Balatoni alkony

A héten két éjszakát Siófokon töltöttünk, ahol részünk volt a képeken látható alkonyi látványban.

Lemenő nap a bíborvörös égen, kiegészítve a kék különböző árnyalataival, apró vitorlások a csendes víz távolában, amihez előteret nyújt a nádastól ölelt, part menti fák sziluettje.

Mi kell még ahhoz, hogy giccsről beszéljünk? 

Mindez egy apartmanház 3. emeletéről.

Fotópályázatok: India

2017-ben elég sok nemzetközi fotópályázaton indultam, és jó néhány fotómat helyezték is. A tavalyi évet viszont elhanyagoltam és teljesen kihagytam. Úgy gondoltam, hogy az idén ismét "beszállok a ringbe", s az eddigi sikeres képek mellett megmérettetek néhány újat is. (Ezen nem azt kell érteni, hogy mostanában készültek, hanem hogy eddig még nem szerepeltek versenyeken.)

Az első két pályázat eredményét most ismertem meg. Mindkettő indiai szervezés, amelyeken nagy  örömömre három fotómat is elfogadták (azaz accepted minősítéssel végeztek). Külön örülök, hogy ezek között két olyan kép is szerepel, amelyek újak a versenyeken.

Hajnali pihenő

Az M7-es mentén a székesfehérvári pihenőben.

Balaton és felvidéke

Egy héttel ezelőtt Siófokon töltöttük a hétvégét. A pihenésen kívül a Balatonfelvidék meglátogatása volt a cél, egy kis borozással egybekötve (amiben sofőr lévén én csak lélekben vettem részt). 

Ezúttal végre megvalósult egy régóta tervezett kirándulásunk a Káli-medence egyik híres látványosságához, a Hegyestű néven ismert tanúhegyhez.

Utcai táncfotók (2)

A kékóra (egy szó, amit jobban szeretek egybeírni, mivel a szóösszetétel már egybeforrt, önálló szakkifejezéssé vált) azt a naplemente utáni rövid időszakot jelöli, amely alatt az égbolt egyre mélyülő és sötétedő kék színben pompázik (és még nem éjfekete). Ilyenkor már égnek a városi fények, és hatásos, szép városfotókat lehet készíteni. 

Az volt a tervünk, hogy az utcai táncfotózás nappali időszakaszának végeztével az Erzsébet-híd és a Lánchíd közötti pesti sétányon folytatjuk a fotózást. Már bejártam ezt a partszakaszt néhány nappal korábban, és akkor csalódottan tapasztaltam, hogy pályafelújítás miatt nem járnak a villamosok. Pedig úgy terveztem, hogy a hosszú záridő alatt a háttérben a sárga villamos fényei húznak majd csíkot, ezzel is feldobva a képet. Hasonló fotót (modell nélkül) készítettem már egyszer a karácsonyi fényvillamossal, ezúttal azonban az utcai táncfotózást akartuk folytatni a kékóra különleges körülményei között.

Annyit mondok: fapapucs!

Március végén Hollandiában töltöttünk 3 napot. A legtöbbet Amszterdamban sétáltunk, de azért némi kirándulás is belefért az időbe. Virág - víz - sajt - klumpa - szélmalom: nagyjából ezek a fő turistacsalogatók. 

Rengeteg fotó készült, hiszen "észak (egyik) Velencéje" minduntalan kattintásra késztet, a sok kép közül azonban most csak néhányat emeltem ki. Életképek, szélmalmok és esti fotók. (Marken, Amszterdam, Zaanse Schans és Keukenhof.)

Az Adria gyöngye: Dubrovnik

Nemrégen Dubrovnikban töltöttünk egy hosszú hétvégét. Régi álmom vált valóra e gyönyörű város meglátogatásával, amely éppen elég messze van ahhoz, hogy az ember meggondolja, nekivágjon-e autóval, de nem elég messze, hogy el is rettenjen tőle.

A 940 km-es út nagy részét autópályán kell megtenni, csupán az utolsó 80 km vezet kanyargós tengerparti utakon.

Az odavezető út egyik érdekessége, hogy Dubrovnik előtt mintegy 60 km-rel az utazó belép Bosznia-Hercegovinába, majd 10 km múlva már el is hagyja és újra Horvátországban folytatja útját. Horvátországot ugyanis a tenger partjánál e rövid helyen kettévágja a másik állam. Be- és kilépéskor útlevél- és vámellenőrzés következik, igaz, nem túl komoly, gyorsan megy a sor, de hogy illő módon álljunk a dologhoz, néha félreállítanak egy-egy kocsit.

Bosznia-Hercegovina

A wikipédián minden lényeges tudnivaló megtalálható Dubrovnikról, ezért azokat nem részletezem. Talán csak az hiányzik, hogy Verne híres regényének, a Sándor Mátyásnak nagy része is ebben a városban - régi nevén Raguzában - játszódik.

Dubrovnik hangulatos óvárosát egy 2 km hosszú városfal veszi körbe, amely természetesen kötelező program minden turistának bár csak belépőjeggyel látogatható. A bástyákkal szabdalt fal helyenként olyan keskeny, hogy csak libasorban lehet menni, ezért egyirányú közlekedést írtak elő.

Nagyon meleg volt, jócskán 30 fok fölött, ami éppen a városfal megmászásánál jelentette a legnagyobb kihívást. De hát persze van annyi sör, amennyivel ez is elviselhető... még ha 1.600 Ft is egy korsó!

Az óváros látnivalói mellett kihagyhatatlan a zöld paradicsom: Lokrum szigete, valamint a 400 m magasságban lévő Imperial erődöt célzó, 800 m hosszú kötélpályás lanovka (zárt kabinos libegő) is, mindössze 5 perces menetidejével. A fenti látvány természetesen kiköveteli magának a panorámafotók készítését...

Az óvároson kívüli részeken elfogadható árú, szép és tiszta apartmanok bérelhetők, amelyek tökéletesen megfelelnek egy turistának. Fölösleges a központban megszállni aranyért, mert a városban könnyű közlekedni - feltéve, hogy nem autót akar használni az ember, mert parkolóhelyet az óváros közelében nem lehet találni. Ennek tudatában mi eleve buszközlekedésre rendezkedtünk be, ami nemcsak hogy jó megoldás, de olcsó is, a napijegy kevesebb, mint egy sör ára!

Lehet, hogy csak magyarként meglepetés, de a városban  m i n d e n k i  beszélt angolul: nemcsak a buszvezető, de még a peremvárosi trafikos is!

Hosszú fények éjszakája

Június 23-án 21 óra tájban flashmobot rendeztek  a Gellért-hegyen "Az ezer fény éjszakája" címen az alábbi invitálással:

"Budapest szíve a Gellért-hegy. Ha este felnézel rá a rakpartról, sokszor láthatod a rengeteg vakuvillanást, ahogy a turisták a várost fényképezik a Citadella tövéből. Innen jött az ötlet, hogy világítsuk ki az egész hegyet egy kis időre!

Ha van kedved, gyere fel a hegyre, hozd a fényképeződ, és kattints egy képet a rakpart felé! Ha nincs géped, vagy inkább a túloldalról vennél részt, gyere ki a Duna pesti partjára, és nézd, ahogy pár percig úgy világít a hegy, mint egy csillagszóró!" (gk.lka.hu/budaflash/index.html)

13. NORVÉGIA - 8. nap

Nyírfákkal és fenyőkkel borított tarka hegyoldalak között autózunk, mint oly sokszor az elmúlt napokban. Egészen sajátos, különleges látvány a sárgászöld lomboktól foltos örökzöld, mintha tarka kendővel fedte volna be a tájat az ősz.

A Rondane Nemzeti Park felé tartunk, arra a helyre, amelynek köszönhetően most itt vagyok. Solymosi Réka norvégiai fotói közül ennek a vidéknek a képeit láttam először, és - talán éppen ezért - ezek tették rám a legnagyobb hatást. Most is a gyönyörű, színes fotókat látom lelki szemeim előtt, miközben mikrobuszunk szorgosan falja az út kilométereit.

Balatoni nyár

Két héttel ezelőtt a Balatonnál nyaraltunk, s mivel az idő nemigen volt alkalmas a fürdésre, jobbára csak kirándulással és sétálgatással töltöttük az időt. Ezalatt bejártuk a Balatonfelvidéket és az északi partot Keszthelytől Balatonfüredig, és az utolsó két napban megálltunk Siófokon is.

Ezalatt persze születtek fotók is a megunhatatlan szépségű tájról nappal is és kék órás időszakban is.

Hajnaltól alkonyatig

Tegnap Bábolna környékén jártam. Fél nyolckor a nap sugarai még éppen csak kezdtek áttörni a köd szürke, komor falán. A szélerőművek óriásként magasodó alakjai mögött az ég alja hamarosan látványos vörös és sárga fényben úszott, kicsit sci-fibe illő képet produkálva. Szidtam is magam, amiért szokásomtól eltérően nem hoztam magammal a felszerelésemet, ezért csak a kis kompakttal tudtam megörökíteni a látványt.

Amikor késő délután újra erre a tájékra keveredtem, akkor meg a napnyugtát sikerült elcsípnem az autópálya széléről (igaz nem olyan jó pozícióból, mint reggel).

Gödöllő karácsonyi díszben

Szombaton délután kiruccantam szülővárosomba, Gödöllőre, hogy a főtér ünnepi köntösét kékórás felvételeken megörökítsem. 

Sok hibát elkövettem már fotózásaim során - most is sikerült egyet... Délelőtt egy hirdetéshez készítettem fotókat, és (életemben először) átállítottam a gépet jpg-re (mindig raw-ban fotózom egyébként). Gyorsabb így, gondoltam, nem kell sokat vacakolni a képekkel, egy hirdetéshez ez is elég (néhány sosem használt fotós kiegészítőtől akartam megszabadulni). A fotózás után pedig elfelejtettem visszaállítani a gépet, és így mentem ki Gödöllőre.

Már csak a hazaúton vágott az agyamba a malőr, de már nem volt mit tenni.

Szivárványos kisvárosom

Tegnap Zalában jártam (amiről talán egy külön bejegyzés is születik majd). Késő délután érkeztem haza Kistarcsára, s a kocsiban ülve arra lettem figyelmes, hogy az égbolt elsötétül, a hátam mögül viszont olyan erővel nyomul be a nap a felhővel leárnyékolt "alagútba", hogy a szembejövők mindegyike kétségbeesetten takarta el arcát az éles fény elől. Egészen különleges fényviszonyok voltak. 

Már éppen azon kezdtem tűnődni, hogy a város melyik részét lenne érdemes fotózni ezekkel a sajátos fényekkel, amikor egy teljes szivárványkört pillantottam meg magam előtt. Kitettem az indexet, és már fordultam is a kórház parkolója felé. Gyorsan lefényképeztem a ritka látványt, majd visszaszálltam a kocsiba és elsiettem a temető felé. Arra számítottam, hogy mire odaérek, már vége lesz a szivárványcsodának, de szerencsém volt. Még néhány percig fenn ragyogott a teljes kör, így sikerült a kórház parkolójánál egy kicsit tartalmasabb előtérrel is megörökítenem.

2013 - válogatás

Gondoltam, az év utolsó napján készítek egy válogatást az idei fotókból. 

Elég nehéz dolog ez... Mi alapján válogassak? A saját ízlésem szerint? A saját kedvenceimet elég nehéz kiválogatni, olyan sok van - és egyszersmind olyan kevés, ha szigorú akarok lenni. És lehet, hogy másnak kevésbé érdekesek, mint nekem.

Válogassak a nemzetközi fotós oldalakon sikeresnek bizonyult képeim közül? A fotómegosztók közül igazából csak a Flickr-en vagyok jelen, a többi valahogy nem jött be nekem. 

Karácsonyi fények a ködös Gödöllőn

Advent harmadik vasárnapján Gödöllőn jártunk, amikor is tettünk egy kis sétát a kastélyparkban. Eddig nem volt időm azt a kevés képet feltenni, amit a ködös időben készítettem, most pótolom.

A kékórás időszakban próbáltam hosszú záridős képet készíteni a kastély homlokzatáról (állványról), hogy szűk rekesszel csillag alakú fényforrásokat érjek el, de ez a ködös időben nem sikerült. A baloldali, kézből készített kép az egyetlen, ami jó lett. A köd cseppjei ugyanis annyira megszórták a fényt, hogy azt a hosszú záridős fotó már nem viselte el. Nem lettek csillag alakúak a fények, és maga a kép is sokkal rosszabb lett, mint a normál fotó.

Budapesti kék órák (3)

Néhány éve próbálkozom azzal, hogy kihasználjam a kék órák hangulatos lehetőségeit Budapesten. Nem tudom miért, de ez valahogy mindig így tél tájékán jut az eszembe. Talán mert nyáron jóval később (hajnalban pedig jóval korábban) vannak a kék órák... Télen viszont - főképp hétköznap, munka után - még éppen el tudok szaladni valamelyik közeli helyre, ahol jut idő  néhány képre. Ez a speciális időszak ugyanis valóban csak egyetlen rövid óra, előtt túl világos, utána túl sötét van már. Nemrégen a Szabadság híd környékére látogattam el, ez éppen olyan távolságra van a munkahelyemtől, hogy autóval a 16 órás "zárás" után még időben odaérek. Tavaly is jártam már ott, de akkor mindössze egyetlen épkézláb felvételt tudtam készíteni a Gellért hegyről, a hidakról egyik kép sem sikerült, gondoltam, most újra megpróbálkozom.

A karácsonyi fényvillamos útján

December 9-től ismét látható a pesti korzón és a budai oldalon a díszruhába öltöztetett karácsonyi fényvillamos. A szerelvényt 3.500 méter füzéren csaknem 40.000 kék és fehér fényű led borítja. Állítólag az utastere is különlegesen van kidíszítve, de mivel még nem utaztam rajta, ezt nem tanúsíthatom.

Aranyváros

Az egyik reggel megálltam Kőbánya Alsón egy rövid fotózásra. A vasútállomás egy felüljárón helyezkedik el, rálátással az alatta lévő forgalmas útra. A nemrég elállt eső cseppjeitől fényesen csillogott a burkolat, és a lámpák  visszatükröződő fénye arany szőnyeget terített az útra. Érdekes, szinte ünnepi látvány volt. A kék óra vége felé jártunk, így volt már annyi fény, hogy ISO 800-on 3,5 blendével, 1/30 záridővel állvány nélkül is készíthessek egy felvételt.

Az állomáson derengő fények is érdekes hangulatot árasztottak, így ott is készítettem néhány képet.

Budapesti kék órák (2)

Az előző bejegyzés másnapján újra Budapest köveit jártam fotótémára vadászva. Ezúttal a Szabadság híd környékét néztem ki a ki (mert hogy ezt is elérem a munkaidő lejárta után a kék óra kezdetéig). Természetesen állványt használtam, de a legtöbb kép mégsem sikerült bemozdulásos életlenség miatt. A rakpart mellett eldübörgő autók úgy látszik annyira megrázták a kövezetet, hogy az apró remegések láthatatlanul ugyan, de hatásosan tönkretették a képeket. Ismét megpróbálkoztam a zoom-technikával, de az eredmény ezúttal nem győzött meg: kicsit zűrzavaros lett a látvány. Egyedül a Szabadság-szoborról készített fotóval vagyok elégedett, ahol a lámpák már égtek, és az éppen lemenő nap is megfestette az eget.

Budapesti kék órák (1)

Vasárnap délután a Nemzeti Táncszínházban jártunk, fenn a várban. Mire vége lett az előadásnak, már besötétedett. A siklóról bámulattal néztem a város fényeit: ilyen tisztának, csillogónak és színesnek még sosem láttam őket. Kedvet kaptam a fényképezéshez. Másnap munka után el is robogtam a Nemzeti Színházhoz. Azért éppen oda, mert a városnak ezt a részét könnyedén elérem a kék óra kezdetéig. Korábban láttam már csodás felvételeket a színházról - amikor nyáron vízzel teli a medence és gyönyörűséges a fények visszatükröződése - de nekem most először sikerült lencsevégre kapnom, még ha nem is a legszerencsésebb évszakban. S ha már ott voltam, persze rápillantottam a MüPára is, ami ontja magából a szebbnél szebb geometriai formákat.

Az egyik klasszikus nézet

Szoborral

Játék a fényekkel (hosszú záridő végén gyors zoom)

A MüPa üvegablakán keresztül