A "magyar sivatag" elnevezés a fóti homokbányát rejti magában. Egy fotós facebook-csoportban kaptam az ötletet a szokatlan helyszínről, ami megfelelő szög(ek)ből fotózva egy igazi sivataghoz megtévesztésig hasonló hátteret biztosít.
Régi kedvenc modellem,
Trautmann Laura rögtön ráállt, amikor megemlítettem neki az ötletet. Némi előkészítés és egyeztetést követően nagy örömünkre sikerült összehozni újra az "aranycsapatot", Sminkes Gabi és a hajszobrász Viniczai Sára személyében, akikkel már több eredményes projektet is megvalósítottunk a múltban.
Laura óbudai lakásától mindössze 17 perc autóútra van bánya, amiről tudtam, hogy nagyon népszerű a cross motorosok körében. Ez némileg kétségessé tette, hogy mennyire tudunk majd zavaró körülmények nélkül fotózni, hiszen a sivatag-jellegű háttér kevéssé tűnt autentikusnak motorosok részvételével (bár ki tudja).
De más félelmeim is voltak. Az időjárás már hetek óta nem kedvezett a fotózásnak. Irdatlan meleg volt (35-38 fok körül), és az igen erős napsütésben a kiégés szinte elkerülhetetlen. Emiatt meg is próbáltam asszisztenciát szerezni, hogy derítőlappal tudjunk árnyékolni a modellre, de sajnos nem sikerült. Így aztán némi szorongással keltünk útra Laurával a délutáni hőségben...
Az égiek azonban megkönyörültek rajtunk. A meleg ugyan nem csitult, de az égre kósza felhők vándoroltak, amelyek rövid időre derített fényeket varázsoltak nekünk. A szél is feltámadt, ami nemcsak a hőérzetünket csökkentette, de a bérelt ruha hosszú uszályát is fel-felkapta, hogy látványosabb képeket tudjunk készíteni. Ráadásul örömmel tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül nincs a bányában senki. Se motorosok, se bámészkodók, se őrök. Ez utóbbiakról is olvastuk ugyanis, hogy időnként elzavarnak mindenkit, ami akár a fotózás meghiúsulásával is fenyegethetett volna...
Ám minden jól alakult. Szerencsénket kihasználva igyekeztünk a fotózással: alig fél óra alatt "lezavartuk", egyrészt rettegve, hogy mindjárt véget érnek a kedvező körülmények, másrészt meg próbáltam minél rövidebb ideig kitenni a gépet a szélben szálló "sivatagi pornak". Ez idő alatt sem készítettünk azonban kevesebb képet, mint egy-egy fotózás alkalmával szoktunk. Laura remekül mozgott, az egyik póz szünet nélkül követte a másikat, így aztán az eredmény is különleges lett, ahogy terveztük - vagy ahogyan reménykedtünk benne.
