Fotópályázatok: Painting Light 2019

A 3rd International Contest Painting Light 2019 montenegrói rendezésű versenyen 4 fotómat helyezték, közülük a Windlass című kép díjat nyert.

Az egyszerűség kedvéért a megküldött certifikátokat másolom be ide, amelyeken a képek is láthatók.

A Yellow And Blue című fotó először szerepelt versenyen, a modell: Trautmann Laura.

Fotópályázatok: Montenegró és Észtország

Lassan megjönnek az első eredmények azokról a nemzetközi fotópályázatokról, amelyeken elindultam az idén. Két indiai verseny eredményéről már beszámoltam, most újabb két végeredményről kaptam hírt.

A Perasto 2019. pályázaton (Montenegró) elfogadták a Girl With A Hat c. fotómat, s ugyanezt a fotót helyezték a 3. Estonia Photo Salon (Észtország) versenyén is a Portré kategóriában. Ez utóbbi fotópályázaton még 5 képemet fogadták el:

2017 - a pályázatok éve

2017 számomra a fotópályázatok éve volt. Több nemzetközi fotópályázaton neveztem képeimmel, s mivel saját magam sem tudtam igazán értékelni az éves eredményt, nekiálltam egy összesítést készíteni. 

Ahogy most összeszámoltam 7 nemzetközi  fotópályázaton vettem részt, amelyeken összesen 19 képemet helyezték ill. válogatták be. Néhány fotót több pályázatra is neveztem, ezért többször is előfordulhatnak a lenti felsorolásban.

Az AFG Grand Circuit fotópályázat eredménye

Az elmúlt hetekben csupa olyan fotóprojektben vettem részt, amelyek képei nem publikusak, így a blogba sem jutott semmi bemutatni való.

Ezúttal is csak egy fotópályázat, a Bosznia-Hercegovina által rendezett AFG Grand Circuit, 2017 körverseny eredményéről tudok beszámolni (amely úgy boszniai, hogy közben Ukrajna is részt vett benne). A három különböző (két boszniai és egy ukrán) versenyen nevezett fotókból 11-et fogadtak el (accepted), ami számomra remek eredmény. A képek közül vannak olyanok, amelyek már más versenyeken is kaptak helyezést, de vannak közöttük új "merítésből származók" is.

Nem akarok senkit untatni a részletes eredménylistával (vagyis hogy melyik versenyen melyik képet válogatták be és milyen témakörben), elég annyi, hogy egyeseket több versenyen is elfogadták, de csupán egyetlen fotó, az Ecce homo kapott elfogadott minősítést mindhárom versenyen.

Aki követi a blogomat, annak egyik kép sem lesz ismeretlen, hiszen vannak, amelyek már többször is megfordultak itt.

Hajnaltól alkonyatig

Tegnap Bábolna környékén jártam. Fél nyolckor a nap sugarai még éppen csak kezdtek áttörni a köd szürke, komor falán. A szélerőművek óriásként magasodó alakjai mögött az ég alja hamarosan látványos vörös és sárga fényben úszott, kicsit sci-fibe illő képet produkálva. Szidtam is magam, amiért szokásomtól eltérően nem hoztam magammal a felszerelésemet, ezért csak a kis kompakttal tudtam megörökíteni a látványt.

Amikor késő délután újra erre a tájékra keveredtem, akkor meg a napnyugtát sikerült elcsípnem az autópálya széléről (igaz nem olyan jó pozícióból, mint reggel).

Ködösek a reggelek

Az elmúlt héten gyakran ködösek voltak a reggelek. És ha valahol köd van, akkor Bábolna - ahol időnként megfordulok -, biztosan nem maradhat ki belőle. Így volt ez a legutóbb is.

Sóhaja a földnek

Kacag a képembe a nap. Még a vezetés sem olyan monoton az autópályán, mint máskor. A sarjadó zöldnek csak itt-ott lelni némi nyomát, s helyenként még mindig a kint felejtett kukorica panaszos-sárga szára zörög, de azért nem kétséges: végre tavasz van.

Bábolna felé váratlanul szürke függöny mögé rejtőzik a táj. Mint egy szégyenlős menyasszony. Szomorú ködpamacsok lengedeznek mindenfelé, s reménytelenül kószálnak a rozsdás talaj fölött.

A föld sóhajtozik. Vágyakozik a nap után.