Budapest

 

Ahogyan tavaly nyáron is, ezúttal is tettem egy sétát Budapesten. Most a Margit híd környékén kószáltam. Életképek, hangulatok, színek, formák, absztraktok - ezek voltak érdeklődésen fő témái.

A beköszönő két szociofotó csak úgy szembejött.

Az AFG Grand Circuit fotópályázat eredménye

Az elmúlt hetekben csupa olyan fotóprojektben vettem részt, amelyek képei nem publikusak, így a blogba sem jutott semmi bemutatni való.

Ezúttal is csak egy fotópályázat, a Bosznia-Hercegovina által rendezett AFG Grand Circuit, 2017 körverseny eredményéről tudok beszámolni (amely úgy boszniai, hogy közben Ukrajna is részt vett benne). A három különböző (két boszniai és egy ukrán) versenyen nevezett fotókból 11-et fogadtak el (accepted), ami számomra remek eredmény. A képek közül vannak olyanok, amelyek már más versenyeken is kaptak helyezést, de vannak közöttük új "merítésből származók" is.

Nem akarok senkit untatni a részletes eredménylistával (vagyis hogy melyik versenyen melyik képet válogatták be és milyen témakörben), elég annyi, hogy egyeseket több versenyen is elfogadták, de csupán egyetlen fotó, az Ecce homo kapott elfogadott minősítést mindhárom versenyen.

Aki követi a blogomat, annak egyik kép sem lesz ismeretlen, hiszen vannak, amelyek már többször is megfordultak itt.

Kálvin téri pillanatok

A Kálvin téren járva néhány hajléktalan mellett sétáltunk el. Miközben a barátom pénzt adott nekik, én fényképeztem.

Az arcok és mozdulatok magukért beszélnek, többet mondanak minden szónál...

Fények és árnyak - képek Budapestről

Készítettem egy rövid videót budapesti fotóimból. Próbáltam valamiféle tematika szerint felépíteni a látványt, de mivel nem koncepcionális, hanem alkalmankénti fotózások eredményeiről van szó, valójában csak annyi közük van egymáshoz, hogy mind Budapesten készültek. Ráadásul az egységes látvány kedvéért csak a fekvő formátumú képeket használtam fel, az állók kimaradtak. És tartottam magam ahhoz, hogy ne legyen hosszabb egyetlen zeneszámnál...

Fények és árnyak from Tibor Szabó on Vimeo.

Emlék és varázslat

A temetőben járva furcsa érzések kerítik a hatalmába az embert. Megérint a múlt, közelebb kerül az elmúlás, és ha csak rövid időre is, de hajlamosak vagyunk elgondolkodni olyan dolgokról, amelyek mellett elpörgünk a hétköznapok centrifugájában.

Utcarészek

Már régen nem volt időm fényképezni, de ma végre munka után egy kicsit "elszabadultam". Nem tettem valami nagy kitérőt, de azért megálltam néhány fotó erejéig a kőbányai Liget téren.

Nemzeti Vágta: ARCOK

Tavaly mentem ki először a Nemzeti Vágtára. Esett az eső, mégis rengeteg ember volt. Az esernyő alól fényképeztem a kompakttal, és örömömre néhány egészen jó képet sikerült csinálnom. 

Úgy gondoltam, nem hagyom ki ezt az évet sem. Ezen a hétvégén ragyogott a nap (bár én jobban örültem volna egy kicsit felhősebb időnek). Most is elsősorban az emberek érdekeltek, nem a lovasverseny (amit amúgy sem lehetett jól látni, csak az emelvényről). 

A fényképeken látható felnőttektől engedélyt kértem a fotózásra, és valamennyien örömmel álltak a kamera elé.

 

                egy köztisztasági munkás           Simmer Sándor fafaragó mester

A kisfiú egy lakókocsi közelében, az ugrálóvárak között ődöngött. Olyan volt, mint akit kicsaptak az udvarra játszani. A kocsi ablakában egyszer csak feltűnt egy kislány, majd amikor meglátta, hogy lefényképezem, ijedten behúzta a fejét. Néhány másodperc múlva azonban ismét előcsalogatta a kíváncsiság. Majd megint eltűnt, s többé hiába vártam. Nem bukkant fel újra. 

Ingázók

Vannak olyan képek, amelyek a fotós oldalakon kiverik a biztosítékot. Dől, zajos és életlen - ezt írtam a balra látható kép alá annak idején. Mindezek ellenére (vagy éppen azért), számomra jól kifejezi az héven-metrón-vonaton-buszon ingázók napi monotonitását. Találtam erről a témáról két másik fotót is, amelyeket akkor nem tettem közzé. Ugyanolyan rendhagyók...

Akciós ajánlatunkból

Ezt a fotót már többször elővettem, és próbáltam kihozni belőle valamit, de sosem sikerült. Először kivágtam a földön ülő alakot, majd a reklámok harsány színeit emeltem ki, de úgy sem volt az igazi. 

Most újra nekiveselkedtem. Az eddigi változatokból kihagytam az álló alakot. De most arra gondoltam, hogy benne hagyom: a két ember közötti kapcsolat talán hozzáad valami feszültséget a jelenethez.

Nem tudom. Most éppen tetszik, de lehet, hogy néhány hét múlva már megint nem.

Fedél nélkül

Budapest, Nyugati tér