Szilveszter délutánján eljött végre az én időm: lefényképezhettem barátaink három lányát - a Három Gráciát -, Diát, Nikit és Mónikát. (Az előzményekről beszámoltam az előző bejegyzésben.)
Mindhárom lány készen állt a fotózásra. Gyönyörűen kifestve, szép ruhában. Nem volt idő sok lamentálásra, összeszereltem gyorsan a cuccot, és nekiláttunk.
Azt mondom: szereltem, mert Orbán Domonkos (alias: lancaster) a blogjában kiokosított, hogyan kell árnyékmentes portrét készíteni - már a lehetőségekhez képest - stúdió nélkül. A titok nyitja: a vakura szerelhető mini softbox. Lapokból kell tépőzárral összebuherálni, de nagyon jó eredményt lehet vele elérni. Ha az alany közel áll a falhoz, akkor azért vet némi árnyékot, ilyenkor muszáj inkább a mennyezetre villantani a régi jó módszer szerint, de direkt fotózásánál az arcot remekül deríti.
Azt mondom: szereltem, mert Orbán Domonkos (alias: lancaster) a blogjában kiokosított, hogyan kell árnyékmentes portrét készíteni - már a lehetőségekhez képest - stúdió nélkül. A titok nyitja: a vakura szerelhető mini softbox. Lapokból kell tépőzárral összebuherálni, de nagyon jó eredményt lehet vele elérni. Ha az alany közel áll a falhoz, akkor azért vet némi árnyékot, ilyenkor muszáj inkább a mennyezetre villantani a régi jó módszer szerint, de direkt fotózásánál az arcot remekül deríti.
A lányok sorra jöttek egymás után, és modellt álltak, ahogy ígérték. Persze egy lakás nem éppen a legideálisabb egy portréhoz, de ezen nem segíthettem. Próbáltam minél semlegesebb háttért találni: függönyt, karácsonyfát (nagy rekesznyílásnál remek bokeh-t produkál) és egy szűk falrészletet, ami vörös dísztéglával volt kirakva. (Ez utóbbinál nem használhattam a soft boxot, sajnos látszik is az arcon, de főleg a nyakon a mennyezetre vakuzás árnyéka.) No, és egy remek kis kanapét.
Mindössze egy órám volt, hogy kihasználjam a "kiimádkozott" lehetőséget, és én igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet kihozni belőle.
Ennyi elég is bevezetőnek, jöjjenek a képek sorban, jobb híján születési idő szerint (bár egy hölgynek nincs kora, de azért csak született valamikor):
Niki
Már végeztünk, és elpakoltam mindent, amikor megpillantottam Nikit, indulásra készen. Tudtam, hogy nekem itt újra fotóznom kell (mert ugye, fotózni muszáj...). Nem haboztam előrángatni gyorsan a gépet, és kattintani néhányat, bár a minibox összeszerelésére már nem volt idő:
Mónika
Már ott lapul Mónikában a díva:
És végül jöjjön a három kedvencem:
4 megjegyzés:
Nagyon jók ezek a portrék, látszik, hogy nem ma kezdted a fotózást.
2010. január 14. 20:40Azért sok mindent az előző egy évben tanultam. A Fotósok Világának sokat köszönhetek...
2010. január 14. 21:25Nagyon szépek a portéid.
2010. február 12. 13:34Köszönöm Marcsi.
2010. február 12. 13:52Azért vannak csúnya árnyékok itt-ott, kell ezt még tanulgatni, bár stúdiószerűen (több lámpával és egyéb hozzátartozó felszereléssel) nem fogok foglalkozni vele sosem. Ezért aztán többnyire lesznek hibák...
Megjegyzés küldése