2013 - válogatás

2013. december 31., kedd

Gondoltam, az év utolsó napján készítek egy válogatást az idei fotókból. 

Elég nehéz dolog ez... Mi alapján válogassak? A saját ízlésem szerint? A saját kedvenceimet elég nehéz kiválogatni, olyan sok van - és egyszersmind olyan kevés, ha szigorú akarok lenni. És lehet, hogy másnak kevésbé érdekesek, mint nekem.

Válogassak a nemzetközi fotós oldalakon sikeresnek bizonyult képeim közül? A fotómegosztók közül igazából csak a Flickr-en vagyok jelen, a többi valahogy nem jött be nekem. 

Karácsonyi fények a ködös Gödöllőn

2013. december 28., szombat

Advent harmadik vasárnapján Gödöllőn jártunk, amikor is tettünk egy kis sétát a kastélyparkban. Eddig nem volt időm azt a kevés képet feltenni, amit a ködös időben készítettem, most pótolom.

A kékórás időszakban próbáltam hosszú záridős képet készíteni a kastély homlokzatáról (állványról), hogy szűk rekesszel csillag alakú fényforrásokat érjek el, de ez a ködös időben nem sikerült. A baloldali, kézből készített kép az egyetlen, ami jó lett. A köd cseppjei ugyanis annyira megszórták a fényt, hogy azt a hosszú záridős fotó már nem viselte el. Nem lettek csillag alakúak a fények, és maga a kép is sokkal rosszabb lett, mint a normál fotó.


Noel bárkája partot ért

2013. december 17., kedd

2013. december 16. - nevezetes dátum családunk számára: ekkor született meg Dávid és Zita gyermeke, unokám, Noel. A név latin eredetű, jelentése: karácsonykor született. Semmi köze a hasonló alakú, de héber eredetű Noéhoz, hiába sugallja ezt álnok módon még a bejegyzés címe is...

Már előző nap tudtuk, hogy eljött a "mi időnk" - a doktor ugyanis a vasárnapi viziten úgy döntött, hogy másnap reggel 6-kor megindítják a szülést. Hétfőn elmentünk hát dolgozni, és vártuk, csak vártuk az örömhírt. De hiába. Elmúlt 8, 9, 10 és még mindig semmi... Fél 11-kor aztán nem bírtuk tovább, kocsiba vágtuk magunkat a feleségemmel és elindultunk a Péterfy Sándor utcai kórházba. Azt reméltük, hogy mire odaérünk, már egy unka vár ránk...

A Nyugatinál

2013. december 14., szombat

Tegnap a Nyugati pályaudvarnál jártam, mivel az egyik vidéki partnerünk vonattal utazott fel Szegedről, és a McDonald'sban beszéltük meg a találkozót. A Nyugatinál lévő (Eiffel irodája által tervezett épületben lévő) "meki" talán a leggyönyörűbb volt a világon, amikor megnyitották. Nem véletlen, hogy néhány éve a második legszebbnek választották (az első helyet az Oxford Streeten lévő londoni étterem kapta meg). A vasúti jegypénztárakhoz vezető jellegtelen, sötét folyósra nyíló, ezért aztán alig észrevehetően szerény bejáratú éttermet azóta átalakították: némileg változtak a falak színei, a kockás kövezetet egyszínű, melegebb hatásúra cserélték, az asztalok környezete a zöld különböző árnyalatait kapta, és fájdalmamra kicserélték a régi típusú, arany foglalatos, múlt század elejét idéző lámpatesteket is (amelyek a bal oldali hvg-fotón még láthatók). Ez utóbbiakat modernebbekkel váltották fel, amelyek szépek persze, és talán több fényt is adnak, de azért a régiekért fáj egy kicsit a szívem.


Budapesti kék órák (3)

2013. december 7., szombat

Néhány éve próbálkozom azzal, hogy kihasználjam a kék órák hangulatos lehetőségeit Budapesten. Nem tudom miért, de ez valahogy mindig így tél tájékán jut az eszembe. Talán mert nyáron jóval később (hajnalban pedig jóval korábban) vannak a kék órák... Télen viszont - főképp hétköznap, munka után - még éppen el tudok szaladni valamelyik közeli helyre, ahol jut idő  néhány képre. Ez a speciális időszak ugyanis valóban csak egyetlen rövid óra, előtt túl világos, utána túl sötét van már. Nemrégen a Szabadság híd környékére látogattam el, ez éppen olyan távolságra van a munkahelyemtől, hogy autóval a 16 órás "zárás" után még időben odaérek. Tavaly is jártam már ott, de akkor mindössze egyetlen épkézláb felvételt tudtam készíteni a Gellért hegyről, a hidakról egyik kép sem sikerült, gondoltam, most újra megpróbálkozom.


Tropicarium

2013. december 6., péntek

Budafokon a Campona üzletház egyik szárnyában található a Tropicarium. Még sosem jártunk ott, ezért az egyik este munka után meglátogattuk. Persze a fényképezőgép sem maradhatott otthon, bár tudtam, hogy ez sok más között szintén Budapest egyik agyonfotózott helyszíne. Rengeteg kép látható az interneten a különleges, egzotikus úszó, mászó, ugrándozó élőlényekről - most én is szaporítom őket egy kicsit..


Három a kislány - slideshow

2013. december 1., vasárnap

A három lánnyal (Laura, Barbara és Kriszta) együtt is, kettejükkel pedig külön-külön is fotóztunk 2013-ban, összesen három alkalommal. Ez már elég sok ahhoz, hogy az eredményt egy kis videóban érdemes legyen összefoglalni. Az összeállítás elkészítése közben - pestiesen szólva - nem lehetett nem észre venni, hogy a lányoknak milyen sokféle arca van (ami elsősorban Laura és Kriszta képein látható jól, hiszen mindkettővel kétszer is fotóztunk). Ezt a tényt persze aláhúzza, hogy a fényképezések az év több időszakát is átfogták, s az eltelt idő alatt a lányok is változtak (Krisztának például más színű és hosszabb lett a haja).


2013-Három a kislány from Tibor Szabó on Vimeo.

Modellek (a fenti képen balról jobbra): Trautmann Laura, Schwarz Barbara, Feiler Krisztina
Smink: Gál Barbara (Trautmann Laurával készült külön fotók egy része)
Helyszínek: Kistarcsa (pipacsos rét), Budapest (Népliget)

Gyermekfotózás - Laura és Lili

2013. november 20., szerda


Laura és Lili már nem először állt a kamerám elé. Két évvel ezelőtt egy hosszabb fotózást tartottunk, ezúttal csak egy rövid húsz percre hagytuk ott a születésnapot ünneplő családot.








Plitvicei ősz

2013. november 6., szerda

Plitvice a világ egyik természeti csodája. A Nemzeti Park 16 nagyobb és 2 kisebb lépcsőzetesen elhelyezkedő tavát 92 vízesés köti össze. A folyócskák összegyűlt vize kioldotta a mészkövet és e természeti átalakulások hatására tavak, vízesések, zúgók, források és barlangok tarkította, vadregényes táj alakult ki. (wikipedia.hu) A látványt fokozza, hogy a tavak, folyók vize a legtöbb helyen valami valószerűtlenül szép türkizzöld színben pompázik. 

Egyszer már jártam Plitvicén, egy nyaralásról visszatérve álltunk meg egy éjszakára. Úgy gondoltam, hogy az őszi természet még csodálatosabbá varázsolhatja a vidéket, ezért október végére időzítettem ezt az újabb látogatást, amit születésnapomra kértem a családtól. (Kértem? Kijelentettem, hogy megyek). 

Sok minden kell ahhoz, hogy éppen jókor érkezzünk: egyrészt, hogy a fák és bokrok már színesítsék lombjukat, de még ne hullassák le, másrészt egy igazi, jó kirándulóidő sem árt. Mert két, egyenként 4 órás túra várt ránk, az egyik érkezésünkkor szombat délután, a másik pedig pedig hazaindulás előtt vasárnap délelőtt. A tórendszer ugyanis olyan nagy, hogy minimum 6-8 óra kell a teljes bejárásához. 

Két fiammal kocsival vágtunk neki Horvátországnak, és ezalatt folyton azt lestük, hogy az őszi lombok vajon fent vannak-e még a fákon. Reménykedtünk a szerencsében, és elégedetten nézegettük a sárgán-vörösen izzó, ép lombkoronákat. Egészen addig, amíg meg nem érkeztünk Plitvicére, ahol úgy látszik, nem csak a táj, de a mikroklíma is különleges - itt ugyanis mintha két héttel előreszaladt volna az idő. Szinte az összes levél már a talajon volt.

Gyönyörű volt a rozsdabarna talajtakaró, de nem egészen ilyen látványt szerettem volna fotózni. Persze előre tudtuk, hogy ez benne van a pakliban, úgyhogy nem bánkódtunk sokáig, hanem a gyors elhelyezkedés után már indultunk is a felső-tavi túrára. Az időjárással szerencsénk volt, húsz fok fölötti hőmérséklet és szép napos idő várt ránk.

Elsősorban hosszú záridős felvételeket akartam csinálni, egyrészt mert természetben még sosem csináltam ilyet (ezzel a technikával csak esti, városi képeim vannak), másrészt pedig mert mindig csodáltam a selymes vizű folyók, vízesések gyönyörű fotóit. Gondoltam, most én is készíthetek ilyeneket. 

Ami a körülmények miatt nem is volt olyan egyszerű... A tórendszer legnagyobb részét ugyanis a vízfelület fölötti, két ember szélességű pallókon lehet bejárni, amik elég ingatagok. Amikor 10-20 méter távolságban valaki megmozdul a pallón (vagyis éppen arra sétál), akkor hiába az állvány, a felvételnek lőttek. És ilyenkor ősszel is igen nagy a forgalom Plitvicén, rengeteg csoport és ember jár arra a világ minden részéről. Sokszor percekig vártam, hogy végre elmenjenek az arra járók, de mire eltűntek volna, már jött is a következő csoport. 

Hosszú záridős fotóhoz elengedhetetlen az állvány, ami viszont sok esetben akadálya volt az alkotás szabadságának. Összecsukni, letenni valahova, ahol másoknak útban van (de közben vigyázni is rá, nehogy lába keljen), levenni a szűrőt, kicserélni az objektívet és megragadni a látványt egészen más oldalról (kis mélységélességgel, bokehhel, stb), majd visszacserélni mindent újra, miközben emberek jönnek-mennek, lökdösnek - erről hamar lemondtam. Ehhez több idő kellett volna.

Az első nap még a technikával és a felkészületlenségemmel is küzdöttem. Az ND1000-szűrőt használva ugyanis annyira sötét lesz minden a nézőkében, hogy nem látszik semmi, így többnyire csak vaktában komponáltam. Az első nap eszembe sem jutott, hogy az élőképet használjam (mert korábban sosem szoktam). Azt is csak a következő nap próbáltam ki, hogy az ND-szűrő helyett egyszerű cirkuláris polárt tegyek fel, ami éppen eléggé leveszi a fényt ahhoz, hogy hosszabb legyen a záridő, de mégsem kell 10-25 másodpercig exponálni, ami alatt garantáltan megérkezik valaki, hogy tönkretegye a készülő felvételt. Végül is másnapra jutottam el odáig, hogy valamire való hosszú záridős fotókat csináljak. Még szerencse, hogy volt az a vasárnap...


 





A Digitális Fotómagazin pályázata - monokróm

2013. október 31., csütörtök

Az Ecce homo c. képem készítéséről korábban már beszámoltam a blogban. Nagy örömömre a kép bekerült a Digitális Fotómagazin novemberi számába, a monokróm-pályázat 15 kiválasztott fotója közé.








Portré és pin-up

2013. október 15., kedd

Trautmann Laurával (akivel a Három a kislány-fotózásról ismerjük egymást) azt találtuk ki, hogy a hagyományos portrézás mellett eljátszadozunk a pin-up műfajával. Ez egy amolyan múlt század közepi stílusban készült "címlaplány"-fotó, amelyet a magazinokból tépkedtek ki a rajongók és ragasztottak az öltözőszekrényekre és a falakra. Az ilyen képek általában műteremben készülnek - ennek híján ezt mi most egy kicsit "kültériesítettük". (Néhány képen azonban a játék kedvéért utólag kicseréltem a hátteret.)

Stylist persze nem állt rendelkezésünkre, így Laurán múlt, hogy milyen régi időket idéző ruhákat tud előkaparni a szekrényből. A három összeállításból végül egy fekete-fehéret találtunk a legmegfelelőbbnek, de persze a többit is felhasználtuk a portrék készítésénél.

A fotók Budapesten, a Népligetben készültek, a smink Gál Barbara munkáját dicséri.

Ősünk faragványa a Néprajzi Múzeumban

2013. október 6., vasárnap

Anyai dédnagymamám Tompa Nanica (imádom ezt a nevet), akinek testvére Nemes Tompa István, nagycenki faragópásztor volt. (A család egyébként Tompa Mihály költő családjával rokon, de nem egyenesági leszármazottja.) 

Nemes Tompa István két faragványa nemrég került kiállításra a Néprajzi Múzeumban, melyek közül az egyik a hónap műtárgyaként díszeleg a múzeum előcsarnokában.

Édesanyámmal (aki anyai ágról Tompa-lány) a hét végén elmentünk megnézni a két gyönyörű műtárgyat: egy  juhászkampót és egy faragott keretezésű fogadalmi képet (aminek közepén az alkotó fényképe látható).

Padon ülő ember - fotópályázat

2013. szeptember 26., csütörtök

A budapesti Prizma Kör évek óta szervez fotópályázatokat különböző témákban, amelyek közül néhányon az elmúlt két évben én is elindultam. 

Ezúttal a Padon ülő ember témájában sikerült az egyik képemmel a kiállítottak közé kerülnöm.

Egy pályázat tanulságai

2013. szeptember 16., hétfő

2011-ben részt vettem a Wiki Loves Monuments pályázatán, amin meghatározott magyarországi műemlékek fotóival lehetett indulni. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy két képem is bekerült a legjobb 30 közé. A nemzetközi megmérettetést jelentő első tízbe sajnos már nem jutottak tovább, s ezzel a hírrel gyakorlatilag a magam részéről lezártnak tekintettem a pályázatot.

Néhány órája olvastam a 2013-as kiírást, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint a két évvel ezelőtti. Kíváncsi voltam az alcsúti képekre, és kattintgatásaim közben eljutottam a wikipédia alcsúti kastélyról szóló bejegyzéséhez, ahol megdöbbenve fedeztem fel két évvel ezelőtti fotómat. A fotós neve nincs kiírva.

Első reakcióm a felháborodás volt: gyakorlatilag ellopták a képemet! (Utólagos figyelemfelhívás: nem lopták el, csak ekkor ez volt a reakcióm.)

Egy kiállítás képei - ARC

2013. szeptember 8., vasárnap

Az ARC-plakátkiállítás évek óta a főváros egyik fontos kultúreseménye. Az idei felhozatal talán minden eddiginél harsányabb kritikával illeti a politika visszásságait és az ország közállapotát.

A kiállítás megtekintése egy egész napos családi program része volt, és úgy jött ki, hogy sajnos a lehető legrosszabb időszakban (du. 1 órakor) fényképeztem, nehezen kezelhető, kontrasztos,  erős fények és árnyékok közepette.

Elsősorban nem a plakátok megörökítése volt a célom, inkább jellemző momentumokat, életképeket próbáltam elcsípni. Több-kevesebb sikerrel...

Családi szösszenetek

2013. szeptember 1., vasárnap

Néhány fotó Zita menyemről, aki a szántóföldi színesek és a filmplakátok főszereplője is volt már a blogban.

Többet, úgy gondolom, fölösleges hozzáfűznöm - a képek magukért beszélnek.







Mesesorozat - újratöltve

2013. augusztus 24., szombat

Tavaly készítettem egy portrésorozatot Papp Charlotte-tal, amelyek közül néhány fotót "mesestílusban" dolgoztam fel. Ezek közül két képnél is különböző hibákra hívták fel a figyelmemet. Az egyik csak egy apróság volt, egy kicsit felhívóan ágaskodó nyuszifül, amely olyan volt, mintha egy vonalzóval vágták volna el. Sokkal nagyobb problémát okozott viszont egy fa mögé "csempészett" ló, ami valamiért sehogyan sem illett a képbe. Olyan volt, mintha a ló sokkal élesebb lenne a háttérnél. De hiába életlenítettem a lovat, nem akart összepasszolni a a kép többi részével. Végül rájöttem, hogy az eltérő fényviszonyok okozzák a problémát: a lónál ugyanis egészen máshonnan jött a főfény, és ezért kiordibált a környezetéből. Ló nélkül viszont kicsit üresnek és semlegesnek éreztem a képet, ezért aztán hagytam a fenébe az egészet, csak a másik két fotót tartottam meg, a lovasat meg szomorúan bezártam a feledés fiókjába.

Három a kislány

2013. augusztus 15., csütörtök

werk után jöjjenek a kész fotók.

A három lány meglehetősen más karakter, ráadásul eltérő fotózási gyakorlattal, ezért fejben is váltani kellett, amikor cserélték egymást a kamera előtt. Születtek közös ill. páros fotók is, de a szóló portrékat sem hagytuk ki. A lányok jól felkészültek kellékekből (ez némileg látható is a werfotókon), és lelkesen váltogatták a ruháikat, kiegészítőiket. Ezért aztán sokféle képet csináltunk, különböző stílusokban, amelyek egy részéről fekete-fehér és színes változatot is készítettem (de ide mindegyikről  csak az egyiket hoztam mutatóba).


Három a kislány - werk

2013. augusztus 14., szerda

Utolsó portréfotózásom alkalmával Feiler Krisztinával pipacsos képeket készítettünk Kistarcsán. Kriszta ezúttal két barátnőjét Laurát és Barbarát is elhívta egy közös fényképezésre. A Népligetben fotóztunk, ahol a lányok együtt is és egyenként is a kamera elé álltak. Egyelőre csak a werkfotókkal szolgálhatok, de hamarosan jönnek az igaziak is!

Családi fotózás kutyával

2013. augusztus 8., csütörtök

Jánvári Noémi több fotózáson sminkelte már a modelleimet. Így közreműködött Papp Charlotte mesefotóinál, Németh Erika orgonás képeinél,  Gelencsér Erika fényképezésén a Kopaszi gáton és Adrienn valamint Szabolcs párosfotózásánál a Margitszigeten. Ezúttal Noémi kért meg Klemi és Feri családi képeinek elkészítésére, amelynek főszereplője nem annyira a pár, hanem sokkal inkább Lucky, a kiskutya volt.

Nyári egyveleg Törökországból

2013. július 21., vasárnap

Néhány hete Törökországban jártunk. Nem először voltunk ott, igaz, eddig csak amolyan félnapos kiruccanásaink voltak görög szigetekről. Már akkor megállapítottuk, hogy (legalábbis a tengerparti üdülőövezetek) teljesen európaiak. Semmi Ázsia, semmi kosz, semmi zavaró tolakodás. A törökök nagyon kedvesek, barátságosak és közvetlenek. A "mádzsárok" egyébként is kedves nép számukra, hiszen elég sokáig éltünk együtt (ők a 150 évet természetesen nem megszállásként élték meg). Néhány éve az egyik üzletben mondták el, hogy "a zsebemben sok alma van" mondat törökül majdnem ugyanígy hangzik és ugyanazt is jelenti (a különbség annyi, hogy kiejtésben az alma = elma, a zseb = dzseb törökül). Most az egyikük meg azt kérdezte tőlünk: a mádzsárok azok végül is törökök, nem?

Egy kurddal is összehozott minket a véletlen. Természetesen árus volt ő is, és mindennek elmondta a törököket, csak jó embereknek nem. Nem igazi, rendes mohamedánok, mint a kurdok, nincs legalább 10 gyerekük, mint a kurdoknak és nem becsületesek, mint a kurdok. Persze tudni kell, hogy a kurdok a legnagyobb olyan kisebbség a világon, akiknek nincs saját országuk, és a 25-30 milliónyi népességből több, mint 10 millióan Törökországban élnek. És nagyon nincsenek jóban egymással...

A hotelben két magyar animátorlánnyal is megismerkedtünk (az egyikük, Judit a baloldali beköszönő képen látható). Nem irigyeltem őket, reggeltől estig be voltak fogva: eközben végig vidámak, mosolygósak voltak, beszédbe elegyedtek mindenkivel, és bizony alig volt megállásuk.

Hogy itt is maradjon valami az emlékekből, néhány fotót közreadok. Mindenféléről: a hotelről, a kirándulásról a Manavgat folyón, a folyó híres vízeséséről és az első szállodánk absztrakt vonalairól. (Azért első, mert eredetileg egy most épült vadonatúj szállodába foglaltunk, ami viszont nem volt teljesen kész érkezésünkkor /sőt, jóval utánunk sem/. Mivel más problémák is voltak, átkértük magunkat egy másik szállodába, amit becsületére mondva, a Neckermann vonakodás nélkül teljesített.) 

A Digitális Fotómagazin pályázata - A nő

2013. július 4., csütörtök

Most érkeztem haza a tíznapos üdülésből, s az asztalon a Digitális Fotómagazin július-augusztusi száma fogadott. Nagy örömömre a korábbi sikerek után most egyszerre két képem is bekerült a magazin legjobb 12-es válogatásába!

A mostani pályázat témája A nő volt. 





Egy kassai délután

2013. június 14., péntek

A múlt szombaton Kassán jártam. A városnak sok magyar vonatkozása van, ami önmagában is több látnivalót és érdekességet kínál (mint pl. a balodali képen látható Rákóczi-sír), de mivel a város az idén Európa kulturális fővárosa (mint tavaly Pécs), egymást érik a különböző rendezvények. Ezúttal éppen egy nemzetközi bányásztalálkozónak adott helyet a város.

Mivel Kassa ilyen kiemelt szerepet kapott  Európa életében, furcsa volt, hogy a négy helyből, ahova betértünk, háromban nem beszéltek angolul. Erre még csak csóválja a fejét az ember, de hogy az étlapok mindenhol csak és kizárólag szlovák nyelven íródtak, már egyszerűen érthetetlen. (Nem ide tartozik, de magyarul se tudtak sehol.)


Pipacsos portrék - Feiler Krisztinával

2013. május 28., kedd

A pipacs hálás téma. Látványos, dekoratív, portréfotózásnál jó háttér. Csak nehéz kifogni igazán szép pipacsmezőt. Hát nekem most sikerült. Méghozzá lakóhelyem, Kistarcsa közelében. Dávid fiam hívta fel a figyelmem, hogy még az M0-ról is jól látszik egy általam még sosem  látott méretű hatalmas pipacsmező, amit némi autókázás után sikerült is megtalálnom (mint később kiderült, egy gumim bánta, amibe szög fúródott a földúton). 

Macska a békában

2013. május 12., vasárnap

Néhány héttel ezelőtt beköltözött hozzánk egy fiatal, vörös-cirmos kis kandúr macska. Alig pár hónapos lehetett, amikor először megjelent a kertünkben. Valahonnan a szomszédból került elő, és úgy tűnt, hogy nagyon jól érzi magát a körünkben. Egyre gyakrabban tűnt fel nálunk. Amikor hazaérkeztünk vagy kiléptünk a házból, már ott is termett és vékony kis hangján üdvözölt minket. Mindenhova követett, és közben folyton magyarázott. Mint aki mindenképpen szeretne beszámolni életének történéseiről. 

Portréretus - a bőr lágyítása a textúra megőrzésével

2013. április 11., csütörtök

A  Photoshopban szinte mindegyik a megoldás a bőr valamilyen életlenítésével (blur) éri el az arcbőr lágyítását. A "blőrözés" legnagyobb átka viszont az, hogy alkalmazásával az arcbőr textúrája is elvész. Ez sokakat nem zavar, amit a gumiarcú női portrék mérhetetlen mennyisége is jelez, de ha egy kicsit is igényesebb eredményt szeretne elérni az ember, akkor már alaposabban bele kell merülnie a portréretusálás műhelytitkaiba. És ez nem is olyan egyszerű.

A Digitális Fotómagazin pályázata (Épületek)

2013. március 29., péntek

Hurrá, az előző két havi siker után újra bekerült egy képem a Digitális Fotómagazin válogatásába! Jó húsvétom lesz :)

A mostani pályázat témája az Épületek, részletek volt. 

A kép 2011-ben készült Hollókőn.



Military-projekt Szabó Petrával

2013. március 18., hétfő


A múlt hétvégén Szabó Petra ötletét valósítottuk meg, melyben a katonai gyakorlóruházathoz hasonlító öltözetbe bújt a fotózáshoz. A helyszín a Népliget volt, ahol a sminkelés alatti várakozás közben felfedeztem egy romos épületet. Többször is jártam már arra, de sosem vettem még észre, a fák lombjai eddig elrejtették előlem. Most azonban kopaszon meredeztek a fák karjai.

A fotózást a szabadban kezdtük, majd az épület falai között folytattuk. Csuka Orsi a végén még a filmekből ismert álcázó arcfestést is bevetette a military-jelleg kihangsúlyozása érdekében. Persze hiába a katonai öltözék, a feketével csíkozott arc és a szigorú tekintet, a modell szépsége egy percre se feledteti el velünk a valóságot. Éppen ezért (vagy ennek ellenére) a military-jelleget kiemelő képek mellett egyszerű portrék is születtek - ahogy általában mindig.

Modell: Szabó Petra
Smink: Csuka Orsolya
Helyszín: Budapest, Népliget

Kastélyok: Nagycenk és Fertőd

2013. március 3., vasárnap

Soproni hétvégénk hozadékaként megálltunk egy fotó erejéig a nagycenki Széchenyi-kastélynál és a fertődi Esterházy-kastélynál (hazafelé). 

Nagycenknél még tiszta időt fogtunk ki, visszafelé azonban  akkora köd volt, hogy a kastélykertbe belépve alig látszott valami az épületből. Érdekességképpen egy panorámafotót is készítettem: ilyen téli ködös kép biztosan nem sok van a kastélyról.

A Széchenyi-kastély fotója egy kis játszadozásra is ingerelt, aminek eredménye ez a baloldali valószerűtlenül színezett, textúrázott látvány lett.

Soproni havasok

2013. március 1., péntek

Az elmúlt hétvégét Sopronban töltöttük, éppen a nagy havazás idején. (Ez természetesen a képeken is meglátszik.) Tettünk egy rövid, másfél órás sétát a várnegyedben, ahol a kötelezőkön kívül kerestem az egyéb lehetőségeket is.




A Digitális Fotómagazin pályázata (tél)

2013. február 21., csütörtök

Az előző havi siker után ismét bekerült egy képem a Digitális Fotómagazin válogatásába. A mostani pályázat témája a Tél volt. Őszintén szólva nem számítottam erre az eredményre, mert nagyon sok látványos, jó kép közül lehetett válogatni.

A kép 2011-ben készült Siófokon.




Alkonyóra

2013. február 7., csütörtök

Reggel harminc centis hóra ébredtünk, s vagy húsz percig lapátoltuk, mire munkába tudtunk indulni. Már útközben felfigyeltünk rá, hogy a fák ágain elterpeszkedő vastag hótakaró milyen látványos kontúrokat ad a tájnak.

Babafotózás - Emma

2013. január 23., szerda

A hétvégén babafotózáson voltam Ikladon. A szülők: Kata és Ákos esküvőjéről tudósítottam már 2010-ben, ezúttal első közös gyermeküket, a néhány hónapos Emmát fényképeztem. 

Ez volt életem második próbálkozása baba-témában. Már az első alkalommal megállapítottam, hogy nem egyszerű műfaj ez. Akkor egy 8 hónapos kisfiú, Patrik volt a "modell", akinek fotózásával nagyon megszenvedtem. Egy ilyen korú kisgyerek nagyon mozgékony, a legtöbb esetben mire élességet állítottam, Patrik már ott sem volt. A szépen eltervezett beállításokból az égvilágon semmi se lett, így gyakorlatilag elkapott pillanatokból állt össze a "portfólió". Nem is írtam bejegyzést róla, mert nem voltam elégedett. Az idő és a csalódottság múltával ma már másképp látom, úgy gondolom, pár képet azért nyugodtan megmutathattam volna.

A Digitális Fotómagazin pályázata (absztrakt)

2013. január 19., szombat

Jól indul ez az év: a Digitális Fotómagazin meghirdetett egy pályázatot  absztrakt témakörben. Nagy örömömre a beküldött képeim közül az "Egy malomban csörlünk"  című fotó bekerült a magazin 2013. január-februári  számába. A képet még 2010-ben készítettem Budapesten egy vasúti pálya mellett elhaladva Canon G10 kompakttal.




 

2009 ·TiSza by TNB