Pipacsfotók Mónikával

2019. július 2., kedd

Az előző bejegyzésben beszámoltam a pipacsfotózás váratlan és gyors szervezésének körülményeivel, aminek eredményeképpen Nikivel és Mónikával eltöltöttünk egy másfél órát a Péteri határában felfedezett pipacsmezőn.

A fotózást a korai esti időszakra időzítettük, hogy a nagy meleget kikerüljük, de bizony így sem fáztunk... A hőségért (és a rengeteg szúnyogért) viszont bőven kárpótoltak minket a lemenő nap gyönyörű fényei. (Persze ezt könnyen mondom, hiszen a szúnyogok főleg a két lányt gyötörték meg - viszont nekem kellett kiretusálnom a nyomaikat a képről.)

Kismamafotózás pipacsokkal

2019. július 1., hétfő

Új lakhelyünk határában nemrégiben felfedeztünk egy szép egy pipacsmezőt. Mivel a pipacs nagy melegben gyorsan levirágzik, ezért azonnal felhívtam Mónikát, akiről tudtam, hogy ha ideje engedi, mindig kapható egy spontán fotózásra. Rövid egyeztetés után másnapra megbeszéltünk egy kora esti találkozót, amelyre egyik nővérét, Niki keresztlányunkat is sikerült beszervezni. (A lányok hárman vannak testvérek - Három Gráciának becézzük  őket -, akiket a korábbi években már együtt is sikerült lencsevégre kapnom.)

Niki éppen első gyermekükkel várandós, így akár kismamafotózásnak is felfoghattuk hirtelen jött akciónkat.

Argentin fotópályázat

2019. június 18., kedd

Ma kaptam az értesítést, hogy a 3er International Salon of Photography (argentin) pályázaton két képem kapott elfogadást. Az Ecce homo helyezése már nem meglepetés, hiszen több versenyen is bizonyított, a Lights In The Fjord c. fotóm viszont első ízben szerepelt nemzetközi versenyen, így ennek a helyezése természetesen öröm számomra.

A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség AFIAP címének megszerzéséhez elég sok szigorú feltételnek kell megfelelni. Ezek mindegyikét teljesítettem már, csak egyetlen egy dolog hiányozott... A megfelelő számú és minőségű helyezéshez legalább 15 versenyen (szalonon) kell sikeresen részt venni, s hiába volt meg nekem már 13 verseny után minden előírt teljesítmény, muszáj volt még két versenyen eredményt elérni, hogy darabra meglegyen a 15. A Painting Light montenegrói verseny lett a 14., s nem számít, hogy milyen képpel (lehetett akár olyan is, ami már máshol is sikeresen szerepelt), de be kellett húzni egy 15. versenyen is legalább egy helyezést. Hát ez végre sikerült,  és nem csak olyan fotóval (Ecce homo), ami sok más versenyen is bizonyított, hanem egy teljesen "szűz" darabbal is. 

Ezzel az argentin versennyel végre a hiányzó feltételt is teljesítettem...

Az idő - fotópályázat

2019. június 9., vasárnap

Korábban többször is részt vettem a Prizma Kör fotópályázatain, az utóbbi években viszont eléggé elhanyagoltam őket.

Az idén ismét próbára tettem fotóimat. Most érkezett meg az Az idő címmel meghirdetett pályázat eredménye, amelyen helyezték a Volt egyszer egy álom című fotómontázsomat.

Az alapkép, ami eredetileg egy nagyon jellegzetes öltözetű rajzolót ábrázol, több éve készült a budai várban, köré építettem fel a gondolatot.

Fehér Lili diplomakoncertje

2019. május 21., kedd


Fehér Lili nem először szerepel a bejegyzéseim között. Énekes és zongorista, aki most végez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A Régi Zeneakadémia épületében tartott múlt heti diplomakoncertjére én is hivatalos voltam. 

Régóta készültem már arra, hogy Lilit a zongora mellett is megörökítsem, ezért most lecsaptam a lehetőségre. Megbeszéltük, hogy a koncert után ott maradunk a teremben fotózni. A remekül sikerült, mintegy háromnegyed órás  előadás után azonban nagy bánatomra csak néhány perc jutott az akcióra.

A koncert után a nézők elhagyták a termet, és az előtérben sorra járultak Lili elé, hogy gratuláljanak sikeres diplomaszerepléséhez. Én a teremben maradtam, és vártam, hogy Lili végre felszabaduljon. A köszöntés elég sokáig tartott, s ezalatt az egy fős rendezői személyzet - egy fiatalember - szorgalmasan szedte össze a kellékeket (mikrofonok, hangszórók, zsinórok). Egyszer csak lehajtotta a zongora tetejét, és úgy tűnt, mint aki ezzel be is fejezte a rendrakást. Megszólítottam, hogy mi itt fényképezni szeretnénk, kellene a zongora, amire annyit mondott, hogy ő 9-kor bezárja a termet. Ha fotózni akarunk beszéljük meg valakivel, mert ő ugyan elmegy... (8.45 volt).

Néhány férfi a helyiség hátsó részében beszélgetett, majd mikor észrevették, hogy én még ott támaszkodom a színpadnál, rövid úton (és elég minősíthetetlen hangon) kizavartak a teremből. Ekkor derült ki számomra, hogy a tanárok maradtak ott értékelni a diplomázók teljesítményét, rólam meg azt hitték, hogy hallgatózni maradtam ott - pedig azt sem tudtam róluk, hogy kicsodák...

Oda se neki, ért engem már ennél durvább inzultus is, ha minden hasonló esetben kiakadnék, már rég az idegosztályon kötöttem volna ki, elhagytam hát a termet, amit aztán gondosan kulcsra zártak mögöttem. (Arra azért valószínűleg maguk is rájöttek, hogy a hangnemük hagyott némi kívánni valót, és némi kiengesztelésül megköszönték, hogy eljöttem a vizsgaelőadásra.)

Lili szeretett volna néhány képet a rokonokkal, barátokkal, így először ezekkel kezdtük. Közben persze telt az idő, s a fiatalember láthatóan türelmetlenül várta, hogy végre elhagyjuk a termet. Mikor a társaságon túlestünk csak perceink maradtak arra, hogy Lilit a zongora mellett fotózzam. Így aztán nem tudtam beállítani a fényeket - rádió-távirányítású vakukkal készültem, de ezeket elővenni sem maradt időm, nemhogy fel- és beállítani őket. Maradt a "vaku a gépen telibe" konfiguráció, egyetlen objektívvel - mert objektívet cserélni esélyem se maradt...

A teremben elég sötét volt, ahogy vártam, s bár készítettem néhány képet természetes fények mellett is (ISO 3200-on), a kidolgozás során mégiscsak jobbnak találtam a vakus expókat (igyekeztem nem nagyon harsány vakufényt beállítani). (Hiába ezek a körülmények messze nem azonosak egy könnyűzenei koncertfelvétellel, mint az LM Acoustic esetében, ahol a sötét bár kevéske világítása is a megadta a hangulatot.)

Mindössze két beállításra maradt időnk: egy zongorázós és egy zongoránál ülő pozícióban... majd a fiatalember leoltotta a villanyt és véglegesen eljött a záróra.

Fotópályázatok: Palanga - Litvánia

2019. május 17., péntek

Külső szemmel bizonyára unalmasak és hivalkodók ezek a posztok, pláne ilyen mennyiségben. Mégis felteszem őket, egyrészt mert bizony eredménynek számít egy nemzetközi fotópályázaton helyezést elérni (és ami itt nem látszik, hogy több esetben nem is sikerült, ezért aztán természetes az öröm olyankor, amikor igen), másrészt meg azért, hogy (ha másnak nem, hát saját magamnak) megörökítsem mindazt, ami a fotózásaim kapcsán történt.

A legfrissebb hír, hogy a 3rd Palanga Photo Salon versenyén 11(!) képemet fogadták el. Nem is tudom, hogy volt-e egyáltalán ilyen sok képelfogadásom egyetlen versenyen... (Utánanéztem: igen, 2017-ben az AFG Grand Circuit körversenyen.)

Azok számára, akik olvassák a blogot, a képek nem lesznek teljesen ismeretlenek. (Látszólag mindig ugyanazok a képek jönnek elő, pedig már 20 fölött van azoknak a fotóknak a száma, melyek nemzetközi versenyeken helyezést vagy elfogadást nyertek. Ha a hazai versenyeket és pályázatokat is beleszámítjuk akkor pedig jóval több.)

Két fotóm a Digitáliis Fotómagazinban

2019. május 16., csütörtök

Időnként részt veszek a Digitális Fotómagazin pályázatain, s néhányszor már sikerült is bekerülnie egy-egy képnek a válogatásba.

Két ilyen jellegű "gyűjteménye" is van a magazinnak. Az egyiken egy adott témához illő fotókkal lehet pályázni, a másik lehetőség, hogy a Képértékelés rovathoz tölt fel képet a fotós, amelyek közül a szerkesztő tetszés szerint válogathat. Itt nem feltétlenül a legjobb alkotások kerülnek kiválasztásra, hanem amelyekhez hasznos értékelés fűzhető. 


A Vasúttörténeti Park

2019. május 12., vasárnap

A Vasúttörténeti Park Közép-Európa legnagyobb interaktív vasúti emlékparkja, amely Budapesten, a XIV. kerületi Tatai út 95. szám alatt található. A látványosság 2000-ben nyitotta meg kapuit az 1911-ben épült 34 állásos Északi fűtőház területén. (A wikipédia szócikke alapján.)

Remek szórakozás, különösen gyerekekkel. Rengeteg  a vonat, mozdony a legkülönbözőbb időkből, amelyek többségére természetesen fel is szállhatnak a lurkók. 


Unokák és Duókák 8.

2019. május 3., péntek

Olyan régen tettem fel fotókat az unokákról, hogy ideje már pótolni a mulasztást.

Kicsit nehéz helyzetben vagyok ilyenkor, mert hát ezek leginkább családi fotók, ugyanakkor talán normál gyerekfotóként is felfoghatók. (Igyekszem legalábbis olyan képeket választani, amelyek némileg talán túlmutatnak az egyszerű családi képeken...)

A fotók első része az év elején otthoni környezetben készült, az utolsók pedig a két nappal ezelőtti majális pillanatképei.

 

2009 ·TiSza by TNB