Szántóföldi színesek

2012. július 23., hétfő

Már régóta szeretnék színes szántóföldi portrékat készíteni - repce, napraforgó, gabonatáblákon -, de eddig valahogy sosem jött össze. 

Két héttel ezelőtt Zita, a menyem (aki már szerepelt a blogban a 2011-es filmplakátok egyik szereplőjeként), felajánlotta, hogy modellt áll egy napraforgóföldön. Némi keresgélés után egy Pécel melletti területet választottunk ki, ahonnan egy szomszédos gabonatáblába is átrándultunk néhány kép erejéig.

A fotózás éppen az irdatlanul nagy forróság idejére esett, ezért hogy kikerüljük a kezelhetetlen fényeket (és a hőgutát), reggel 7 körül kezdtük a fotózást. Így is volt fényünk elég. Visszafelé még megálltunk egy parkban is néhány kép erejéig.

A fotózás aktív résztvevője volt Dávid fiam is (a férj), derűvel, derítőlappal, ötletekkel felszerelkezve. Mindkettőjüknek köszönet érte!

Mallorca

2012. július 15., vasárnap

30 éve jártunk utoljára Mallorcán, amiről nagyon kellemes emlékeket őrzünk. A sziget természeti szépségei sem utolsók, de a legcsodálatosabbak az emberek voltak. 

Az egyik üzletben, ahol feltűnt szokatlan nyelvünk, megkérdezte az eladó, honnan jöttünk. Amikor meghallotta a választ, egészen felélénkült. Lelkesen sorolni kezdte az Aranycsapat tagjait. Mindent tudott róluk (én meg kicsit szégyenkeztem, hogy tizedannyi ismerettel sem rendelkezem), s ettől kezdve szinte barátként kezelt minket. Akkor tudatosult bennem, hogy Puskás Öcsit (aki a Real Madrid játékosa is volt) istenként tisztelik Spanyolországban.

Egy másik alkalommal flamenco táncot néztük egy kis bár kerthelyiségében. A szünetben szóba elegyedtem a két ördöngös kezű gitárossal (és megvásárolatm a kazettájukat), amely során ismét felszínre került a nemzetiségünk. Másnap, amikor újra betérünk a bárba, a zenészek bejelentették, hogy magyar barátaik tiszteletére eljátsszák a Monti csárdást (amiről persze kevesen tudják, hogy egy olasz zeneszerző műve).

Ilyen és ehhez hasonló esetek sokasága miatt szerettük meg a spanyolokat. Mondhatjuk, hogy nem nagy  dolgok ezek, csak a vendéglátásban kötelező szívélyesség részei, de amikor Európa egyes részein elkeserítő tapasztalatokat szerez az ember, akkor megbecsüli azt, ahol szeretettel bánnak vele.

(Kellemesnek, de azért nem ennyire szeretetteljesnek találtuk a görögök hozzáállását. A legelkeserítőbb tapasztalataink az olaszokkal voltak, akik olyanok, mint a magyarok: ott csapják be a vendéget, ahol tudják - elnézést mindazoktól, akikre ez nem jellemző.)

Az idén tehát örömmel látogattunk el Mallorcára megint. Egy ilyen gyönyörű helyről emlékképek százai készülnek, helyettük azonban inkább csak néhány plakátszerű összeállítást  idézek (kezdve a budapesti repülőtérrel), ezt is inkább csak azért, hogy ne múljon el nyomtalanul ez a kellemes utazás. (Készültek a Canon G10 kompakt géppel.)

A bp-i repülőtér hajnali 4-5 körül

Ez a kép fogadott a repülőtéren Palma de Mallorcán

Egy busz ablakán tükröződő kép a mallorcai repülőtéren







 

2009 ·TiSza by TNB