2019 - Összegzés

Szinte már hagyománnyá vált, hogy év végén készítek egy összegzést a blogbejegyzésekből. 

Ezt néha egy videó (slideshow) formájában teszem meg, máskor egy válogatást adok közre az év fotóterméséből. Most ez utóbbit választottam.

Jöjjenek a fotók havi bontásban.

Fehér Lili diplomakoncertje

Fehér Lili nem először szerepel a bejegyzéseim között. Énekes és zongorista, aki most végez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A Régi Zeneakadémia épületében tartott múlt heti diplomakoncertjére én is hivatalos voltam. 

Régóta készültem már arra, hogy Lilit a zongora mellett is megörökítsem, ezért most lecsaptam a lehetőségre. Megbeszéltük, hogy a koncert után ott maradunk a teremben fotózni. A remekül sikerült, mintegy háromnegyed órás  előadás után azonban nagy bánatomra csak néhány perc jutott az akcióra.

A koncert után a nézők elhagyták a termet, és az előtérben sorra járultak Lili elé, hogy gratuláljanak sikeres diplomaszerepléséhez. Én a teremben maradtam, és vártam, hogy Lili végre felszabaduljon. A köszöntés elég sokáig tartott, s ezalatt az egy fős rendezői személyzet - egy fiatalember - szorgalmasan szedte össze a kellékeket (mikrofonok, hangszórók, zsinórok). Egyszer csak lehajtotta a zongora tetejét, és úgy tűnt, mint aki ezzel be is fejezte a rendrakást. Megszólítottam, hogy mi itt fényképezni szeretnénk, kellene a zongora, amire annyit mondott, hogy ő 9-kor bezárja a termet. Ha fotózni akarunk beszéljük meg valakivel, mert ő ugyan elmegy... (8.45 volt).

Néhány férfi a helyiség hátsó részében beszélgetett, majd mikor észrevették, hogy én még ott támaszkodom a színpadnál, rövid úton (és elég minősíthetetlen hangon) kizavartak a teremből. Ekkor derült ki számomra, hogy a tanárok maradtak ott értékelni a diplomázók teljesítményét, rólam meg azt hitték, hogy hallgatózni maradtam ott - pedig azt sem tudtam róluk, hogy kicsodák...

Oda se neki, ért engem már ennél durvább inzultus is, ha minden hasonló esetben kiakadnék, már rég az idegosztályon kötöttem volna ki, elhagytam hát a termet, amit aztán gondosan kulcsra zártak mögöttem. (Arra azért valószínűleg maguk is rájöttek, hogy a hangnemük hagyott némi kívánni valót, és némi kiengesztelésül megköszönték, hogy eljöttem a vizsgaelőadásra.)

Lili szeretett volna néhány képet a rokonokkal, barátokkal, így először ezekkel kezdtük. Közben persze telt az idő, s a fiatalember láthatóan türelmetlenül várta, hogy végre elhagyjuk a termet. Mikor a társaságon túlestünk csak perceink maradtak arra, hogy Lilit a zongora mellett fotózzam. Így aztán nem tudtam beállítani a fényeket - rádió-távirányítású vakukkal készültem, de ezeket elővenni sem maradt időm, nemhogy fel- és beállítani őket. Maradt a "vaku a gépen telibe" konfiguráció, egyetlen objektívvel - mert objektívet cserélni esélyem se maradt...

A teremben elég sötét volt, ahogy vártam, s bár készítettem néhány képet természetes fények mellett is (ISO 3200-on), a kidolgozás során mégiscsak jobbnak találtam a vakus expókat (igyekeztem nem nagyon harsány vakufényt beállítani). (Hiába ezek a körülmények messze nem azonosak egy könnyűzenei koncertfelvétellel, mint az LM Acoustic esetében, ahol a sötét bár kevéske világítása is a megadta a hangulatot.)

Mindössze két beállításra maradt időnk: egy zongorázós és egy zongoránál ülő pozícióban... majd a fiatalember leoltotta a villanyt és véglegesen eljött a záróra.

LM Acoustic - 3. rész

Az előző bejegyzések "normál" fotói után  jöjjenek azok, amelyeken a photoshopos játszadozás nyomai már erősen látszanak.

Ha a koncerten nincsenek speciális fények és effektusok, akkor hozzuk vissza a bár és a zene hangulatát a képeken mesterségesen! Ami ugyebár egyrészről "csalás" (a Photoshop leggyakrabban felrótt bűne), másrészről az alkotói szabadság végtelen lehetősége. Hogy a mérleg nyelve merre billen, döntse el mindenki a maga vérmérséklete és ízlése szerint...

LM Acoustic - 2. rész

Az előző bejegyzés a színes fotók birodalma volt, ezúttal a fekete-fehéreké a főszerep.

Az emberábrázolás sokszor kiabál ff-kidolgozásért, amelyben a színek nem vonják el a figyelmet az arcról, s ez alól a koncertfotók sem kivételek. Persze a színes színpadi látvány megörökítése más történet, de a BB'z Bár egyszerű fehér fényével megvilágított pódiuma nem az a kategória.

A fekete-fehér képek kidolgozásnál is sokféle irányba elmozdulhatunk, elég csak a kontraszt  beállításaira gondolnunk, de akár a textúrával is eljátszhatunk, és olyan ritkábban alkalmazott eljárások is rendelkezésünkre állnak, mint a "low light", amit az utolsó kép illusztrál.

A mikrofonnál az LM Acoustic énekese: Fehér Lili.

LM Acoustic - 1. rész

Az LM Acoustic két tagja: Fehér Lili énekes és Rafael Márió zongorista.

Fehér Lilivel tavaly a váci Dunaparton fotóztunk először, és megbeszéltük, hogy készítek majd néhány koncertfotót is valamelyik fellépésén. Hívott is különböző eseményekre többször, de valahogy sosem tudtam elmenni. Most végre alkalmam nyílt a formáció Valentin napi fellépését meghallgatni a Király utcai BB'z Bárban.

Könnyen hallgatható, de nagyon igényes zene, virtuóz zongorakíséret és remek ének - röviden összefoglalva ez várt a hangulatos bárban töltött estén.