Amióta a nemzetközi versenyeken elért eredményeim alapján 2020-ban megkaptam az AFIAP minősítést, nem pályáztam nemzetközi versenyen. Ám még ma is sorra kapom a felhívásokat (rajta vagyok a levelezőlistán) a különböző versenyeken való részvételekre. Az idén úgy döntöttem, hogy ismét megpróbálkozom a megmérettetéssel, és beneveztem a Photoclub202 körversenyére. Csupa olyan fotóval próbálkoztam, amelyek még nem szerepeltek semmilyen versenyen, már csak azért sem, mert az előző 1-2 évben születtek.
Nagy örömömre mind a négy meghirdetett kategóriában sikerült helyezést kapnom, amelyeken végül is 5 fotómat fogadták el. Ami még értékesebbé teszi a dolgot, mindezeken felül a The Corridor című képem Salon Praise kitüntetést kapott.
Az elért helyezések:
Portrait kategóriában - a Face c. kép (modell: Varga Virág)
Free Color kategóriában - a Three Of Us c. kép (szereplői: Pálinkás-Molnár Mónika és Pálinkás Zsolt)
People And Street kaetóriában - A Waiting és a Separated c. képek
Free Monochrom kategóriában - a The Corridor c. kép.
Ez az év sem bővelkedett fotós eseményekben, akárcsak az előző. Mindössze 13 bejegyzés született, amivel csak azért nem vagyok elégedetlen, mert egyéb programokkal bőségesen kárpótolt az élet.
Következzen egy rövid összefoglaló a bejegyzésekből:
Péteri temető
Péterinek egy kicsi, de szép temetője van, ami folyamatosan fotózásra invitált, valahányszor a közelébe kerültem. Az idén végre össze is jött a nagy találkozás.
Szegedi monokrómok
Szeged az egyike a kedvenc városaimnak. Többször jártam és fotóztam már ott, ezúttal monokróm felvételeimből válogattam néhányat.
Repcés portrék Nikivel
Niki keresztlányom fotózása mindig öröm, ezúttal egy repcetábla, no meg az a tény is színesítette a hatást, hogy Niki éppen második gyermekét várta ekkor...
Discovery Photo Exhibition 2021 fotópályázat
Egyetlen nemzetközi versenyen vettem részt az idén, amelyen csak olyan fotóval pályáztam, amelyeket még soha nem küldtem más versenyre. Nagy örömömre ezek közül mindjárt 7 fotót is elfogadtak.
Egri fotózás Mónikával
Molnár Mónika az egyik kedvenc fotóalanyom, aki szerencsére gyakran és szívesen áll a kamerám elé. Ezúttal Egerbe látogattunk el, ahol egy volt kollégámmal, Kovács Miklóssal valósítottuk meg a régóta tervezett városi fotózást.
Digitális Fotómagazin - Fények és Árnyak pályázat
A Digitális Fotómagazin pályázataira időről-időre benevezek, ha olyan témát látok, amely érdekel. Koson készült, fekete-fehér fotóm ezen a pályázaton is kiválasztásra, így egyúttal az újságba is bekerült.
Kismamafotózás Laurával
Trautmann Laura a másik kedvenc fotóalanyom. Ezúttal kismamafotókat készítettünk Laura otthonában.
Kávéházi délután Vicával
Az ötlet Petrovics Vicáé, a ruhát és a helyszínt is ő kereste hozzá. Nekem csak fotózni kellett...
Nemzeti Vágta
Az évről-évre megrendezett budapesti esemény mindig fotózásra késztet. Elsősorban azért, mert remek életképeket lehet ilyenkor találni.
ARC-kiállítás
Az ARC plakátjai a közhangulat egyfajta lenyomatát tükrözik, görbe tükröt állítva saját magunk (és a politikai teljesítmény) elé.
Őszi fotózás Veronikával
Cseh Radika Veronikával az őszi színekben pompázó Népligetben jártunk.
Portréfotózás Virággal
A Facebookon modellt keresgélve eddig ritkán tudtam jó fotózást szervezni, Varga Virággal viszont sikerült egy jó hangulatú streetfotózást összehozni a Duna-parton és környékén.
2020 különleges év volt, sok szempontból is. Először is itt volt a koronavírus-járvány, ami nagyon átrendezte napjainkat, életvitelünket, hiszen a mindennapjainkban soha még ilyen léptékű változás nem tört ránk az elmúlt 65 évben (ha a politikai változásokat most egy kicsit félretesszük).
Számomra ez volt az utolsó munkában aktív év. A következő időszakot idén kellett megalapozni, s ebben bizony volt feladatom bőven. Mindezek miatt kicsit háttérbe szorult a fotózás - remélem, csak átmenetileg, s 2021-ben már újra egy fotózásban aktív időszak talál rám...
Nézzük, fotózás szempontjából mit hozott nekem a 2020-as év (amit mindössze 16 bejegyzés foglalt össze a blogban):
Ma nagy öröm ért: megkaptam a FIAP (Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) oklevelét, amely szerint a nemzetközi versenyeken elért eredményeim alapján az AFIAP (Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség Művésze) minősítést értem el.
A FIAP által kiadott címeknek, minősítéseknek a tagszövetségek által rendezett digitális és papírképes nemzetközi versenyeken elért eredmények szolgálnak alapul.
Az AFIAP cím eléréséhez eredményesen kell szerepelni:
- 8 különböző ország
- legalább 15 versenyén
- legalább 15 különböző fotóval
- legalább 40 helyezéssel („elfogadással”)
- amelyek közül legalább 4 fotónak papírképes versenyen kell eredményt elérnie.
Én 2017-ben és 2019-ben vettem részt ilyen versenyeken, az alábbi eredményekkel:
- 13 ország
- 15 versenyén
- 23 fotóval
- 64 helyezés
- melyek közül 6 fotó papírképes versenyen ért el helyezést.
Szinte már hagyománnyá vált, hogy év végén készítek egy összegzést a blogbejegyzésekből. Ezt néha egy videó (slideshow) formájában teszem meg, máskor egy válogatást adok közre az év fotóterméséből. Most ez utóbbit választottam. Jöjjenek a fotók havi bontásban.
A Prizma Kör legújabb fotópályázata a "Nappal szemben" címet kapta.
Hollandiában készített (ellenfényes) Szélmalom c. képemet beválogatták a kiállítás anyagába, ami a Pestújhelyi Közösségi Házban kerül bemutatásra (XV. ker. Szűcs István u. 45.)
A téma népszerű a fotósok körépben, s valóban szép képeket lehet ellenfényben készíteni, a kiírás kikötése azonban az volt,hogy a fotón a nap látható formában szerepeljen, ami valamelyest bekorlátozta a lehetőségeket.
Ma kaptam az értesítést, hogy a 3er International Salon of Photography (argentin) pályázaton két képem kapott elfogadást. Az Ecce homo helyezése már nem meglepetés, hiszen több versenyen is bizonyított, a Lights In The Fjord c. fotóm viszont első ízben szerepelt nemzetközi versenyen, így ennek a helyezése természetesen öröm számomra.
A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség AFIAP címének megszerzéséhez elég sok szigorú feltételnek kell megfelelni. Ezek mindegyikét teljesítettem már, csak egyetlen egy dolog hiányozott... A megfelelő számú és minőségű helyezéshez legalább 15 versenyen (szalonon) kell sikeresen részt venni, s hiába volt meg nekem már 13 verseny után minden előírt teljesítmény, muszáj volt még két versenyen eredményt elérni, hogy darabra meglegyen a 15. APainting Light montenegrói verseny lett a 14., s nem számít, hogy milyen képpel (lehetett akár olyan is, ami már máshol is sikeresen szerepelt), de be kellett húzni egy 15. versenyen is legalább egy helyezést. Hát ez végre sikerült, és nem csak olyan fotóval (Ecce homo), ami sok más versenyen is bizonyított, hanem egy teljesen "szűz" darabbal is.
Ezzel az argentin versennyel végre a hiányzó feltételt is teljesítettem...
Korábban többször is részt vettem a Prizma Kör fotópályázatain, az utóbbi években viszont eléggé elhanyagoltam őket.
Az idén ismét próbára tettem fotóimat. Most érkezett meg az Azidő címmel meghirdetett pályázat eredménye, amelyen helyezték a Volt egyszer egy álom című fotómontázsomat.
Az alapkép, ami eredetileg egy nagyon jellegzetes öltözetű rajzolót ábrázol, több éve készült a budai várban, köré építettem fel a gondolatot.
Külső szemmel bizonyára unalmasak és hivalkodók ezek a posztok, pláne ilyen mennyiségben. Mégis felteszem őket, egyrészt mert bizony eredménynek számít egy nemzetközi fotópályázaton helyezést elérni (és ami itt nem látszik, hogy több esetben nem is sikerült, ezért aztán természetes az öröm olyankor, amikor igen), másrészt meg azért, hogy (ha másnak nem, hát saját magamnak) megörökítsem mindazt, ami a fotózásaim kapcsán történt.
A legfrissebb hír, hogy a 3rd Palanga Photo Salon versenyén 11(!) képemet fogadták el. Nem is tudom, hogy volt-e egyáltalán ilyen sok képelfogadásom egyetlen versenyen... (Utánanéztem: igen, 2017-ben az AFG Grand Circuit körversenyen.)
Azok számára, akik olvassák a blogot, a képek nem lesznek teljesen ismeretlenek.
(Látszólag mindig ugyanazok a képek jönnek elő, pedig már 20 fölött van azoknak a fotóknak a száma, melyek nemzetközi versenyeken helyezést vagy elfogadást nyertek. Ha a hazai versenyeket és pályázatokat is beleszámítjuk akkor pedig jóval több.)
Időnként részt veszeka Digitális Fotómagazin pályázatain, s néhányszor már sikerült is bekerülnie egy-egy képnek a válogatásba.
Két ilyen jellegű "gyűjteménye" is van a magazinnak. Az egyiken egy adott témához illő fotókkal lehet pályázni, a másik lehetőség, hogy a Képértékelésrovathoz tölt fel képet a fotós, amelyek közül a szerkesztő tetszés szerint válogathat. Itt nem feltétlenül a legjobb alkotások kerülnek kiválasztásra, hanem amelyekhez hasznos értékelés fűzhető.
A nemzetközi fotópályázatok túlnyomó része digitális, ami annyit jelent, hogy a pályázatokat online felületen kell feltölteni jpg-formátumban. Ezeknél a versenyeknél az eredmény és a fotók csak a rendező szerv honlapján jelennek meg, s csak elvétve kerülnek valamilyen nyomtatott formában közreadásra.
Vannak azonban olyan - ún. print - versenykiírások is, amelyeken csak fizikailag kinyomtatott, papírképes fotókkal lehet indulni. Ezekre minimum 20x30 cm-es, de a legtöbbször nagyobb(a kiírásban meghatározott) méretű fotókat kell beküldeni.
Ezúttal a tanzániai Zanzibárban rendezett fotópályázat eredményét kaptam meg, ahol az Ecce homo c. képemet fogadták el. Ez az 5. nemzetközi verseny az idén, amelyen sikeresen szerepeltem.
A fotó létrejöttét ebben a bejegyzésben részleteztem (jó régen volt). Ez a kép azóta is az egyik legsikeresebb alkotásom.
Lassan megjönnek az első eredmények azokról a nemzetközi fotópályázatokról, amelyeken elindultam az idén. Két indiai verseny eredményéről már beszámoltam, most újabb két végeredményről kaptam hírt.
A Perasto 2019. pályázaton (Montenegró) elfogadták a Girl With A Hat c. fotómat, s ugyanezt a fotót helyezték a 3. Estonia Photo Salon (Észtország) versenyén is a Portré kategóriában. Ez utóbbi fotópályázaton még 5 képemet fogadták el:
2017-ben elég sok nemzetközi fotópályázaton indultam, és jó néhány fotómat helyezték is. A tavalyi évet viszont elhanyagoltam és teljesen kihagytam. Úgy gondoltam, hogy az idén ismét "beszállok a ringbe", s az eddigi sikeres képek mellett megmérettetek néhány újat is. (Ezen nem azt kell érteni, hogy mostanában készültek, hanem hogy eddig még nem szerepeltek versenyeken.)
Az első két pályázat eredményét most ismertem meg. Mindkettő indiai szervezés, amelyeken nagy örömömre három fotómat is elfogadták (azaz accepted minősítéssel végeztek). Külön örülök, hogy ezek között két olyan kép is szerepel, amelyek újak a versenyeken.
2017. a pályázatok éve volt, az idén azonban még egyetlen fotópályázatra sem küldtem képeket. Valahogy nem volt rá ingerenciám...
Ennek ellenére "beválogatásra" került egy fotóm... Válogatott képeimet a zonerama.com oldalra töltöm fel, ahol a Zonerama Magazin szerkesztője Editor's choice rovatában kiemeli az általa értékesnek talált képeket. Tegnap az én egyik fotóm került a főoldalra, címe: Napfénytető.
A kép a zalakarosi MenDan hotel absztrakt hatású üvegtetejét ábrázolja.
2017 számomra a fotópályázatok éve volt. Több nemzetközi fotópályázaton neveztem képeimmel, s mivel saját magam sem tudtam igazán értékelni az éves eredményt, nekiálltam egy összesítést készíteni.
Ahogy most összeszámoltam 7 nemzetközi fotópályázaton vettem részt, amelyeken összesen 19 képemet helyezték ill. válogatták be. Néhány fotót több pályázatra is neveztem, ezért többször is előfordulhatnak a lenti felsorolásban.
Color, Monochrom és Phototravel kategóriákban pályáztam 4-4 képpel, amelyek közül nagy örömömre 7 fotót is helyeztek (accepted, azaz elfogadott minősítéssel).
A Circuit ezúttal 3 különböző versenyt jelentett (ezek lényegéről korábban már írtam pár sort), külön elbírálással és külön eredménnyel. Az Ecce homo c. kép mindhárom versenyen beválogatásra került.
Az elmúlt hetekben csupa olyan fotóprojektben vettem részt, amelyek képei nem publikusak, így a blogba sem jutott semmi bemutatni való.
Ezúttal is csak egy fotópályázat, a Bosznia-Hercegovina által rendezett AFG Grand Circuit, 2017 körverseny eredményéről tudok beszámolni (amely úgy boszniai, hogy közben Ukrajna is részt vett benne). A három különböző (két boszniai és egy ukrán) versenyennevezett fotókból 11-et fogadtak el (accepted), ami számomra remek eredmény. A képek közül vannak olyanok, amelyek már más versenyeken is kaptak helyezést, de vannak közöttük új "merítésből származók" is.
Nem akarok senkit untatni a részletes eredménylistával (vagyis hogy melyik versenyen melyik képet válogatták be és milyen témakörben), elég annyi, hogy egyeseket több versenyen is elfogadták, de csupán egyetlen fotó, az Ecce homo kapott elfogadott minősítést mindhárom versenyen.
Aki követi a blogomat, annak egyik kép sem lesz ismeretlen, hiszen vannak, amelyek már többször is megfordultak itt.
A fotózás olyan, mint a zenélés vagy a sakkozás. Tudod, hogy nem te vagy a legjobb. Lehet, hogy még csak nem is vagy jó (még ha törekszel is arra, hogy az légy). Akkor is... élvezed és csinálod. Mert fotózni muszáj.
