Az első próbálkozások a Canon EOS 450D-vel (2)

A gödöllői buckák zöld lankái között éldegélt a Három Grácia. Dianda volt a legidősebb. Szelíd tekintetű, komoly leány. Lelkében mosolygós virágok nyíltak, és nem hervadtak sohasem. Nikolin, a középső - vidám kis bohóc. Arcán mindig mókás grimaszok - na, milyen vagyok? - s csak nevetett, ha nevették. A legkisebb a bájos mosolyú, csöppecske Monicsi volt. De a hangja a legnagyobb! Hej, ha kieresztette, akkor hetedhét határon túl, talán még Aszódon is meghallották az emberek.

      Egy pirinyó házikóban laktak. De nem ám egyedül! Velük élt ugyanis Olibán. Aki vigyázta, gondozta és szeretgette őket. Enni adott, ha megéheztek, ápolta őket, ha betegek voltak. Velük játszott, velük nevetett, és letörölte könnyeiket, ha szomorúság költözött a szívükbe.

       Olibán lelkében két tündér lakott: egy fiú és egy lány. De mindig csak az egyik jött elő. Mosni, főzni, takarítani kellett? Hipp-hopp, ott termett a lánytündér. Fűnyírásra vagy éppen focizásra került sor? Hohó, már jött is a fiútündér! De ha a Három Gráciáról volt szó, akkor egyik sem akart megpihenni. Néha még össze is szólalkoztak kicsit.   - Tegnap is te vitted játszani a lányokat - pörölt a lánytündér -, most hadd menjek én! - Persze azért a végén mindig megegyeztek.

       Így éldegéltek a gödöllői buckák között boldogan...

Így kezdődik a mese, amelynek szereplői valóságos személyek. A gödöllői buckák zöld lankái között éldegélnek ma is. A három lány borzasztóan fotogén, a legkisebbről, Mónikáról látni is néhány képet a Fotósok Világán.

Karácsony és szilveszter között az új géppel felszerelkezve meglátogattuk a családot - mert hogy Olibán (azaz Oli és Bandi) gyerekkori jó barátaink. Ezért aztán néha meglátogatjuk egymást, ahogyan a barátok szokták. Ezúttal is ez történt. És bár a lányok szokás szerint tiltakoztak a fotózás ellen (mert hát ahhoz egy igazi nőnek ki kell készítenie magát, szép ruhába öltözni, meg hajat is mosni), néhány képet azért sikerült készítenem.

A Három Grácia, elöl Mónikával

Dia

Keresztlányunk, Niki

Bandi (hátul Ildi és a bokeh)

Oli sajnos még ennyire sem engedte fényképezni magát. A további kínzatások elkerülése végett aztán alkut kötöttem a Három Gráciával: szilveszter délután lefényképezhetem őket. Amikor mindhárman kikenve-kifenve készen állnak  a szilveszteri bulizásra, szánnak rám egy kis időt. Nekem csak ott kell lennem.

És én ott voltam.

Erről szól majd a következő bejegyzés.