Lányok a parkban 1.

Gödöllői barátaink lányai: Dia, Niki és Mónika nem először szerepelnek a blogbejegyzéseim között. Már az egyik legelső írás is róluk szólt tavaly januárban, amelyet hamarosan egy újabb követett. Ezúttal is a Három Gráciáról lesz szó...

A lányok fotózása mindig nagy élmény, de sajnos ritkán kerül rá sor, mert elég elfoglaltak. A középiskola (Mónika) ill. egyetem (Dianka és Niki) az idejük nagy részére rátenyerel, és persze ebben a korban már a másik nem se maradhat ki az életükből. Hárman háromfelé, mindig szanaszét. Ezért aztán nem könnyű időt találni a közös fotózásra (amire én unszolom őket bátortalanul néha).

Tavaly (pontosabban 2009. végén) megtaláltuk a megoldást: szilveszterkor kell fotózni! Persze nem este, a buli alatt, hanem délután. Szépítkezést követően, ünnepi öltözékben.

Akkor a lakásban fényképezkedtünk, most úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a szabadba. Szép havas a táj, és mindössze öt perc a kastélypark egyik hátsó bejárata. Igaz, a nagy hideg miatt a szép ruhának nincs értelme, hiszen a kabát mindent takar, de ettől eltekintve szinte minden más a kültéri fotózás mellett szólt. Először is a fények: a hó remekül deríti az arcokat - derítőlapokra, vakukra, egyéb varázseszközökre még gondolni se kell. Nagyobb a tér, messzebb lehet menni az alanytól - végig a Canon 70-200/4 L objektívet használtam -, és változatosabb a háttér is. Igaz, kicsit ködös, maszatolós volt az idő, de ez eleinte nem zavart. Csak amikor  sötétedni kezdett... A sétát a park hátsó részénél kezdtük, és mire a kastélyhoz értünk, a köd és a sötétedés kombója gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy az épületet háttérként használjuk. A Canon 17-55-tel biztosan működött volna (közelebbről), az viszont a kocsiban csücsült a fotóstáskában. Íme a tanulság: egy pillanatra se válj meg a felszerelésedtől! Az elején azt hittem, hogy csak belépünk a parkba néhány kép erejéig, és majd kocsival megyünk tovább, ezért a csomagtartóban hagytam a táskámat. Aztán elkapott minket a hév, egyre beljebb és beljebb kerültünk, míg egyszer csak arra eszméltünk, hogy eltelt háromnegyed óra, s már a kastélynál vagyunk, a táska meg ott pihen vagy másfél kilométerre tőlünk. Nekünk meg nem volt több időnk az egész akcióra, csak egyetlen óra...

Előző nap szóltam a lányoknak, hogy próbáljanak színesen öltözködni. Sajnos ezzel is akadt némi probléma. A két fekete kabát még csak elmegy, de Niki fehér kabátja - amire tavaly a beltéren úgy rácsodálkoztam -, nem igazán havas háttérhez való. Mindenesetre egy nagy szatyorba bepakoltunk mindenféle színes sálat, sapkát, fejpántot - még egy mackót is vittünk magunkkal (aki egyéb időben Macidus medvensis névre hallgatva a könyvespolcunkon ücsörög). Ahogy a kiválasztott képeket elnézem, mindebből nem sok köszön vissza, de a többi fotón azért ott vannak.

Ilyen rövid idő alatt is elég sok kép született. A lányok nem modellek ugyan, de jól mozognak, jól instruálhatók, és saját ötleteik is vannak. Különösen Mónika élvezte, hogy megvalósítjuk néhány elképzelését.

A képek többnyire ISO 400-on készültek, mert a köd erősen tompította a fényeket, még így is főként tág rekesszel fotóztam. A hó miatt +2/3 EV expókorrekcióval. Ez általában elégnek bizonyult, de előfordult, hogy a raw-konvertálás során még ezt is korrigálni kellett (fölfelé).