Ez a kép nem Photoshopos csalás - így jött ki a gépből!

Ez a bejegyzés nem a fotósoknak szól, hanem azoknak a fényképezőgéppel rendelkező embereknek, akik a fenti mondathoz hasonlót már kimondtak vagy leírtak egyszer. S mivel egy rövid címben nem lehet mindig teljesen egyértelműen fogalmazni, ezért pontosítani szeretném: ez a bejegyzés azoknak szól, akik úgy gondolják, hogy a kép, ami a digitális fényképezőgépből kijön, maga a valóság, ellentétben azokkal, amelyeket utólag Photoshoppal megdolgoztak - vagyis ócska digitális csalással átalakítottak valami mássá.

Portréretus - a bőr lágyítása a textúra megőrzésével

A  Photoshopban szinte mindegyik a megoldás a bőr valamilyen életlenítésével (blur) éri el az arcbőr lágyítását. A "blőrözés" legnagyobb átka viszont az, hogy alkalmazásával az arcbőr textúrája is elvész. Ez sokakat nem zavar, amit a gumiarcú női portrék mérhetetlen mennyisége is jelez, de ha egy kicsit is igényesebb eredményt szeretne elérni az ember, akkor már alaposabban bele kell merülnie a portréretusálás műhelytitkaiba. És ez nem is olyan egyszerű.

Photoshop - maszkolás (rétegmaszk)

A rétegmaszk a Photoshop egyik leghasznosabb eszköze, ennek ellenére nagyon sok fotós nem ismeri és nem tudja használni. Erre először akkor döbbentem rá, amikor néhány hónapja az egyik egészen kiváló fotós ismerősöm - aki pedig remekül "megfotosopolt", csodálatos képeket készít -, a facebookon arról érdeklődött, hogyan kell "maszkolni". A múlt héten pedig az egyik profi fotós csoport tagjainak egy részéről derült ki, hogy nem tudják és ezért nem is szokták használni ezt az eszközt. Ez végül arra indított, hogy készítsek egy rövid és lehetőleg könnyen érthető ismertetőt a maszkolás technikájáról. (A rétegmaszkról - létezik ugyanis vektormaszk is, de itt most nem arról lesz szó.)

Kiégett vagy nem égett ki? - döntsük el Photoshoppal!

Fotós oldalakon sok veszekedést láttam már egy-egy kiégett (vagy annak vélt) kép megítéléséről.

- Nem is égett ki - hangzik el gyakran az alkotó részéről - jobban tennéd, ha vennél egy rendes monitort, mielőtt beleszólsz!

Magam is tapasztaltam, milyen könnyű hibás véleményt alkotni egy kép színeiről, kontrasztjáról vagy éppen a kiégésről-bebukásról. Otthon ugyanis egy műszerrel kalibrált "rendes" monitorom van, kifejezetten fotózás céljaira, a munkahelyemen viszont csak egy egyszerű, "mezei" darab hivatali használatra (pl. táblázatkezeléshez, amihez nincs is szükség jobbra). Ám ugyanaz a fotó egészen másképpen mutat a két képernyőn. Ami otthon színes, kiegyensúlyozott dinamikájú és szép, az odabent fakó, erősen kontrasztos és gyakran kiégett (vagy bebukott kép) benyomását kelti.

De hát nem tud mindenki kalibrált, jó minőségű monitort használni - hogyan ellenőrizhetné mégis, hogy tényleg kiégett-e a fotója?

Ecce homo - egy montázs születése

Amikor kitettem a képet az oldalra, nem volt időm írni hozzá, csak idebiggyesztettem és kész. Pedig néhány szóban a születéséről is említést akartam tenni... 

A kép alapját az oszlopokkal határolt tér adja, ami a kis fával és a mögötte lévő vízzel együtt a magyarországi Velencén készült, egész pontosan a Velence Resort & Spa hotel külső strandján. A kép atmoszféráját nézve ez elég furcsán hangzik - pedig ez valóban egy strand részlete, a háttérben a tó befagyott vizével. A kép bal alsó sarkában van egy sötét folt, ami nem más, mint az éppen ott fürdőzők köpenye és törülközője :-) - az oszlopsor mindkét oldalán ugyanis egy-egy medence van.

Amikor ott jártam, rögtön megtetszett a komor, ókori hangulatot idéző oszlopsor, hátérben az elég csenevész kis  fával. A fürdő egyik belső medencéjéből ugyanis ez a kép tárult elénk:

A látvány persze elég steril és semmit mondó, még akkor is, ha hozzáképzelem a texturát (ami a legtöbb montázsnál manapság már szinte elengedhetetlen kellék). A földön kuporgó alak gondolata elég hamar adta magát (a fotóját később már kifejezetten ehhez a montázshoz készítettem), így a tartalom és a hozzá tartozó cím is gyorsan megvolt. Már csak egy megfelelő kompozíciós elrendezésre, és néhány apró kiegészítő kellékre volt szükség: egy holdra és egy napra. A nap a kész képen nem tűnik fel, inkább csak hangulati elem a fa mögött látható körív formájában.

A képnek van egy természetes tükörszimmetriája (szimmetriatengelye a fa), ezt némileg feloldandó a kuporgó alakot és a holdat a bal alsó és jobb felső sarok átlójának ellentétes oldalán helyeztem el. Mint utólag ráébredtem, ez a "boldog átló", aminek használata azonban egyáltalán nem volt tudatos: a szemem egyszerűen ezt kívánta. Pedig elméletileg a másik átló jobban kifejezné az ember szánalmas helyzetét, mégis... inkább így hagytam. Az emberalak nincs  aranymetszésben a képen, a meglévő térszerkezetben inkább a fa melletti a pozíciót találtam megfelelőnek, amelyhez ráadásul vezeti a szemet a lefolyók rácsának vonala (talán ezért is kívánkozott erre az oldalra az emberalak).

A képelemek elhelyezése után egy kicsit besötétítettem az eget Color Efex Pro segítségével a Graduated Filters alkalmazásával (megjegyzem: remek kis program, ami a Photoshop alá telepíthető).  Majd következett a játék az alábbi texturával:

A színes texturát két rétegben helyeztem a kép fölé:
5 % Color Burn (ami elsősorban a széleket sötétíti)
16 % Multiply (ami az egész képet komorabbá teszi).

Majd ezután két deszaturált (fekete-fehér) textura-réteg következett:
35 % Overlay (amitől az egész textura "élni kezd")
17 % Pin Light (kifejezetten az ég sötétítésére).

A kész kép szemcsézettségét és erős kontrasztját a Topaz Adjust  program Vibrance nevű filterének használatával értem el (a Topáz nem olyan sokoldalú, mint az előbbi program, inkább kicsit extrém hatások létrehozására jó). Mivel a képet fekete-fehérben álmodtam meg, ezért következett egy ff-konverzió, és ezzel el is készült a montázs.

Érdekeségképpen felteszek egy képet az oszlopsor jobb oldalán lévő medencéről, amit szintén megdolgoztam kissé, mert megtetszett a medencét határoló betonfalak és tükörképük sejtelmessége. Ez a kép persze még nincs kész... és így még nem jó. Megakadtam vele. Akár az is lehet, hogy torzó marad...

Esetleg jöhetnek az ötletek :-)

Frissítés (2011.05.28.): Nagy örömmel jelentem, hogy mindkét kép (az utóbbi kicsit jobban átdolgozva) bekerült a The Worldwide Photography Gala Awards  Best Shot 2011 (A legjobb felvétel, 2011) pályázatának válogatásába. A fenti "torzó" végül ilyen lett:

Élesítés Lightroommal

Az előző bejegyzésben elkezdtem egy összefoglalót Jay Kinghorn cikkéből a Photoshoppal történő élesítés módszereiről. Most folytatom a cikk bemutatását, a  LIGHTROOM élesítési eszközeivel.

Egy rövid ismétlés: az élesítés arra a tényre épül, hogy szemünk a világos és a sötét területeket tudja igazán jól különböztetni egymástól. Az élesítési eljárások ezért a képek kontúrjainak egyik oldalát világosítják, a másikat pedig sötétítik.

Élesítés Photoshoppal

A photo.net-en találatm egy cikket Jay Kinghorn tollából, amely részletes útmutatást ad a Lightroom és a Photoshop élesítési technikáiról.

Korábban írtam már egy általános összefoglalót a Photoshopban rejlő élesítési lehetőségekről, a fenti cikk azonban túlmutat ezen - érdemes megismerkedni vele.

Rém egyszerű Photoshop: a horizont kiegyenesítése

Fotós oldalak kommentjeit olvasgatva gyakran látom, hogy a Photoshopot használók egy részének nehézséget jelent a ferde horizont kiegyenesítése (azaz hogy miként lehet a kicsit megbillent fényképezőgéppel készített képeket pontosan "visszabillenteni"). Ezért aztán erős késztetés alakult ki bennem, hogy részletesen leírjak egy rém egyszerű módszert.

Két montázs

Az elmúlt napokban ismét a texturákkal kisérgetezgettem. (Nem először, lásd egy korábbi bejegyzésemet.) Az eredmény két montázs lett.

Montázs vagy kollázs... e szavakat már csak félve merem használni, amióta az egyik fotós oldalon kioktattak valakit, hogy ne keverje össze a két fogalmat. A Magyar Rajztanátok Országos Szövétségének honlapján aztán találtam egy cikket a két szó jelentéséről, amely szerint a kollázs=technika, a montázs= alkotói elv. Csak azt nem rögzíti, hogy akkor maga a végtermék kollázs technikával, montázs alkotói elvvel elkészített miacsuda? Fotómontázs - vonom le a következtetést abból, hogy a definíciók után ilyen néven hozza a példákat.

Hát akkor íme két fotómontázs az elmúlt napokból. Mindkettő címét egy verssorból ragadtam ki. Az első Józsaf Attila: A Dunánál, a második Juhász Gyula: Anna örök c. verséből egy részlet. Persze maguk a versek nem illeszkedek teljesen a képekhez, a címekkel inkább csak a hangulatot próbáltam megragadni.

Hallgat a mély

Elsuhant a hangod

József Attila

A DUNÁNÁL

1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Juhász Gyula

ANNA ÖRÖK

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

Majdnem Photoshop ingyen: Artweaver

Az egyik legsokoldalúbb fotószerkesztő a Photoshop, aminek óriási hibája, hogy csaknem megfizetethetetlenül drága. Aki mégis valami hasonló (és jogtiszta) szoftvert szeretne használni, annak ott van a magyar nyelvű, ingyenes GIMP (letölthető a hivatalos honlapról), vagy a Photoshophoz igen hasonló, ingyenes Artweaver...

Egy ingyenes fotószerkesztő: a PhotoScape

Sok fotós számára túlságosan bonyolult a Photoshop vagy a GIMP rétegekkel dolgozó szerkesztője, de nem tudnak hozzájutni a kezesebb (és fizetős) Lightroomhoz. Számukra lehet jó megoldás az egyszerűen kezelhető, mégis megfelelő tudású ingyenes, magyar nyelvű fotószerkesztő: a PhotoScape.

Élesítési módszerek Photoshoppal

Amikor elkezdtem a digitális fotózást, sok utánajárásba került megtudni, hogyan  lehet megoldani a fotók utóélesítését a Photoshopban hatékonyan és minél kevesebb hátrányos következménnyel. Az elmúlt egy évben sikerült megismernem néhány módszert. Mivel már nem emlékszem, hogy pontosan kitől is származik az adott információ, ezért sajnos nem tudom egyenként megjeleníteni a forrást. A legtöbbet a www.digiretus.hu Photoshoppal foglalkozó oldaláról és Scott Kelby könyvéből tanultam, de máshonnan is merítettem.

Texturák alkalmazása a Photoshopban

Néhány héttel ezelőtt összeszedtem minden bátorságomat, és nekiláttam tanulmányozni, hogyan lehet texturákkal "feldobni" a fotókat. A texturák sok mindenre jók: montázsok készítéséhez, különböző speciális hatások képi megjelenítéséhez és megfelelő hátteret is lehet velük a kép mögé varázsolni.