Amikor végeztünk, visszamentünk a társasághoz. Egy óra múlva Emma egyszer csak megfogta a kezem, és közölte, hogy újra fotózni akar. Nagyon elszántan vetette bele magát a fényképezésbe. Úgy tette-vette magát, mint egy igazi kis modell. Minden instrukciót igyekezett követni a maga kétéves módján (egy tollat például nem sikerült kiimádkoznom a kezéből), nem véletlen, hogy ekkor születtek róla a legjobb képek.
Most egyelőre az ő fotóit mutatom, később talán majd jön a másik két lány is.
2 megjegyzés:
Az utolsó előtti képet nézegetvén olyan benyomásom van, mintha egy korabeli festményt néznék. Nem is tudom, mitől. Talán a kis modell beállítása, talán a hihetetlen komolysága, vagy talán a fotó elmondhatatlan bája, finomsága, esetleg színvilága... Igazán tetszik!!
2014. december 12. 17:47Köszönöm. A fotók láttán nekem is a régi festmények jutottak eszembe, ezért valóban ilyesmi hatást próbáltam elérni a kidolgozásnál. Látható is, hogy nem egységes a színviláguk - kóstolgattam a különböző lehetőségeket.
2014. december 12. 18:55Megjegyzés küldése