Böllérfesztivál - az erdélyi Góbé Komák

Kistarcsán már többször rendeztek böllérfesztivált, de most először szántam rá magam, hogy szombaton korán felkelve megnézzem, hogyan ölnek le egy csomó disznót a különböző résztvevő csapatok.

Az esemény egy kerítéssel elválasztott területen belül zajlott, ahová elvileg nem mehettek be a nézők.  Hamar rá kellett jönnöm, hogy a kordonon kívülről esélyem sincs normális képeket készíteni, ezért egy alkalmas pillanatban becsusszantam a résztvevők számára fenntartott kapun keresztül. Tartottam tőle, hogy egyszer csak kitessékelnek, mint nem kívánatos egyént, de szerencsére nem törődött velem senki.

Sorra jöttek a csapatok, s egymás után láttak neki a munkának. Hamar kiszúrtam magamnak egy vidám társaságot, és elhatároztam, hogy az ő munkájukat fogom végigkövetni. Ők voltak a Góbé Komák, akikről a végén kiderült, hogy Erdélyből jöttek. Nagy szerencsém volt velük, mert egészen más eljárást követtek, mint a többi csapat: ők még a régi, hagyományos módon dolgozták fel a disznót. Míg a többi csapat mind gázpörkölőt használt, addig a Góbé Komák kádban forrázták és szalmával égették le a disznó bőrét.

Érdekes volt megfigyelni, hogy magát hentesmunkát is hányféleképpen csinálták a csapatok. Az erdélyiek raklapra fektették a megperzselt állatot és a hasán, hátulról kezdve (orjára vágva) bontották ki a húst, de volt, aki háromlábú állványra felfüggesztve, a gerincet kettéhasítva (karajra vágva) bontotta fel a disznót. (A szakkifejezések jelentését azt eseményeket végigkísérő helyszíni kommentátor szavaiból tudhattuk meg.)

Maga a disznó leölése, perzselése és bontása eltartott vagy másfél-két órát. Ezt követően a csapatok visszavonultak sátraikba, ahol a feldolgozás következett. Ez kevésbé volt látványos. Egybefolyt némi beszélgetéssel, iszogatással és mászkálással, vagyis elég sok volt az üresjárat. Egy óra hosszat még lődörögtem a sátrak között, próbáltam néhány életképet, arcot fotózni, aztán beláttam, hogy ez a fázis itt már nem igazán követhető, ezért lassan úgy döntöttem, hogy számomra eddig tartott a Böllérfesztivál.

A disznóvágás egy vidéki embernek nyilván nem akkora dolog, de nekem új élmény volt, ezért több bejegyzést is szánok rá. A Böllérfesztivál teljes fotósorozata itt látható, a blogban következzen egy válogatás a Góbé Komák tevékenységéről. 

Frissítés: mint utólag megtudtam, a Góbé Komák elnyerték a Böllérfesztivál fődíját!