Amióta a nemzetközi versenyeken elért eredményeim alapján 2020-ban megkaptam az AFIAP minősítést, nem pályáztam nemzetközi versenyen. Ám még ma is sorra kapom a felhívásokat (rajta vagyok a levelezőlistán) a különböző versenyeken való részvételekre. Az idén úgy döntöttem, hogy ismét megpróbálkozom a megmérettetéssel, és beneveztem a Photoclub202 körversenyére. Csupa olyan fotóval próbálkoztam, amelyek még nem szerepeltek semmilyen versenyen, már csak azért sem, mert az előző 1-2 évben születtek.
Nagy örömömre mind a négy meghirdetett kategóriában sikerült helyezést kapnom, amelyeken végül is 5 fotómat fogadták el. Ami még értékesebbé teszi a dolgot, mindezeken felül a The Corridor című képem Salon Praise kitüntetést kapott.
Az elért helyezések:
Portrait kategóriában - a Face c. kép (modell: Varga Virág)
Free Color kategóriában - a Three Of Us c. kép (szereplői: Pálinkás-Molnár Mónika és Pálinkás Zsolt)
People And Street kaetóriában - A Waiting és a Separated c. képek
Free Monochrom kategóriában - a The Corridor c. kép.
Eljött hát ez a nap is! A kicsi lány, akit születése óta ismerek, babát vár.
Mónika, akivel már sok fotózáson vagyunk túl, kismamafotózásra kért fel. Még várhattunk volna vele, mert a pocakja még nőni fog a hátralévő kb. 1,5 hónapban, de erőszakoskodtam, hogy most menjünk, amíg még tobzódnak az ősz színei. Így hát nyakunkba vettük Gödöllő parkjait, pontosabban közülük kettőt, az Erzsébet parkot és a Kastélyparkot. A fotózásra Mónikát elkísérte párja, Pálesz is, így természetesen ő sem kerülhette el a fényképezőgép lencséjét.
A fotózást valószínűleg (imitált) karácsonyi körülmények között december elején beltéren megismételjük...
Ez az év sem bővelkedett fotós eseményekben, akárcsak az előző. Mindössze 13 bejegyzés született, amivel csak azért nem vagyok elégedetlen, mert egyéb programokkal bőségesen kárpótolt az élet.
Következzen egy rövid összefoglaló a bejegyzésekből:
Péteri temető
Péterinek egy kicsi, de szép temetője van, ami folyamatosan fotózásra invitált, valahányszor a közelébe kerültem. Az idén végre össze is jött a nagy találkozás.
Szegedi monokrómok
Szeged az egyike a kedvenc városaimnak. Többször jártam és fotóztam már ott, ezúttal monokróm felvételeimből válogattam néhányat.
Repcés portrék Nikivel
Niki keresztlányom fotózása mindig öröm, ezúttal egy repcetábla, no meg az a tény is színesítette a hatást, hogy Niki éppen második gyermekét várta ekkor...
Discovery Photo Exhibition 2021 fotópályázat
Egyetlen nemzetközi versenyen vettem részt az idén, amelyen csak olyan fotóval pályáztam, amelyeket még soha nem küldtem más versenyre. Nagy örömömre ezek közül mindjárt 7 fotót is elfogadtak.
Egri fotózás Mónikával
Molnár Mónika az egyik kedvenc fotóalanyom, aki szerencsére gyakran és szívesen áll a kamerám elé. Ezúttal Egerbe látogattunk el, ahol egy volt kollégámmal, Kovács Miklóssal valósítottuk meg a régóta tervezett városi fotózást.
Digitális Fotómagazin - Fények és Árnyak pályázat
A Digitális Fotómagazin pályázataira időről-időre benevezek, ha olyan témát látok, amely érdekel. Koson készült, fekete-fehér fotóm ezen a pályázaton is kiválasztásra, így egyúttal az újságba is bekerült.
Kismamafotózás Laurával
Trautmann Laura a másik kedvenc fotóalanyom. Ezúttal kismamafotókat készítettünk Laura otthonában.
Kávéházi délután Vicával
Az ötlet Petrovics Vicáé, a ruhát és a helyszínt is ő kereste hozzá. Nekem csak fotózni kellett...
Nemzeti Vágta
Az évről-évre megrendezett budapesti esemény mindig fotózásra késztet. Elsősorban azért, mert remek életképeket lehet ilyenkor találni.
ARC-kiállítás
Az ARC plakátjai a közhangulat egyfajta lenyomatát tükrözik, görbe tükröt állítva saját magunk (és a politikai teljesítmény) elé.
Őszi fotózás Veronikával
Cseh Radika Veronikával az őszi színekben pompázó Népligetben jártunk.
Portréfotózás Virággal
A Facebookon modellt keresgélve eddig ritkán tudtam jó fotózást szervezni, Varga Virággal viszont sikerült egy jó hangulatú streetfotózást összehozni a Duna-parton és környékén.
Egy egri kollégával, Kovács Miklóssal már régóta terveztük ezt a fotózást, amelyet a vírusidőszak lecsengésével végül a múlt vasárnap sikerült megvalósítani.
Molnár Mónika, több örömfotózásom alanya ezúttal is szívesen mozdult a hívó szóra.
A fotózást Egerben terveztük kezdeni, de végül is úgy alakult, hogy előbb a demjéni strandon sikerült pár képpel bemelegíteni. Ezután következhetett az Érsekkert, lombos fáival, csalogató szökőkútjával. Mónika táncművészeti mozgáskultúráját ezúttal is igyekeztünk kihasználni, ami annyira látványosra sikerült, hogy egy arra járó fotós el is kérte a modell elérhetőségét.
2020 különleges év volt, sok szempontból is. Először is itt volt a koronavírus-járvány, ami nagyon átrendezte napjainkat, életvitelünket, hiszen a mindennapjainkban soha még ilyen léptékű változás nem tört ránk az elmúlt 65 évben (ha a politikai változásokat most egy kicsit félretesszük).
Számomra ez volt az utolsó munkában aktív év. A következő időszakot idén kellett megalapozni, s ebben bizony volt feladatom bőven. Mindezek miatt kicsit háttérbe szorult a fotózás - remélem, csak átmenetileg, s 2021-ben már újra egy fotózásban aktív időszak talál rám...
Nézzük, fotózás szempontjából mit hozott nekem a 2020-as év (amit mindössze 16 bejegyzés foglalt össze a blogban):
A werk és Dianka képei után következzen Mónika, aki sokadszorra állt a kamerám elé. Összesen 13 bejegyzést számoltam meg a részvételével, plusz vannak azok, amelyek valamely versenysikerről szólnak.
Jó együtt fotózni, s repcében ez még nem történt meg, hiába ismerem csecsemőkora óta... De most végre elérkezett az idő.
A derítőlapot nővére, Dianka tartotta, s szükség is volt rá, mert este 6-kor is nagyon erős volt még a fény. Próbáltam ugyan főként nappal szemben fotózni (ilyenkor volt nagy szükség az árnyékban lévő nap derítésére), de voltak helyzetek, amikor szükség volt a nap közvetlen fényére. Ilyenkor aztán nagy volt a kiégés veszélye.
A létra viszont ezúttal is nagy segítségemre volt...
Március vége óta önkéntes házi kanaténba űztük magunkat. Az irodáinkat is hazaköltöztettük, és csak a legszükségesebbek miatt mozdulunk ki: vásárolni, és napi egy órás sétánkat megtenni...
Komolyabb fotózásra így nemigen volt lehetőségem. Persze a speciális körülmények később különösen érdekesek lehetnek, ezért dokumentáció jelleggel sok mindent megörökítek, de azok a képek nem ide valók...
Ám most virágzik a repce! Kertünk a község szélén egy szántófölddel határos, s egy pár száz méterre lévő táblán (és rengeteg helyen a környékünkön) repce terem. Ezt a kézen fekvő lehetőséget nem akartam kihasználatlanul heverni, ezért elhívtam Mónikát egy spontán "karantén" fotózásra (szigorúan tartva egymástól a 1,5-2m-es távolságot). Örömömre nemcsak hogy kötélnek állt, de nővérét Diankát is elcsalta magával. Természetesen mindketten a kamera elé álltak. (A plusz egy fő már csak azért is hasznos volt, mivel még este 6-kor is nagyon erős volt a nap, s elkelt a derítőlap használata, amihez ugyebár szükség van még két kézre...)
A hétvégén Mónika és Zsolt esküvőjére voltunk hivatalosak, én természetesen nem fotós minőségben (hiszen hivatalos fotózást nem is vállalok), hanem barátként voltam jelen. Ezért aztán nem is az esküvőről vagy az azt követő buliról mutatok fényképeket...
Az esküvőt követő hétfőn ugyanis leesett a hó, és Mónika megkeresett, hogy csináljunk néhány felvételt a gödöllői kastélykertben, amolyan "utókreatív" fotózásként. Természetesen boldogan ráálltam a dologra, és bár mindössze fél óránk volt rá (munkából elszabadulva csak délután háromkor tudtuk elkezdeni, és fél négykor már kezdett erősen szürkülni), az eredmény így is szívet melengető.
A fotózás olyan, mint a zenélés vagy a sakkozás. Tudod, hogy nem te vagy a legjobb. Lehet, hogy még csak nem is vagy jó (még ha törekszel is arra, hogy az légy). Akkor is... élvezed és csinálod. Mert fotózni muszáj.
