Macska a békában

2013. május 12., vasárnap

Néhány héttel ezelőtt beköltözött hozzánk egy fiatal, vörös-cirmos kis kandúr macska. Alig pár hónapos lehetett, amikor először megjelent a kertünkben. Valahonnan a szomszédból került elő, és úgy tűnt, hogy nagyon jól érzi magát a körünkben. Egyre gyakrabban tűnt fel nálunk. Amikor hazaérkeztünk vagy kiléptünk a házból, már ott is termett és vékony kis hangján üdvözölt minket. Mindenhova követett, és közben folyton magyarázott. Mint aki mindenképpen szeretne beszámolni életének történéseiről. 

Hamar megkedveltük a cicát. Etetni kezdtük. Eleinte csak néhány falatot tettünk elé, aztán észre sem vettük, és már rendszeres étel-italszolgáltatójává váltunk. Nem lakott viszont nálunk (a házba például sosem engedtük be), az éjszakát mindig máshol töltötte. 

Néhány nappal ezelőtt változás történt családunk életében. Elköltöztünk. Nem nagyon messzire, csak néhány utcával odébb, egy kisebb házba. Döntenünk kellett, hogy mi legyen a cicával. Vigyük magunkkal? De hiszen nem is a miénk! És egyáltalán: biztos, hogy akarunk mi macskát tartani? Hiszen az már komoly felelősség. Tanakodtunk néhány napig, de nem tudtuk rászánni magunkat sem arra, hogy magunkkal vigyük, sem arra, hogy magára hagyjuk Potyát (kisebbik fiam javaslatára ugyanis ez lett a neve).

Hamarosan megtudtuk, hogy cicánk egy néhány házzal odébb lévő macskamama egyetlen életben maradt ivadéka. A gazdái nem nagyon törődtek vele, még csak el sem nevezték. Valószínűleg nem sokat tartózkodhatott náluk... 

Költözés előtt néhány nappal éppen lomtalanítás volt az utcában. Ez kapóra jött, hiszen sok felesleges holmitól igyekszik ilyenkor megszabadulni az ember. Így például az enyészet martalékául szántunk egy derékig érő, fonott kis kosárfélét is, ami egy nyitott szájú békát formázott. Kivittük a bejárat elé, hogy a lomok közé vessük, amikor Potya ott termett, és hopp!, már bele is ugrott. Elterpeszkedett benne, és elégedetten birtokba vette. Meglett hát a végleges helye a macskának, aki attól kezdve nálunk kelt és feküdt minden nap. S amikor néhány nappal később elköltöztünk, már nem lehetett kérdés: őt is vittük magunkkal - a békában. 

Az új hellyel Potya hamar megbarátkozott. Bár féltünk egy kicsit, hogy megszökik (mivel a közhiedelem szerint a macska a házhoz hű, nem a gazdájához), de aggodalmunk fölöslegesnek bizonyult. Cicánk rögtön elfogadta a változást, s bár eleinte óvatos távolságtartással cserkészte be az ismeretlen terepet, pár nap múlva már úgy mozgott a környéken, mintha mindig is erre lakott volna.

Azóta együtt élünk: ember, macska és béka. Igaz, ez utóbbi csak fonott kosár-formában.

 

 


              


9 megjegyzés:

Marcsi írta...

Elolvastam a cica történetét! Olyan megható! örülök, hogy otthonra talált nálatok! Nekünk is van 2 cicánk és egy kutyánk, ebből az egyik talált cica. A leghálásabb a három állatunk közül. A fotók nagyon jók lettek.

2013. május 12. 20:41
cerezovilaga.com írta...

Mindig jó ilyet olvasni, ráadásul imádom a macskákat.:) Újabb bizonyíték, hogy a macska nem olyan "önző" állat, mint ahogy sokan gondolják. A fotók pedig nagyon tetszenek!

2013. május 13. 9:26
Bacu írta...

Nagyon kedves történet. A testvéremék is befogadtak tavaly egy cicust, azóta kiscicák is születtek, így nemsokára hozzánk is megérkezik egyikük :)

2013. május 13. 13:37
Gehring János írta...

Kedves sztori. Jó macskázást. Nekem is volt mostanában macskalandom. Bár ott fordított volt a történet. Én mentem idegenbe, gazdi sehol, de megkért, hogy adjak a macseknak enni. Odaértem, macsek 5 percen belül megjelent, és tökéletes idegenvezetéssel nyervogta el, hogy hol a kaja... :) 10 perc múlva az ölemben dagasztott. :)

2013. május 13. 17:51
TiSza írta...

Örülök, hogy érdeklődést keltett cirmosunk története :) Lehet, hogy néhanapján előfordul majd egy-egy képe újra...

2013. május 13. 19:27
Kozma Erzsébet írta...

Kedves történet.:-) Nekünk is volt már sok macskánk és mind talált, örökbe fogadott egyedek voltak. Általában tél elején csak úgy ott teremtek az ajtó előtt nagy nyávogva, átfagyva, éhesen és mindegyiken megesett a szívünk. Mióta megvan ez az igazi macskagyűlölő kutyánk azóta macska nem került hozzánk...

2013. május 14. 22:55
TiSza írta...

Ezért nincs kutyánk :)

2013. május 15. 20:37
Jánvári Noémi írta...

Bár nem vagyok egy macskás típus, el kell ismerni ez a cicus nagyon szép! Jól elkapott képek! :)

2013. május 28. 12:40
TiSza írta...

Én sem vagyok macskás :) Néhány hete elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy bármikor is az életben macskám legyen. Erre mondják: sohase mond, hogy soha...

2013. május 28. 12:56

Megjegyzés küldése

 

2009 ·TiSza by TNB