Végre színesedik a természet, lehet újra a szabadban portrézni! A fákon ugyan még csak mutatóban vannak levelek itt-ott, de azért ez már nem a komor, szürke tél. A mindenfelé sárgálló aranyesőbokrok megragadták a fantáziámat, s arra gondoltam, milyen jó lenne néhány portrét készíteni ezekkel a rikító hátterekkel! Felvetettem Mónikának egy hétvégi fotózás ötletét, aki nagy örömömre rögtön ráállt a dologra.
Mónikáról elég sok képet készítettem már eddig is, amelyekről az alábbi bejegyzések szólnak:
A fotózásra Gödöllő bevásárlónegyedét, a Tesco és a Top Shop környékét néztem ki. Ott virít ugyanis egy elég terjedelmes aranyeső-bokoregyüttes, amit jól körbe lehet járni, és elég messziről lehet fotózni ahhoz, hogy elmosódott legyen a háttér. Mégsem itt kezdtük a fényképezést. Először egy virágzó fa előtt álltunk meg útközben, éppen csak pár fotó erejéig, majd (ha már úgyis az üzletek környékén táboroztunk le), készítettem néhány képet a kirakatok előtt is. Sokáig azonban nem időzhettünk itt, mert hamar észrevett bennünket egy biztonsági őr, aki - bár vasárnap lévén az üzletek mind zárva voltak - rövid úton eltanácsolt minket a környékről. Sosem értettem, hogy miért tilos az üzletközpontokban fotózni, az meg pláne felfoghatatlan, hogy mi lehet a gond a szabadban történő fényképezéssel. De nem szoktam értelmetlen és eleve vesztes vitákba bocsátkozni - így hát vállunkat megvonva odébbálltunk, s célba vettük az eredeti terveink szerinti aranyesőbokrokat.
Tevékenységünk vége felé, némi telefonos egyeztetés után arra kanyarodott Mónika testvére, keresztlányunk Niki. Ő ugyan nem volt kisminkelve - s mint tudjuk ez szinte kizáró ok egy hölgynél a fényképezésre -, de némi unszolás után azért sikerült a kamera elé állítani, még ha csak napszemüvegben is. Az egész fotózás alatt a két lány édesanyja, Oli tartotta a 110 cm-es derítőlapot, aminek fekete oldalát az erős napfény leárnyékolására használtuk. Így alakultunk át végül egy kellemes családi fényképezéssé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése