Balatoni nyár

Két héttel ezelőtt a Balatonnál nyaraltunk, s mivel az idő nemigen volt alkalmas a fürdésre, jobbára csak kirándulással és sétálgatással töltöttük az időt. Ezalatt bejártuk a Balatonfelvidéket és az északi partot Keszthelytől Balatonfüredig, és az utolsó két napban megálltunk Siófokon is.

Ezalatt persze születtek fotók is a megunhatatlan szépségű tájról nappal is és kék órás időszakban is.

2014 - összegzés

Divat lett összegzést készíteni az éves blogtermésből. Tavaly egy slideshowt csináltam a fotóimból, az idén viszont egy másik utat választottam: a havi kedvenc képek bemutatását. 

Persze ez sem sokkal egyszerűbb, mert vannak hónapok, amikor a "termés" nem túl fényes (és ilyenkor legszívesebben semmit sem mutatnék), máskor pedig több jó fotó is kikerül az ember keze közül.

De hát fegyelem is van a világon, ugyebár. Jöjjenek hát a 2014. év hónapjai - visszafelé haladva:

Siófoki havasok

Január utolsó napjaiban megérkezett az első igazi hóesés. Budapest alig kapott belőle, de Siófokra friss lepel hullott. Ilyenkor egészen más a város: elhagyatott és álmos ugyan, mint télen mindig, de mégsem olyan reménytelenül szürke, mint volt előtte oly sok hétig.

A Digitális Fotómagazin pályázata (tél)

Az előző havi siker után ismét bekerült egy képem a Digitális Fotómagazin válogatásába. A mostani pályázat témája a Tél volt. Őszintén szólva nem számítottam erre az eredményre, mert nagyon sok látványos, jó kép közül lehetett válogatni.

A kép 2011-ben készült Siófokon.

Tájak és városok - Siófoki tavaszváró

A négy napos hétvége szombatját Siófokon töltöttük. Barátainknak (a Három Grácia szüleinek) van ott egy kis apartmanjuk az egyik part menti házban, gyönyörű panorámakilátással a tóra. (Ott készítettem korábban a cseppfotó-tanulmányokat is.)

A lányokkal tettünk egy rövid sétát a városban, s amíg ők vásárolgattak, én lődörögtem az üzletek környékén, fotótémákra vadászva. Nem volt túl nagy a felhozatal...

Tájak és városok - egy Balatoni hétvége

Hideg téli időben sétálgatok a siófoki kikötőben. A móló mellett, ahol a kacsák is úszkálnak, a jégtáblák kereklevelű vízililiomokként sorakoznak a vízben. Távolabb a jég töredezett mintákat rajzol a tó megdermedt vizére.

A kikötőben Somogyi József Halászok című szobra vigyázza a tájat. Az egyik férfi lapátot tart a kezében, amely mintha csak a távoli világítótornyok függőlegesét jelölné.

Egy fiú elszántan korcsolyázik a tavon, egy másik pedig hatalmas köveket dobál a partról, hátha sikerül megtörnie a jég ellenállását. Amikor észreveszi, hogy nézem, felém fordul. Furcsán fenyegető a tekintete. De hamar elfordul: nem vagyok elég érdekes.

A kacsák még ennyit sem foglalkoznak velem. Ők már megszokták a bámészkodókat.