2019 - Összegzés

Szinte már hagyománnyá vált, hogy év végén készítek egy összegzést a blogbejegyzésekből. 

Ezt néha egy videó (slideshow) formájában teszem meg, máskor egy válogatást adok közre az év fotóterméséből. Most ez utóbbit választottam.

Jöjjenek a fotók havi bontásban.

Portréfotózás - Dianka

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ismerhetem gödöllői barátaink három lányát, Diankát, Nikit és Mónikát. Ők azok, akiket egyszerűen csak Három Gráciaként emlegetünk évek óta. A középső lány, Niki, a keresztlányunk is ráadásul, de az egész családdal nagyon szoros a kapcsolatunk. Mónika nagyon sokszor állt már a kamerám elé (legutóbb nem is olyan régen, éppen az esküvőjét követően), a legkevesebbet viszont a legidősebb lányt, Diankát fotóztam.

Mónika és Zsolt

A hétvégén Mónika és Zsolt esküvőjére voltunk hivatalosak, én természetesen nem fotós minőségben (hiszen hivatalos fotózást nem is vállalok), hanem barátként voltam jelen. Ezért aztán nem is az esküvőről vagy az azt követő buliról mutatok fényképeket...

Az esküvőt követő hétfőn ugyanis leesett a hó, és Mónika megkeresett, hogy csináljunk néhány felvételt a gödöllői kastélykertben, amolyan "utókreatív" fotózásként. Természetesen boldogan ráálltam a dologra, és bár mindössze fél óránk volt rá (munkából elszabadulva csak délután háromkor tudtuk elkezdeni, és fél négykor már kezdett erősen szürkülni), az eredmény így is szívet melengető.

Síelés Roglában

Én nem síelek. Kicsit bánom, hogy ez kimaradt az életemből, de így hatvan fölött már nem akarom elkezdeni. A barátaimat viszont néha elkísérjük egy-egy kiruccanásra, ahol ők hódolnak a téli sportoknak, mi meg a természetet és a hüttéket járjuk. Este pedig játék és banzáj dúl a szálláson.

Ezúttal a szlovéniai Roglában töltöttünk el egy hétvégét.

A hely csodálatos - mondta mindenki, aki már járt ott, mi viszont az út végi szerpentin szalagjáról letekeredve ebből semmit sem láttunk. Olyan köd fogadott, hogy 50 méterre is alig lehetett ellátni. Még egy kis eső is szemerkélt.

A Digitális Fotómagazin pályázata - A téli város

Több ízben is beválogatták már a képeimet a Digitális Fotómagazinba a havonta kiírásra kerülő pályázat keretében, amelyekre mindig egy adott témában lehetett fotókat beküldeni.

A legutóbbi kiírás témája A téli város volt, amelyre ezúttal is feltöltöttem az újság honlapjára (a maximálisan lehetséges) öt képet. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy az ötből mindjárt két képem is bekerült a kiválasztott 10-12 fotó közé (és persze jó néhányszor egy sem). Egyetlen kép bekerülése is nagy öröm, hát még egyszerre kettőé! És most ismét megtörtént: megint két fotómat közölték az újságban.

Siófoki havasok

Január utolsó napjaiban megérkezett az első igazi hóesés. Budapest alig kapott belőle, de Siófokra friss lepel hullott. Ilyenkor egészen más a város: elhagyatott és álmos ugyan, mint télen mindig, de mégsem olyan reménytelenül szürke, mint volt előtte oly sok hétig.

2013 - válogatás

Gondoltam, az év utolsó napján készítek egy válogatást az idei fotókból. 

Elég nehéz dolog ez... Mi alapján válogassak? A saját ízlésem szerint? A saját kedvenceimet elég nehéz kiválogatni, olyan sok van - és egyszersmind olyan kevés, ha szigorú akarok lenni. És lehet, hogy másnak kevésbé érdekesek, mint nekem.

Válogassak a nemzetközi fotós oldalakon sikeresnek bizonyult képeim közül? A fotómegosztók közül igazából csak a Flickr-en vagyok jelen, a többi valahogy nem jött be nekem. 

Kastélyok: Nagycenk és Fertőd

Soproni hétvégénk hozadékaként megálltunk egy fotó erejéig a nagycenki Széchenyi-kastélynál és a fertődi Esterházy-kastélynál (hazafelé). 

Nagycenknél még tiszta időt fogtunk ki, visszafelé azonban  akkora köd volt, hogy a kastélykertbe belépve alig látszott valami az épületből. Érdekességképpen egy panorámafotót is készítettem: ilyen téli ködös kép biztosan nem sok van a kastélyról.

A Széchenyi-kastély fotója egy kis játszadozásra is ingerelt, aminek eredménye ez a baloldali valószerűtlenül színezett, textúrázott látvány lett.

Soproni havasok

Az elmúlt hétvégét Sopronban töltöttük, éppen a nagy havazás idején. (Ez természetesen a képeken is meglátszik.) Tettünk egy rövid, másfél órás sétát a várnegyedben, ahol a kötelezőkön kívül kerestem az egyéb lehetőségeket is.

A Digitális Fotómagazin pályázata (tél)

Az előző havi siker után ismét bekerült egy képem a Digitális Fotómagazin válogatásába. A mostani pályázat témája a Tél volt. Őszintén szólva nem számítottam erre az eredményre, mert nagyon sok látványos, jó kép közül lehetett válogatni.

A kép 2011-ben készült Siófokon.

Alkonyóra

Reggel harminc centis hóra ébredtünk, s vagy húsz percig lapátoltuk, mire munkába tudtunk indulni. Már útközben felfigyeltünk rá, hogy a fák ágain elterpeszkedő vastag hótakaró milyen látványos kontúrokat ad a tájnak.

A kert

Kertünk díszeit főként örökzöldek adják, de fű, fa és bokor egyaránt megtalálható benne. Néhány hete őszi színekben pompázott, most pedig már fehér lepel takarja. Megörökítettem mindkettőt - fotós szempontból talán érdektelen, de szeretem, mert életem fontos része a látvány, ami nap mint nap elém tárul.

Tájak és városok - Tata

Január első napjaiban egy vidéki utamról visszatérőben megálltam Tatán, hogy készítsek néhány fotót a téli városról. Aztán valamiért félretettem a képeket és nem foglalkoztam velük hónapokig. Most végre eszembe jutottak újra, s nekiálltam kidolgozni őket.

Tájak és városok - egy Balatoni hétvége

Hideg téli időben sétálgatok a siófoki kikötőben. A móló mellett, ahol a kacsák is úszkálnak, a jégtáblák kereklevelű vízililiomokként sorakoznak a vízben. Távolabb a jég töredezett mintákat rajzol a tó megdermedt vizére.

A kikötőben Somogyi József Halászok című szobra vigyázza a tájat. Az egyik férfi lapátot tart a kezében, amely mintha csak a távoli világítótornyok függőlegesét jelölné.

Egy fiú elszántan korcsolyázik a tavon, egy másik pedig hatalmas köveket dobál a partról, hátha sikerül megtörnie a jég ellenállását. Amikor észreveszi, hogy nézem, felém fordul. Furcsán fenyegető a tekintete. De hamar elfordul: nem vagyok elég érdekes.

A kacsák még ennyit sem foglalkoznak velem. Ők már megszokták a bámészkodókat.

 

 

  

Lányok a parkban 2.

Egy 4 perces videó a kastélyparkban készült fotókkal...

Lányok a parkban 1.

Gödöllői barátaink lányai: Dia, Niki és Mónika nem először szerepelnek a blogbejegyzéseim között. Már az egyik legelső írás is róluk szólt tavaly januárban, amelyet hamarosan egy újabb követett. Ezúttal is a Három Gráciáról lesz szó...

A Hold utcai csarnok

A XIX. század fordulóján a fővárosnak 44 piaca volt, amelyeken 4-8 ezer árus kínálta portékáját. A legtöbb piacon nem volt víz, egymás mellett árulták az állatokat és az élelmiszereket, a higiéniai állapotok meg sem közelítették a tisztiorvosi előírásokat. A Közgazdasági és Közélelmezési Bizottság 1892-ben tervpályázatot írt ki a központi és a kerületi vásárcsarnok kivitelezésére.

1897-ben a Fővám téri csarnokkal egy időben nyílt meg a négy kerületi, a Klauzál, a Rákóczi, a Hunyadi téri és a Hold utcai csarnok is. Ez utóbbi terveit Cziegler Győző műegyetemi tanár készítette. A nagy fesztávolságú terek beépítésénél az akkor megjelent új építési anyagokat, az öntöttvasat és a vasbetont alkalmazta. A csarnok egy háromemeletes bérház alsó szintjeit foglalja el. (Forrás: vendegvaro.hu)

Sírköves, dűlöngő temetők

Ma Tárnokon keresztül vezetett az utam, s bár ködös, szemetelő, pocsék idő volt, megálltam egy kis fotózásra - hol máshol, a temetőnél. Ami sajátos módon az út két oldalán helyezkedik el, s ott is három különböző, elkerített részen. Úgy sejtem, hogy a lakóterülettől legtávolabb eső, legkisebb terület a régi temető lehet. Sajátos atmoszférája van ennek a fejfákkal teletűzdelt "dűlöngő" temetőnek, ahol végre élesben is bevethettem új szerzeményemet, a Canon EF 70-200/4 L-t.

Ujjé, a Ligetben...

Régóta nem volt gép a kezemben, de szombaton végre alkalmam nyílt egy másfél órás fotózásra. Nem sok, de egy szomjazónak néhány korty víz is felüdülés.

Magamra húztam a hótaposót, és a reggeli órákban bevettem magam a Városligetbe...

Játszd újra, Sigma!

A Canon EOS 450D-t nem is olyan régen vettem, ám csakhamar meg kellett válnom tőle. Kiderült ugyanis, hogy a hozzá vásárolt Sigma 17-70 mm f/2,8-4,5 DC Macro objektív kizárólag életlen képeket hajlandó készíteni. Merthogy ebből a márkából igen sok a backfókuszos... A megoldást ilyenkor a Camera Kft. jelenti, ahol néhány hét alatt a géphez kalibrálják az objektívet. Fájó szívvel megváltam hát a felszereléstől, és vártam...

Most pedig végre visszakaptam a masinát! Örömömben - no és hogy ellenőrizzem, hogy tényleg a múlté-e a backfókusz - gyorsan lőttem néhány tesztképet a közeli Gutenberg téren és a Dunánál . 

Relief

A zajló Duna és a Szabadság

Ott, túl a rácson