Roppant beszédes fotók, betekintést nyújtanak ezeknek a szomorú sorsú embereknek az életébe. Nehéz és veszélyes téma, de annál érdekesebb. Nekem még nem volt lehetőségem ilyesmit fotózni, egyrészt mert felénk nincsenek hajléktalanok(Zetelakán), másrészt pedig mert azt hiszem nem is lenne merszem nekifogni.
Köszönöm. Erzsi, nem könnyű szívvel áll oda az ember fotózni ilyen hányatott sorsú emberek keserveit, van amikor könnyebben megy, van amikor egyáltalán sehogy. Sok mindentől függ. János, nem áll tőlem távol a szociofotó, de tény, hogy ritkán nyílik alkalmam ilyesmit fotózni.
Igen, megosztja az ember érzéseit! Néha minden gond nélkül exponálok én is, máskor egyáltalán nem érzem azt, hogy etikus volna mások nyomorát "művészi" szemmel nézni. De mindenképpen hatásos fotók ezek, ha (ilyen) jól csinálja az ember!
Köszönöm Szilárd! Úgy gondolom, hogy igazi profi szociofotót (és sorozatot) csak komoly ráhangolódással és felkészüléssel lehet csak készíteni. Mivel attól még távol vagyunk, ezért maradnak azok a szituációk, amelyekbe néha-néha belebotlunk (és vagy lefotózunk vagy nem).
A fotózás olyan, mint a zenélés vagy a sakkozás. Tudod, hogy nem te vagy a legjobb. Lehet, hogy még csak nem is vagy jó (még ha törekszel is arra, hogy az légy). Akkor is... élvezed és csinálod. Mert fotózni muszáj.
7 megjegyzés:
Roppant beszédes fotók, betekintést nyújtanak ezeknek a szomorú sorsú embereknek az életébe.
2012. augusztus 12. 18:31Nehéz és veszélyes téma, de annál érdekesebb. Nekem még nem volt lehetőségem ilyesmit fotózni, egyrészt mert felénk nincsenek hajléktalanok(Zetelakán), másrészt pedig mert azt hiszem nem is lenne merszem nekifogni.
Számomra ez egy új oldalad. Remek képek, bátor kezdeményezés. Gratulálok!
2012. augusztus 12. 22:41Köszönöm.
2012. augusztus 13. 7:15Erzsi, nem könnyű szívvel áll oda az ember fotózni ilyen hányatott sorsú emberek keserveit, van amikor könnyebben megy, van amikor egyáltalán sehogy. Sok mindentől függ.
János, nem áll tőlem távol a szociofotó, de tény, hogy ritkán nyílik alkalmam ilyesmit fotózni.
Igen, megosztja az ember érzéseit! Néha minden gond nélkül exponálok én is, máskor egyáltalán nem érzem azt, hogy etikus volna mások nyomorát "művészi" szemmel nézni. De mindenképpen hatásos fotók ezek, ha (ilyen) jól csinálja az ember!
2012. augusztus 13. 21:10Köszönöm Szilárd! Úgy gondolom, hogy igazi profi szociofotót (és sorozatot) csak komoly ráhangolódással és felkészüléssel lehet csak készíteni. Mivel attól még távol vagyunk, ezért maradnak azok a szituációk, amelyekbe néha-néha belebotlunk (és vagy lefotózunk vagy nem).
2012. augusztus 14. 7:20Erős képek. Az utolsó hozzászólásoddal és hozzáállásoddal maximálisan egyetértek!
2012. augusztus 20. 11:33Köszönöm shadow!
2012. augusztus 21. 6:41Megjegyzés küldése