A blog - ráncfelvarrás alapfokon

Amikor az ember nem tud kedvenc időtöltésével foglalkozni, akkor nekiáll valami pótcselekvés révén mégiscsak közelebb kerülni hozzá.

Valószínűleg akkor sem volt szó másról, amikor nekiálltam a blogomon változtatni. Nagy szükség nem volt rá, de jól esett. Az eredményt láthatjátok. Azok kedvéért, akik most tévednek ide először, a mellékelt képen bemutatom a régi formátumot. 

Valójában nem tettem mást, csak kicseréltem a fejlécet. A legfőbb bajom az volt az eredetivel, hogy kicsit rövidebb volt a kelleténél. Ha szélesebbre húznám, akkor torzulna a kép, vagy a méretarányok megtartása esetén túl nagy lenne (túl magas).

Az új fejléchez választott megoldás jól ismert és - fotós blog lévén - kézenfekvő is: fotókból raktam össze. Érdekes feladat volt. Melyeket válasszam a képeim közül? Mert vannak ezeknél jobb fotóim is, amelyek azonban nem elég látványosak, színesek, figyelemfelhívók. Persze mindegy a magyarázat, az eredmény a lényeg - végül ezek mellett döntöttem. Ez a fejléc egyébként nagy rugalmasságot ad a jövőre nézve, mert bármikor, bármelyik képet kicserélhetem másikra. Ez pedig végtelen időkig lehetőséget biztosít a játszadozásra!

Ha már a blog kinézeténél tartunk, hadd nézzek vissza kicsit a kezdetekre... Annak idején ugyanis sokat szöszöltem a megfelelő sablon kiválasztásával, több ok miatt is:

• mivel abszolút grafomán vagyok, és több szöveget gyártok a többségnél (természetesen csak fotós blogokról beszélek), fontosnak tartottam, hogy a bejegyzések felülete nagy (széles) legyen. Sok sablont a kisebb képernyőkre gondolva elég keskenyre terveztek, és ezekben éppen a szövegterület a kicsi, ezért ezek számomra mind kiestek.
• kéthasábos blogot kerestem, mert bár a három- és többhasábosok szépek, de megint csak kevés helyet hagynak magának a blogbejegyzés területének.
• világos alapon sötét legyen a szöveg. Nagyon szépek és elegánsak a fekete alapú blogok, sőt, a legtöbb esetben a fotók is sokkal szebbek sötét háttéren. Csak éppen a szöveget nehezebb olvasni. Újságoknál gyakran olvasatlanul lapozom tovább a fényes, fekete lapokra írt cikkeket. Szemrontóak és bántóan vibrálnak (a fekete-sárga kombinációt különösen utálom). Képernyőn szerencsére nem ennyire borzasztó a dolog, a sötét hátterek nem riasztanak el attól, hogy mások (sokkal szebb) blogjait olvasgassam, ám mivel a sajátomat nem csak olvasom, de írom is, a kényelmesebb megoldásnál akartam maradni.
• ami a legnehezebb volt: olyan blogformátumot találni, amelynél alapállapotban részletek láthatók az utolsó néhány bejegyzésből, lehetőleg egy-egy bélyegképpel, tehát nem a legutolsó bejegyzés teljes szövege (ahogyan a legtöbb blogban), vagyis azonnal egy kis ízelítőt kínál a blog tartalmából. Vannak ezek között olyanok is, amelyek csak a bélyegképeket mutatják, a hozzájuk tartozó szöveget nem, vagy csak akkor, ha a képre rámutatunk az egérrel. De ilyen blogsablonokból bizony nem nagy a választék.

Végül ezt találtam. Kicsit alakítgattam rajta, formálgattam, a hátterét megbuheráltam, és most a fejlécet is kicseréltem. Nem lesz szépségdíjas, az biztos.

De azért érdekelne: nektek hogy tetszik?