Január utolsó napjaiban megérkezett az első igazi hóesés. Budapest alig kapott belőle, de Siófokra friss lepel hullott. Ilyenkor egészen más a város: elhagyatott és álmos ugyan, mint télen mindig, de mégsem olyan reménytelenül szürke, mint volt előtte oly sok hétig.
A Balaton még nem fagyott be, de a kikötőben már hosszú ideje téli álmukat alusszák a hajók. Rozsdás, leharcolt roncsok csak, mintha nyári délceg tartásukat a hótakaró alá rejtenék.
A város főterének díszei: a víztorony, a templom tornya és a felújított tér égnek meredő oszlopai lomhán fürdenek a fakó napsütésben. Néhány ember lézeng csak arra, kicsit odébb pedig már a játszótér is üres. A trianoni emlékmű felé lusta, sötét fellegek igyekeznek, mintha csak figyelmeztetni akarnának, hogy lassan ideje fedél alá húzódni.
Vége a sétának.
A város főterének díszei: a víztorony, a templom tornya és a felújított tér égnek meredő oszlopai lomhán fürdenek a fakó napsütésben. Néhány ember lézeng csak arra, kicsit odébb pedig már a játszótér is üres. A trianoni emlékmű felé lusta, sötét fellegek igyekeznek, mintha csak figyelmeztetni akarnának, hogy lassan ideje fedél alá húzódni.
Vége a sétának.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése