megpróbálkozzam a szervezéssel. Mivel a korábbi modell nem ért rá, a facebook egyik TFCD-csoportjában hirdettem meg lehetőséget. A felhívásra Petrovics Vica jelentkezett, akivel a múlt hétvégén meg is valósítottuk az elképzelést.

Vica nagyon lelkesen látott hozzá az előkészületekhez: sminkest keresett (az enyém épp nem ért rá) és ruhát is bérelt, ami éppen megfelelt az elképzelésünknek. A kamera előtt nagyon invenciózusan mozgott, látszott, hogy nem ez az első modell-próbálkozása.

A Vasúttörténeti Park

A Vasúttörténeti Park Közép-Európa legnagyobb interaktív vasúti emlékparkja, amely Budapesten, a XIV. kerületi Tatai út 95. szám alatt található. A látványosság 2000-ben nyitotta meg kapuit az 1911-ben épült 34 állásos Északi fűtőház területén. (A wikipédia szócikke alapján.)

Remek szórakozás, különösen gyerekekkel. Rengeteg  a vonat, mozdony a legkülönbözőbb időkből, amelyek többségére természetesen fel is szállhatnak a lurkók. 

Mozgás - Forma fotópályázat

A Prizma Kör minden évben rendez néhány fotópályázatot, amelyekre néha én is küldök képeket.

Ezúttal a mozgás és a forma témáját megörökítő fotókkal lehetett pályázni. 62 alkotó 538 képéből választotta ki a zsűri a helyezett 60 képet, amelyek közé mindkét kategóriába bekerült 1-1 fotóm. A Száguldás c. képet egy éve készítettem Miskolctapolcán, A ház c. fotó már elég régi, még 2009-ben készült Siófokon.

2014 - összegzés

Divat lett összegzést készíteni az éves blogtermésből. Tavaly egy slideshowt csináltam a fotóimból, az idén viszont egy másik utat választottam: a havi kedvenc képek bemutatását. 

Persze ez sem sokkal egyszerűbb, mert vannak hónapok, amikor a "termés" nem túl fényes (és ilyenkor legszívesebben semmit sem mutatnék), máskor pedig több jó fotó is kikerül az ember keze közül.

De hát fegyelem is van a világon, ugyebár. Jöjjenek hát a 2014. év hónapjai - visszafelé haladva:

Digitális Fotómagazin - képértékelés

Eddig egy alkalommal jelent meg fotóm a Digitális Fotómagazin képértékelés rovatában. A legfrissebb számban ismét kiválasztottak egy képemet, amelyet ezúttal is Szigeti Tamás fotóriporter értékelt.

A kép, amely a Metró címet viseli, Budapesten készült a Deák tér egyik mozgólépcsőjénél, Canon Powershot G10 kompakt géppel, még 2010-ben.

Fény-Árnyék-Szín Világ - fotópályázat

A Prizma Kör nem először rendezte meg a Fény-Árnyék-Szín Világ
című fotópályázatát, amelyre három kategóriában lehetett nevezni 3-3 fotóval.

A pályázat Szín kategóriájában a kiállítottak közé került az M4-es metró, Gellért tér című képem. A dupla expozícióval készült fotó készítésének körülményeiről a blogban is beszámoltam. (Ugyanebből a sorozatból került a Digitális Fotómagazin 12 legjobbja közé a Móricz Zsigmond Körtérről készült képem is a legutóbb.)

Az M4-es metró - sci-fi változatban

A 4-es metró néhány állomása úgy néz ki, mintha csak egy sci-fi film díszletéül szolgálna. Egyes részei egészen futurisztikusak. Ez különösen igaz a Fővám tér, Kálvin tér, a Rákóczi tér és a Bikás park néhány elemére.

Persze lehet vitatkozni, hogy ez jó-e, szép-e, de az biztos, hogy különleges.

Az M4-es metró - dupla expozícióval

Szombaton bevetettem magam az új M4-es metró "alagútjába" és végigjártam a vonalat. Az állomások egy része kifejezetten ordít a fotózás után, nem véletlen, hogy a net tanúsága szerint az elmúlt szűk egy hónap alatt is már rengeteg kép született róluk.

Természetesen megcsináltam a saját fotóimat is a látnivalókról, de hogy legyen valami eltérő is az eddigiektől, megpróbálkoztam néhány dupla expozíciós kép készítésével.

A Canon EOS 70D ugyanis kínál ilyen lehetőséget, ráadásul úgy, hogy a fotók raw-ban is menthetők (nem úgy, mint a hdr-nél, ahol az elég gyenge minőségű eredményt is csak jpg-ben hajlandó eltárolni a gép).

A nyári bob és a svenkelés

Nemrégen Miskolctapolcán jártam, ahol meglátogattuk a nyári bobpályát. Én magam nem használtam ki a lehetőséget a lecsúszásra, mert magával ragadott, hogy a sebességet fotókon próbáljam megörökíteni a svenkelés technikájával.

A svenkelésre korábban is tettem már rá néhány tétova kísérletet, s megtapasztaltam, hogy bizony nem egyszerű művelet.

Az alábbiakban megpróbálom összegezni a tapasztalataimat, hátha másoknak sikerül elkerülniük az általam elkövetett hibákat.