BÚÉK!

2014. december 31., szerda


Boldog Új Évet mindenkinek!

2014 - összegzés

2014. december 30., kedd


Divat lett összegzést készíteni az éves blogtermésből. Tavaly egy slideshowt csináltam a fotóimból, az idén viszont egy másik utat választottam: a havi kedvenc képek bemutatását. 

Persze ez sem sokkal egyszerűbb, mert vannak hónapok, amikor a "termés" nem túl fényes (és ilyenkor legszívesebben semmit sem mutatnék), máskor pedig több jó fotó is kikerül az ember keze közül.

De hát fegyelem is van a világon, ugyebár. Jöjjenek hát a 2014. év hónapjai - visszafelé haladva:


Hajnaltól alkonyatig

2014. december 16., kedd

Tegnap Bábolna környékén jártam. Fél nyolckor a nap sugarai még éppen csak kezdtek áttörni a köd szürke, komor falán. A szélerőművek óriásként magasodó alakjai mögött az ég alja hamarosan látványos vörös és sárga fényben úszott, kicsit sci-fibe illő képet produkálva. Szidtam is magam, amiért szokásomtól eltérően nem hoztam magammal a felszerelésemet, ezért csak a kis kompakttal tudtam megörökíteni a látványt.

Amikor késő délután újra erre a tájékra keveredtem, akkor meg a napnyugtát sikerült elcsípnem az autópálya széléről (igaz nem olyan jó pozícióból, mint reggel).

Gödöllő karácsonyi díszben

2014. december 14., vasárnap

Szombaton délután kiruccantam szülővárosomba, Gödöllőre, hogy a főtér ünnepi köntösét kékórás felvételeken megörökítsem. 

Sok hibát elkövettem már fotózásaim során - most is sikerült egyet... Délelőtt egy hirdetéshez készítettem fotókat, és (életemben először) átállítottam a gépet jpg-re (mindig raw-ban fotózom egyébként). Gyorsabb így, gondoltam, nem kell sokat vacakolni a képekkel, egy hirdetéshez ez is elég (néhány sosem használt fotós kiegészítőtől akartam megszabadulni). A fotózás után pedig elfelejtettem visszaállítani a gépet, és így mentem ki Gödöllőre.

Már csak a hazaúton vágott az agyamba a malőr, de már nem volt mit tenni.

Emma

2014. december 12., péntek

Nemrég egy családi eseményen három régi ismerős, Laura, Lili és Emma került a kamerám elé. A lányok először nehezen álltak kötélnek, szinte úgy kellett kikönyörögnöm néhány percet, amikor is végre félrevonulhattunk egy rokonoktól mentes, kevésbé zsúfolt kis helységbe. Legnehezebben a középső lányt, Lilit lehetett meggyőzni, de amikor látta, hogy a többieket fotózom, neki is megjött a kedve.

Amikor végeztünk, visszamentünk a társasághoz. Egy óra múlva Emma egyszer csak megfogta a kezem, és közölte, hogy újra fotózni akar. Nagyon elszántan vetette bele magát a fényképezésbe. Úgy tette-vette magát, mint egy igazi kis modell. Minden instrukciót igyekezett követni a maga kétéves módján (egy tollat például nem sikerült kiimádkoznom a kezéből), nem véletlen, hogy ekkor születtek róla a legjobb képek.

Hátam mögött a Nap

2014. november 21., péntek

A héten hivatalos ügyben Zalaszentgróton jártam. Ha hosszabb útra megyek, mindig elviszem magammal a teljes felszerelést, most se tettem másképp (azért ez csak több, mint 500 km oda-vissza). Zala egyébként tele van gyönyörűséges tájrészlettel, csak idő, elszántság és megfelelő fények kellenek hozzá.

Nem úgy indult a nap, hogy lesz a fotózásból valami. Szürke, esős, lehangoló idő volt egész odaúton. Ám amikorra befejeztem a megbeszélést, elállt az eső, kisütött a nap, az eget pedig gyönyörű felhők díszítették. Nem is rohantam rögtön haza, kisebb kerülőt téve inkább elkanyarodtam Kehida belterülete felé.

Szivárványos kisvárosom

2014. november 20., csütörtök

Tegnap Zalában jártam (amiről talán egy külön bejegyzés is születik majd). Késő délután érkeztem haza Kistarcsára, s a kocsiban ülve arra lettem figyelmes, hogy az égbolt elsötétül, a hátam mögül viszont olyan erővel nyomul be a nap a felhővel leárnyékolt "alagútba", hogy a szembejövők mindegyike kétségbeesetten takarta el arcát az éles fény elől. Egészen különleges fényviszonyok voltak. 

Már éppen azon kezdtem tűnődni, hogy a város melyik részét lenne érdemes fotózni ezekkel a sajátos fényekkel, amikor egy teljes szivárványkört pillantottam meg magam előtt. Kitettem az indexet, és már fordultam is a kórház parkolója felé. Gyorsan lefényképeztem a ritka látványt, majd visszaszálltam a kocsiba és elsiettem a temető felé. Arra számítottam, hogy mire odaérek, már vége lesz a szivárványcsodának, de szerencsém volt. Még néhány percig fenn ragyogott a teljes kör, így sikerült a kórház parkolójánál egy kicsit tartalmasabb előtérrel is megörökítenem.

Balatoni délután

2014. november 17., hétfő

Még nem ért ide a tél, de a Balaton környéke már nyugodt és csendes. Kihalt a part, az utcán sem látni embereket.

Ám amint egy kicsit kellemesebbre vált az idő, a sétány hirtelen felélénkül. Sétáló párok andalognak a part menti platánok alatt, s az állhatatos horgászok mellett feltűnnek a madarakat etetők.

A tihanyi apátság halvány sziluettje a távolból figyeli a hirtelen támadt nyüzsgést.

A hidegen csillogó víz már téli álmára készül.

A Facebook és a modellek

2014. november 10., hétfő

A Facebookon vannak olyan csoportok, amelyeket elvileg fotósok és modellek látogatnak. Ilyenek, mint pl. a Magyar modellek és fotósok, Kinti portré fotó, Korrekt TFCD fotózások (a helyesírási problémákkal most ne foglalkozzunk). Az elmúlt hetekben két ízben hirdettem meg TFCD-fotózást azzal, hogy modellt keresek, kétszer pedig én jelentkeztem más felhívására.

A négy alkalomból csak egyszer valósult meg a fotózás, pedig jelentkező mindig volt bőven. Abban az egyben is volt némi gikszer, de jól sült el a dolog, mert végül a nagyon dekoratív sminkes lány állt a kamera elé, és egészen jó kis sorozatot sikerült összehoznunk. 

Gödölli ősz

2014. november 9., vasárnap

Pénteki kirándulásom nem ért véget az Úrréti tónál - ha már eredetileg azért indultam, hogy a parkok őszi színeit fényképezzem, hát meglátogattam azokat is. 

A Királyi Kastély csak néhány lépésre van az Alsóparktól, így természetesen azt sem hagyhattam ki. 

Fotós sétámat az Erzsébet-park gyönyörű fasorában fejeztem be, ami már elbúcsúztatta az őszt: a fák kopasz koronái már csak távolról emlékeztettek igazi pompájukra. Kevés időm maradt, mert az alkony hamar felfalta a nappalt, s a szürkület véget vetett az őszi színek látványának.

Gödöllő - az Úrréti tó

2014. november 8., szombat

Az Úrréti tó Gödöllő északi határában fekvő apró kis horgásztavacska, még 1 hektár sincs. Mégis üde színfoltja a városnak, amit tóünneppel hálál meg a település immár három éve, minden nyár elején.

Tegnap munkából hazafelé jövet kiszaladtam Gödöllőre, gondoltam megörökítem az ősz utolsó nyomait a parkokban. Aztán amikor lejöttem a pályáról, eszembe jutott az Úrréti tó - ami nincs messze az M3-as gödöllői lejárójától és közvetlenül a Blaha néven ismert városrész felé vezető út mellett fekszik -, és egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább arra kanyarodtam.

A tó távolabbi végén bozótossal borított gát emelkedik, ami mellett már sűrűn nő a sás, ezért kérdésesnek tűnt, hogy egyáltalán meg tudom-e kerülni a tavat (amit még sosem tettem meg korábban), de némi sárban taposás árán azért sikerült. Ott készültek az alábbi képek.

Digitális Fotómagazin - képértékelés

2014. november 3., hétfő

Eddig egy alkalommal jelent meg fotóm a Digitális Fotómagazin képértékelés rovatában. A legfrissebb számban ismét kiválasztottak egy képemet, amelyet ezúttal is Szigeti Tamás fotóriporter értékelt.

A kép, amely a Metró címet viseli, Budapesten készült a Deák tér egyik mozgólépcsőjénél, Canon Powershot G10 kompakt géppel, még 2010-ben.

Zsidó negyed - Kazinczy utca

2014. október 17., péntek

A zsidó negyedbe tervezett kirándulás előtt tájékozódtam, hogy a Gozsdu udvaron kívül milyen látnivalókat érdemes még megnézni. Ezek között kiemelt helyet foglalt el a a Király utcát és a Rákóczi utat összekötő Kazinczy utca, amely a welovebudapest.hu szerint a negyed egyik legszűkebb és legforgalmasabb utcája. Itt található a szecessziós stílusban épült Kazinczy utcai zsinagóga, a Magyar Elektrotechnikai Múzeum, és innen indult el az elmúlt évek romkocsma-forradalma is 2004-ben a Szimpla Kerttel.

Zsidó negyed - Gozsdu udvar

2014. október 16., csütörtök

A budapesti Erzsébetváros (VII. kerület) belvároshoz közeli részét zsidó negyednek hívja a köznyelv. Részben azért, mert a 19. század óta itt van a budapesti ortodox zsidóság vallási életének főbb központja, így a Dohány utcai Zsinagóga, ami Európa legnagyobb zsidó temploma (a világon is a második), valamint a Rumbach Sebestyén utcai és a Kazinczy utcai zsinagóga. Ezen a területen (a Király utca, Kertész utca, Dohány utca és a Károly körút között) volt 1944-ben a nagy gettó, ahova több tízezer zsidót költöztettek össze. Az ezredforduló idején ezekben a házakban és udvarokban kezdtek el megjelenni a romkocsmák, amelyek a mai napig is sok turistát vonzanak a környékre.


Fény-Árnyék-Szín Világ - fotópályázat

2014. október 1., szerda

Prizma Kör nem először rendezte meg a Fény-Árnyék-Szín Világ
című fotópályázatát, amelyre három kategóriában lehetett nevezni 3-3 fotóval.

A pályázat Szín kategóriájában a kiállítottak közé került az M4-es metró, Gellért tér című képem. A dupla expozícióval készült fotó készítésének körülményeiről a blogban is beszámoltam. (Ugyanebből a sorozatból került a Digitális Fotómagazin 12 legjobbja közé a Móricz Zsigmond Körtérről készült képem is a legutóbb.)

Óbudai portréfotózás Villás Brigittával

2014. szeptember 25., csütörtök

Brigivel eredetileg egy másik fotózásra szervezkedtünk (ahol ő sminkelt), de az egyezkedés végül oda vezetett, hogy ő maga állt a kamera elé.

Korábbi emlékei alapján Brigi egy graffitis falat próbált megkeresni az Árpád híd budai hídfőjénél, amit végül is nem sikerült megtalálnunk. Rábukkantunk viszont egy másikra közvetlenül a hév megállónál, így ott kezdtük el a fotózást. A megfelelő helyszíneket keresve haladtunk tovább a Hajógyár utcán keresztül a Fő tér felé, ahol a jól ismert "Esernyősök" szoborcsoport áll (ami Varga Imre műveként valójában a Várakozók címet viseli, és más elrendezésben Siófok főterén is látható). Ez azonban annyira agyonfotózott téma, hogy csak a tisztesség kedvéért álltunk meg néhány kép erejéig, inkább folytattuk utunkat a Laktanya utca felé, ahol a Trófea Grill Étterem vöröses fala kínálta magát  hátterül.

Český Krumlov - ülve, állva, sétálva

2014. szeptember 18., csütörtök

Český Krumlovban sokféle ember megfordul, többségükről első pillantásra látszik, hogy turista.

A fényképezőgép, a mobil, a tablet - vagyis a megörökítésre alkalmas eszköz szinte minden ember kezében megtalálható. És persze folyik a szelfizés, aminek számtalan formájával találkoztunk. Voltak, aki botra erősítették a gépüket, hogy jó messzire maguk elé tartva videózzák végig az útat. De a képen látható zöld "egyenruhában" feszítő fotós pár is eléggé kirítt a tömegből.

A színes forgatagot természetesen a helyiek is tarkították. Utcazenészek, árusok vagy például azok a cseh ifjak, akik esküvői ruhában evezve iszogatták a kannás bort a feldíszített gumikenuban.

Český Krumlov - portrék Mónikáról

2014. szeptember 3., szerda

Český Krumlovban egy baráti házaspárral (a Három Grácia szüleivel) és legkisebb lányukkal, Mónikával jártunk. Kirándulásaink közben időnként megkértem Mónikát, hogy álljon be egy-egy portréra. Ezekből  a képekből kötöttem egy kis csokorra valót.

Mónika nem profi modell, mégis remekül mozog a kamera előtt, ami nem is csoda, hiszen éppen most kezdi első évét a Táncművészeti Főiskolán...


Český Krumlov - Csehország ékköve

2014. szeptember 1., hétfő

Český Krumlov (ejtsd: cseszki krumló) Csehország déli részén, a Moldva (honi nevén: Vltava) kanyargós ölelésében fekszik. A város történelmi magva a világörökség részét képezi.

A folyó cikk-cakkjai félszigetszerű földnyelveket formáznak a város szívében, amelyeket hidak kapcsolnak össze. Bármerre is barangolunk, előbb-utóbb utunkat állja a Moldva, amelynek partjáról mindig valami csábító látvány tárul elénk a túloldalon, ahova még feltétlenül el kell jutni. Mindeközben zegzugos kis utcácskák színes házai és hotelei mellett, hangulatos vendéglők hívó szavától csábítva kell megküzdenünk a hozzánk hasonlóan fényképezni akaró többi turistával, akik persze mindig belelógnak a képbe.

A várost a kis dombon terpeszkedő vár díszes víztornya uralja (4. kép), amely szinte mindenhonnan látható, s amely az új és új környezetbe keretezve folyamatosan fotózásra csábít. Hasonlóképpen sok helyről feltűnik a Szent Vitus templom háromhajós épülete is (látható a 2-3. képen).

A folyó keskeny és helyenként gyors sodrású. Ha jó idő van, ellepik a különböző úszó alkalmatosságok: gumicsónakok, kenuk és fatutajok. Ez utóbbiak használatát rafting-nak is becézik, amit a tutajokat irányító kétfős személyzet léte is nyomatékosít. Néhány helyen valóban olyan esése van a folyónak, hogy csak külön kialakított "betoncsúszdákon" keresztül lehet továbbjutni, s oda valóban nem árt a rutin (van, ahol ki is kell szállniuk az utasoknak, hogy a következő pontig gyalog tegyék meg az utat). (Ilyen betoncsúszda látható - meglehetős takarásban - a 3. fotó lombokkal fedett jobboldali részén, ill. a 7. képen.) Valódi veszélyt azonban nem jelent a folyó, mert nagyon sekély. Több felborult csónakot és kenut is láttunk, amelyekre derékig érő vízből másztak vissza a kalandvágyó utasok.

Český Krumlov mindössze 450 km-re van Budapesttől (autóval 5-6 óra) - érdemes akár egy hétvégére is meglátogatni. Még saját sörgyára is van...

A Digitális Fotómagazin pályázata - Színharmónia

2014. augusztus 26., kedd

Rendszeresen pályázom a Digitális Fotómagazin havi tematikus kiírásain, amelyeken néha sikerül elnyernem a szerkesztők tetszését egy-egy fotóval, máskor pedig nem. A legutóbbi pályázat témája a Színharmónia volt. Igazi fotós téma, mégsem mondható könnyűnek...

Eddig  kétszer fordult elő, hogy 2 képemet is beválogatták ugyanazon pályázat legjobb tizenkettője közé - nagy örömömre ez most ismét megtörtént.

Az utcai fotót még 2010-ben készítettem első dslr-gépemmel, a másik kép egy idei, dupla expozíciós felvétel az M4-es metróról, aminek készítéséről itt is írtam egy bejegyzést.

Siker a XIV. Nemzetközi Magyar Fotópályázaton

2014. augusztus 22., péntek

Az "Eső" című képemet beválogatták a Magyar Fotóművészek Világszövetsége által kiírt nemzetközi fotópályázat ún. "elfogadottjai" közé az Általános színes kategóriában. A kiírás szerint ez annyit jelent, hogy a kép több kiállítást is megjár majd itthon és külföldön is. 

Portréfotózás - Pál Judit

Judit egykor a keresztlányom - a Három Grácia "középső tagjának" - munkatársa volt. Így esett, hogy találkozott a lányokról készített fotóimmal, és felvetette, hogy ő is szívesen állna a kamerám elé. Megbeszéltünk hát egy találkozót a gödöllői kastélykertben, és ennek gyümölcseként megszületett néhány kép, amelyekből szemezgethetek...






Noel arcai

2014. július 29., kedd

Noelből sosem elég :)











Törökországi minimál

2014. július 28., hétfő

Nemrégen Törökországban töltöttünk 10 napot. Sajnos rögtön az első nap elkapott valami nyavalya, ami miatt minimálisra csökkentettük a kirándulások számát. Ezért aztán a fotózások témája is elég szegényesre sikeredett: a szállodán és a közeli Alanyán kívül nem sok egyéb kínálkozott - a turistalátványosságokat pedig nem akarnám végiglapozni itt...




Noel arcai

2014. június 20., péntek

Most két hétig inaktív leszek,  gondoltam erre az időre egy kis Noel-összeállítással búcsúzom...

A négy képből álló "beköszönő" a hónap elején készült, az utolsó három fotó néhány napja, a többi pedig közöttük.

Mint mindig, most is elcsodálkozom, hogy milyen sok arca van ennek a kis embernek.








Portréfotózás - Bács Csenge

2014. június 10., kedd

Csenge egy kedves ismerősöm lánya, aki fiatal kora ellenére - vagy talán éppen azért - kacsintgat a modellkedés felé.

Egy héttel ezelőtt a Népligetben láttunk hozzá a fényképezéshez, amikor olyan dolog történt velem, ami eddig még sohasem: észrevettem, hogy mindkét aksim csaknem teljesen lemerült! 

Amikor hazaérek egy fényképezés után, szinte még le sem vetkőzöm, már rohanok is a lemerült akkumulátort töltőre tenni. Ez olyan rituálé, ami mindent megelőz. Ami a gépben van, az nem érdekes, lehet akármilyen töltöttségű, mert tudom, hogy a táskámban lapuló teljesen feltöltött tartalék akkumulátor bőven kibír egy 2-3 órás fotózást (háromszor ennyit is). Éppen ezért fotózás előtt sosem ellenőrzöm az akkukat (csak a vakuét). Minek, amikor KELL lennie egy teljesen feltöltött tartaléknak?

Hát most nem volt. Nem tudom, hogyan felejtettem el az előző alkalommal feltölteni, de megtörtént. 

Már a fotózás elején láttam, hogy 12 %-on állok, gondoltam nem vacakolok, betetszem a másik aksit. És akkor jött a hideg zuhany: a tartalék mindössze 6%-ot mutatott. Hát mit mondjak, kivert a víz. Nem tudtam hirtelen, hogy mit tegyek. Üljünk kocsiba és rohanjunk haza, feltölteni az egyiket? Az legalább 2-3 óra! Az én időmet egye fene, de más idejével nem szeretek játszani (éppen ezért mindig inkább 20 perccel előbb érkezem, de sosem kettővel később - inkább várok). Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, nekivágok a fotózásnak ezekkel az aksikkal... 

Ilyen gonddal még nem készítettem fotókat. Végig az motoszkált bennem, hogy talán ez a kép lesz az utolsó. Nem volt jó érzés... Egy portréfotózásnál a kis mélységélesség miatt igen sok kép megy a kukába, egyszerűen azért, mert életlen lesz. (Eleinte azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen béna, de profik beszélgetéseit olvasva a neten azt szűrtem le, hogy ezzel mások is így vannak - ez a téma önmagában is megérne egy bejegyzést.) Próbáltam nagyon odafigyelni az élességállításra (tudván, hogy szinte biztosan hiába), hogy legyenek használható képeim... Végül kissé sietős tempóban, a két aksit csontig merítve sikerült Csenge összes öltözetét végigzongoráznunk.

Az ég elég felhős volt, így szép fényeink sajnos nem voltak - viszont a jó derítettség miatt nem kellett bántó árnyékokkal küszködnöm. Csak az idővel... "Only time will tell" ahogy a dal mondja.

Portréfotózás - Hudák Virág

2014. május 31., szombat

Hudák Virággal a jól bevált budapesti helyszínen, a Népligetben fotóztunk. Jobban szeretem, mint a Városligetet (ahol kevésbé érintetlen a természet, a fű sok helyen letaposott és sokkal több embert is kell kerülgetni) vagy a Margitszigetet (amely nekem jobban kiesik és a parkolás sem ingyenes).

Virág többféle öltözetet hozott magával, melyek közül végül is hármat használtunk fel. Leginkább a hosszú, fehér ruha fogott meg, amelyben olyan volt, mint egy mitológiából előlépett nimfa. Nem véletlen, hogy ezekből a fotókból született a legtöbb.

Requiem egy kiscicáért

2014. május 23., péntek

Másfél éves volt, s tegnap éjjel örökre elköltözött a világunkból.

Egy évvel ezelőtt szegődött hozzánk, és nagyon hamar megszerettük. Potya - ezt a nevet adtuk neki. Reggel, amikor munkába indultunk, követett a kapuig, és nézte, ahogy távozunk. Este, amikor hazaérkeztünk, már jött elénk és üdvözölt. Családtaggá vált. Sohasem éreztük azt, amit egy macskáról állítanak, hogy a házat, a lakhelyét szereti, és nem a gazdáját. Már apró cicaként minket választott, ragaszkodott hozzánk, és új lakhelyünkön se kereste a régit. Mert együtt voltunk.

Félt az autótól, és reméltük, hogy bár forgalmas út mellett lakunk, ez a félelme megóvja a bajtól. Sajnos nem így lett.

Az utolsó képeket alig egy hete készítettem róla csak úgy "mellékesen", s nem is gondoltam, hogy ez lesz az utolsó alkalom...

Még egy napja sincs, hogy elment, de máris hiányzik. 

Babafotó - Noel

2014. május 21., szerda

Unokám, Noel mindig a legörömtelibb fotóalany. Az elmúlt héten néhány órára a szülők ránk bízták a felügyeletét (kell ennél nagyobb boldogság egy nagyszülőnek?), s persze ilyenkor a fényképezőgép sem maradhatott munka nélkül.

Ezúttal alkalmam volt arra is, hogy az egyik "kimosdatás" után néhány pucér képet is csináljak róla. Az elkészült fotókat nagyon szeretem, pedig mindössze három percem volt az akcióra, nehogy megfázzon. 

Noel már nagyon szépen könyököl, tartja a testét, ami ideális pozíciót nyújt az igazi babafotózáshoz...

Olvasó ember - pályázat

2014. május 14., szerda

Prizma Kör Az olvasó ember címmel meghirdetett pályázatán a kiállított képek közé válogatták két fotómat.

A pályázaton 55 alkotó pályázott 176 művel, amiből 29 pályázó 55 képét választotta ki a zsűri.






Az M4-es metró - sci-fi változatban

2014. április 29., kedd

A 4-es metró néhány állomása úgy néz ki, mintha csak egy sci-fi film díszletéül szolgálna. Egyes részei egészen futurisztikusak. Ez különösen igaz a Fővám tér, Kálvin tér, a Rákóczi tér és a Bikás park néhány elemére.

Persze lehet vitatkozni, hogy ez jó-e, szép-e, de az biztos, hogy különleges.




Az M4-es metró - dupla expozícióval

2014. április 28., hétfő

Szombaton bevetettem magam az új M4-es metró "alagútjába" és végigjártam a vonalat. Az állomások egy része kifejezetten ordít a fotózás után, nem véletlen, hogy a net tanúsága szerint az elmúlt szűk egy hónap alatt is már rengeteg kép született róluk.

Természetesen megcsináltam a saját fotóimat is a látnivalókról, de hogy legyen valami eltérő is az eddigiektől, megpróbálkoztam néhány dupla expozíciós kép készítésével.

A Canon EOS 70D ugyanis kínál ilyen lehetőséget, ráadásul úgy, hogy a fotók raw-ban is menthetők (nem úgy, mint a hdr-nél, ahol az elég gyenge minőségű eredményt is csak jpg-ben hajlandó eltárolni a gép).


Busójárás késésben

2014. április 26., szombat

Március 1-jén, egy szép szombaton reggelen úgy döntöttünk, hogy kirándulunk valahová. Némi tanakodás után Mohácsot választottuk, ahol üzleti ügyben ugyan már többször is jártam, de busójáráskor még sosem. Nem is igazán tudtuk, hogy mire számítsunk, különösen, hogy az esemény két napos, és a fő attrakciókat másnapra, vasárnapra tervezték - amikorra viszont várni lehetett, hogy elromlik az idő...

Nem bántuk meg, hogy elmentünk. A busójárás érdekes, színes, üde népi szokás, ami mára már óhatatlanul kicsit elvárosiasult formáját mutatja. Rengeteg volt a látogató (a két nap alatt 80 ezer ember),és  a nagy tömegben bizony elég nehéz volt fotózni. Ráadásul éppen délben, a legnagyobb napsütésben... Az élményt azonban sikerült megörökíteni. A legjobban a közeli, portrészerű fotók sikerültek, nem véletlenül, hiszen ezeknél lehetett a legjobban elkülöníteni az arcokat a zavaró tömegtől.

Bár az esemény március elején volt, csak most tudtam időt szakítani a képek feldolgozására, ezért a blogra kicsit érkezik a busójárás...

Noel arcai

2014. április 7., hétfő


Mostanában alig érek rá fotózni, szinte csak akkor veszem elő a gépet, ha az unokám, Noel közelébe kerülök. Bár komoly, átgondolt fényképezésre még nem igazán került sor (egyedül a legutolsó sorozatra készültünk fel valamelyest), időről-időre azért születik néhány összeállítás a képekből, amelyeket rendszerint a facebookon teszek közzé Noel arcai címmel.

Meglepő, hogy milyen sokféle tud lenni ez a pici ember! (Az egymás mellé helyezett öt kép például egyetlen perc történéseit ábrázolják.)

Mivel ez a téma igen kedves nekem, itt is közreadok egy kis gyűjteményt. 

A Digitális Fotómagazin pályázata - Montázs

2014. március 25., kedd

A Digitális Fotómagazin legutóbbi pályázatának témája a montázs volt. Ezúttal is beküldtem öt képet, amelyek közül az egyik bekerült a kiválasztottak közé.

A montázs alapképe a gödöllői Erzsébet parkban készült egy téli napon (a parkban a nap helyén Erzsébet királyné szobra áll). Az alak a kisebbik fiam, aki Kos szigetén nézett szembe így a lenyugvó nappal a tengerparton.

A kép címe: Ha eljő a nap.

A nyári bob és a svenkelés

2014. március 19., szerda

Nemrégen Miskolctapolcán jártam, ahol meglátogattuk a nyári bobpályát. Én magam nem használtam ki a lehetőséget a lecsúszásra, mert magával ragadott, hogy a sebességet fotókon próbáljam megörökíteni a svenkelés technikájával.

A svenkelésre korábban is tettem már rá néhány tétova kísérletet, s megtapasztaltam, hogy bizony nem egyszerű művelet.

Az alábbiakban megpróbálom összegezni a tapasztalataimat, hátha másoknak sikerül elkerülniük az általam elkövetett hibákat.

A Digitális Fotómagazin pályázata - A téli város

2014. február 20., csütörtök

Több ízben is beválogatták már a képeimet a Digitális Fotómagazinba a havonta kiírásra kerülő pályázat keretében, amelyekre mindig egy adott témában lehetett fotókat beküldeni.

A legutóbbi kiírás témája A téli város volt, amelyre ezúttal is feltöltöttem az újság honlapjára (a maximálisan lehetséges) öt képet. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy az ötből mindjárt két képem is bekerült a kiválasztott 10-12 fotó közé (és persze jó néhányszor egy sem). Egyetlen kép bekerülése is nagy öröm, hát még egyszerre kettőé! És most ismét megtörtént: megint két fotómat közölték az újságban.

Böllérfesztivál - arcok

2014. február 12., szerda

A Kistarcsai Böllérfesztivál egyes pillanataiban, amikor nem zajlott éppen "akció" (hiszen például a disznópörzsölés folyamata is elég sokáig tartott, amit nem kellett minden pillanatban fotózni), rátekertem a 70-200-at a gépre, és arcokat fényképeztem. A nézőket, a részvevőket, akit éppen érdekesnek találtam. A disznóölés és -darabolás után pedig a sátrak között kószálva próbáltam lencsevégre kapni az embereket. Egyszer csak feltűnt egy négy-ötfős csoport, amelyet egy fekete ruhás, fekete kalapos férfi vezetett. Sorra járták a sátrakat, és pálinkát kínálva áldomást ittak a résztvevő csapatok képviselőivel. Mint később megtudtam, a férfi Kistarcsa polgármestere, Solymosi Sándor volt.

Böllérfesztivál - az erdélyi Góbé Komák

2014. február 9., vasárnap

Kistarcsán már többször rendeztek böllérfesztivált, de most először szántam rá magam, hogy szombaton korán felkelve megnézzem, hogyan ölnek le egy csomó disznót a különböző résztvevő csapatok.

Az esemény egy kerítéssel elválasztott területen belül zajlott, ahová elvileg nem mehettek be a nézők.  Hamar rá kellett jönnöm, hogy a kordonon kívülről esélyem sincs normális képeket készíteni, ezért egy alkalmas pillanatban becsusszantam a résztvevők számára fenntartott kapun keresztül. Tartottam tőle, hogy egyszer csak kitessékelnek, mint nem kívánatos egyént, de szerencsére nem törődött velem senki.

Macska a házban

2014. február 8., szombat


Tavaly májusban szegődött hozzánk egy helyes, apró, vörös cirmos cica, Potya. Azóta felnőtt kandúrrá vált, s pénteken túlesett élete első igazi nagy megrázkódtatásán, az ivartalanításon. Sokáig berzenkedtem ellene (férfiszolidaritás is van a világon - mondogattam), de egy idő után be kellett látnom, hogy muszáj túlesni rajta. Azon túl, hogy többször erősen megtépázva került ki a nála lényegesen erősebb, szomszéd kandúrral vívott csatából (egyszer kis híján a fél szeme is ráment), a szakirodalom érvei is meggyőztek.

Siófoki havasok

2014. február 6., csütörtök

Január utolsó napjaiban megérkezett az első igazi hóesés. Budapest alig kapott belőle, de Siófokra friss lepel hullott. Ilyenkor egészen más a város: elhagyatott és álmos ugyan, mint télen mindig, de mégsem olyan reménytelenül szürke, mint volt előtte oly sok hétig.

Noel

2014. január 18., szombat

Egy decemberi bejegyzésben hírét adtam unokám, Noel
megérkezésének. Azóta eltelt egy kis idő, ami alatt természetesen volt alkalmam néhány fotót is készíteni róla.

Egy képem a Digitális Fotómagazinban

2014. január 11., szombat

A Digitális Fotómagazinban már több ízben megjelent egy-egy fotóm a különböző pályázatok kapcsán. 

Az újság azonban arra is lehetőséget biztosít, hogy honlapján keresztül a fotósok saját képeket töltsenek fel, amelyek közül neves fotósok válogatnak a Képértékelés rovat számára és véleményt írnak a kiválasztottakról. Már az is nagy öröm, ha egy fotóját nyomtatásban látja viszont az ember a magazin rovatában, az meg külön lelkesítő, ha ráadásul elismerő szavakat olvashat róla.

Triptichon pályázat - Eldobott babák

2014. január 2., csütörtök

Nem gondoltam, hogy 2014. első bejegyzése egy fotós sikerhez fog fűződni... A korábbi években többször is részt vettem a Prizma Kör fotós pályázatain, amelyek eredményeiről már itt is beszámoltam néhányszor.

Ezúttal elég rendhagyó kiírásra került sor, a feladat ugyanis három fotóból összeállított pályamű volt.

Örömömre az Eldobott babák című összeállításomat a kiállítottak közé választották. (A kiállítás persze csak ezután lesz.)

 

2009 ·TiSza by TNB