Mónika és Zsolt

2015. november 24., kedd

Mónikával már többször fotóztunk együtt, ami nem is olyan különös dolog, hiszen gödöllői barátaink lányaként, a Három Grácia egyikeként elég gyakran találkozunk. 

Az egyik hétvégén elhívtam Mónikát és kedvesét, Zsoltot a gödöllői kastélyparkba. Talán az utolsó olyan alkalom volt, amikor még őszi háttérrel lehetett képeket készíteni, a természet már akkor is nagy erőkkel zabálta fel  a színeket.

Fiatalság, izzó színek, jó hangulat: egy fotózáshoz nem is kell több.


Egy képem a Digitális Fotómagazinban

2015. november 14., szombat

Digitális Fotómagazinban már megjelent néhányszor egy-egy fotóm a különböző pályázatok kapcsán. 

Az újságban van egy Képértékelés rovat, amely a magazin honlapjára feltöltött képekből válogat, és értékelést tesz közzé a kiválasztottakról. Kíváncsiságból néha én is feltöltök egy-egy fotót, s már kétszer is volt olyan szerencsém, hogy értékelték a képemet.

Ez most örömömre újra megtörtént. A lap 2015. november-decemberi számában Szigeti Tamás az alábbiakat írta a Debreceni absztrakt című fotómról, amely az idén áprilisban készült:

15. NORVÉGIA - Epilógus

2015. november 5., csütörtök

Kilencen nyomorgunk a buszban: ennyi ember számára bizony nagyon kicsi a hely. Hárman ülünk egy sorban, a középső ülések - mint szinte minden kocsiban - keskenyebbek és ezért elég kényelmetlenek. A csomagtartó teljesen megtelt a bőröndökkel, még a kalaptartó is dugig van. A fotóstáskáknak, hátizsákoknak már nem jut hely, utazás közben mindenkinek az ölében kell tartani a felszerelését - esetleg a lába előtt a padlón, de ott inkább az uzsonnás szatyrok dülöngélnek szendvicsekkel és vízzel.

Ha ennyire tele van a busz, akkor nem csak az utazás, de a ki- és beszállás is kényelmetlen. A legrosszabb a hátsó fertály, ahonnan a középső sor szélső ülésének megdöntése után lehet csak kifurakodni a résen. Csomaggal a kézben ez még nehezebb... 

Az elöl ülők jól látnak, de hátul már elég vakon ül az ember. Nem mindegy tehát az sem, hogy kinek melyik szék jutott. Ezért aztán külön téma az ülésrend időszakonkénti megváltoztatása, hogy ne mindig ugyanazé legyen a legrosszabb vagy éppen a legjobb hely. Ez pedig az érdekellentétek miatt könnyen valódi ellentéteket szül.

Amikor az ember ilyen körülményeket kénytelen elviselni, hamarabb elfogy a türelme. Csökken a tűrőképessége, könnyebben felcsattan, kisebb dolgokon is hamarabb felhúzza magát. S egy idő után fokozódik a rosszkedv.

Így is történhetett volna...
 

2009 ·TiSza by TNB