2018 - ÖSSZEGZÉS

Minden év végén eljön a "nagy" összegzés ideje, amikor a fotós elkészíti az elmúlt év leltárát (vagy nem).

Az előző évvel ellentétben 2018. számomra nem a fotós pályázatokról szólt. A 2017. évi 7 pályázattal és a 19 helyezett fotóval szemben az idén  egyetlen pályázaton sem vettem részt. Az év első felében egyszerűen csak elhanyagoltam a jelentkezést, később pedig lefoglalt a házeladás, -vásárlás és a költözés. Pest megyén belül ugyanis egy másik helységbe települtünk át, gyermekeink és unokáink közvetlen közelébe. 

Jegyesfotózás: Laura & Lala

2013-ban egy korábbi modellem, Feiler Krisztina szervezett meg egy fotózást két barátnőjével. Itt ismertem meg Trautmann Laurát, akit azóta többször is felkértem egy-egy közös munkára. A létrejött termés elég változatos, a fotózások között volt:

- Pin up fotózás

-  Portrézás repcében

- Őszi portrék

A legutolsó alkalommal készült képek egyikét (ami azóta is az egyik legkedvesebb portréfotóm) a Zonarama internetes fotómagazin beválogatta az Editor's Choice rovatba: 

Smink: Sminkes Gabi 

Fodrász: Viniczai Sára

Laura jelenleg is az egyik legkedvesebb modellem. Egy hobbifotósnak nagy élvezet olyan modellt fotózni, aki bár ugyanúgy amatőr, mint én, mégis megbízható, szép, jól mozog, sokféle arca van és mindemellett még öröm is vele dolgozni. Az sem hátrány, ha soha nem késik el (utálom ha valaki az én időmet rabolja), a fotózásokon pedig maximálisan bedobja magát és zokszó nélkül bevállalja a kellemetlenségeket is - a TFCD-fotózások alkalmával bizony nem könnyű ilyen modellt kifogni...

Tájak és városok - Alcsúti hóvirágok

Az Alcsúti Arborétumról többször is volt már szó a blogban. Azon túl, hogy nagyon kellemes és szép a környezet, van még egy különlegessége is: a hóvirágmező. Egy hosszú ösvény két oldalán ugyanis 2 hektárnyi hóvirág nyílik tél vége felé, ahogy a múlt hét végén is tette. 

Erre a látnivalóra kifejezetten fentük a fogunkat, de nem csak mi. Az ösvény tele volt nézelődőkkel - és fotósokkal.

   

Múló pillanatok

Doma rám kérdezett, hogy mi van velem: hetek óta nem tettem fel semmit a blogra. Való igaz, kicsit elkapott a gépszíj, nem volt időm fotózni. De hogy ne maradjon árván, elfeledve a poszt (ezt sokan post-nak írják, de ha már "magyarul" használjuk, miért ne írhatnánk magyarosan?), felteszek néhány képet legutóbbi látogatásomról az alcsúti arborétumban (amiről tettem már egyszer említést a blogban). Eredetileg úgy gondoltam, nem mutogatom őket, mert az ősz jellegzetes, de nem különösebben egyedi pillanatait ragadják meg, de van néhány, amelyeket ezzel együtt is szeretek.

Őszi sanzon

Szombat délután magára hagytam a családot, és elautóztam Alcsútra, hogy az arborétum őszi színkavalkádjából ráfessek valamit az SD-kártyára. A szokásos "szép színes, őszi képek"-hez azonban (némi csalódottságomra) az enyészet még nem maszatolta át eléggé a természetet, ezért ráértem elkalandozni egy kicsit a hosszú záridős felvételek világába. A módszer lényege az volt, hogy a gépet először célra tartottam, majd az expozíció végén hirtelen elmozdítottam függőleges vagy körkörös irányba. Persze az 1/4 és 1/8 záridőknek pont a végét elcsípni elég huncut feladat, csak érzésre mehet az ember, s túl korai mozgatásnál csak kuszaság lesz az eredmény. A hosszú záridőnél eleve adott a bemozdulás, vagyis biztosan életlen lesz a kép (tudom: állvány! - de még nincs). Ám ha sikerül úgy megtartani a gépet, hogy még ne okozzon hányingerszerű érzetet az élesség túlzott hiánya, akkor sajátos atmoszférájú,  kicsit festményszerű, az őszi hangulatot elég jól tükröző képek jönnek létre. Legalábbis most így gondolom. Aztán lehet, hogy később meg kidobom őket a szemétbe. Végül is lehet, hogy csak az én szemem szokott már hozzá a látványhoz, mindenki más csak életlen pacákat lát...

Tájak és városok - az Alcsuti Arborétum

Budapesttől 40 kilométerre, Alcsutdoboz szomszédságában, a Váli-völgyben fekszik az Alcsuti Arborétum. Hatalmas (40 hektáros) angolkert patakokkal, tóval, kis szigettel, fa- és kőhídakkal s persze gyönyörű növényzettel. Igazi paradicsoma a természetfotósoknak. Különösen szép lehet ősszel, amikor a természet tobzódik a színekben, de így tavasszal is üdítő látvány. A terület eredetileg József nádor kastélykertje volt. A Pollack Mihály tervezte klasszicista kastélyból mára sajnos csak a homlokzat maradt meg - az is elég rossz állapotban -, újjáépítették viszont a kápolnát.