Korábbi bejegyzéseimben részleteztem, hogy a kompakt gép (Canon Powershot G10) néhány dologban meglepetésemre jobban teljesített a tükörreflexesnél (Canon EOS 450D).
Persze van még néhány apróság, ami a felsoroltakon kívül is praktikusabb a G10-ben. Így pl. van rajta egy gomb, amihez hozzárendelhető egy funkció (ez néhány dslr-nél is megtalálható, a 450D-nél azonban nincs ilyen). A beépített ND-szűrő bekapcsolására használtam (ami szintén egy hasznos kiegészítője a kompaktnak). Vagy a 460 ezer pixeles gyönyörű kijelző - a 450D-n 230 ezer pixeles van, ami azonban (rövid) tapasztalatom szerint a legtöbbször elég.
Mindezek azonban nem jelentik azt, hogy a kompakt jobb lenne a dslr-nél. Hiszen hosszú lenne felsorolni, mi mindenben verhetetlen a tükörreflexes egy kompakttal szemben. Néhány dolgot azonban kiemelnék.
Először is a fotózás élményét. Mert micsoda különbség egy nézőkén keresztül szemlélni a világot, s nem pedig az előretartott gép LCD-kijelzőjét nézegetve! Hogy a különböző objektívek kezelésének élményéről már ne is beszéljünk...
A legfontosabb dolog azonban, amiben a tükörreflexes tényleg verhetetlen, az a képminőség! Mert hát végül is úgy próbál fotózni az ember, hogy minél jobb képek készüljenek...
Nem rosszak azok a képek, amiket a G10 csinál, de néhány attraktív teljesítményre fizikailag nem lehet alkalmas. Így például nagyon korlátozott a mélységélességgel való játék lehetősége. Nem is csoda, hiszen fixen beépített zoommal rendelkezik (28-140 mm), aminek a rekesze mindössze 2,8-8 között állítható. Makró üzemmódban azért persze hajlandó elmosni a hátteret:
Ugyanezt az eredményt azonban egy portré esetében már nem lehet elérni. Valamilyen háttérelmosás persze lehetséges tág blendével és nagy fókusszal, de az is csak akkor, ha a modell a háttértől megfelelően nagy távolságra áll. Az alábbi látvány megalkotásához ezért a gép helyett kénytelen voltam a PS-re hagyatkozni:
No, és persze a bokeh! Nem mondom, hogy egy kompakttal lehetetlen létrehozni, de azért alapvetően ehhez is megfelelő felszerelés kell:
Mindez szép és jó, de még nem igazán érinti a képminőséget, ha a szót fizikai értelemben nézzük.
A kép minőségét több paraméterrel is jellemezhetjük, ezek egyike a képzaj. A világossági és színzaj nagysága (ill. hiánya) fontos értékmérő.
A kép minőségét több paraméterrel is jellemezhetjük, ezek egyike a képzaj. A világossági és színzaj nagysága (ill. hiánya) fontos értékmérő.
Érdemes összehasonlítani a két gép tömörítetlen, nyers raw-felvételeit, amelyek jól mutatják a zaj jelenlétét a fotókon. A Canon egy jól használható szoftvert ad (ingyen) a gépeihez /a Nikonokhoz külön meg kell vásárolni - lám ezért (is) érdemes Canont választani :-)/ amely a Digital Photo Professional (DPP) névre hallgat. Ezzel sokféle alapvető korrekció elvégezhető, így lehetőséget ad a fehéregyensúly, a dinamikatartomány, az expozíciókompenzálás és a a zajszűrés is. A szoftver kielemzi a képet, és ennek alapján "javaslatot tesz" a zajszűrés mértékére, mind a világossági, mind a színzajnál.
Az előző bejegyzésben mutatott beltéri (ISO 400-as) portréképek esetében a G10-zel készült raw-fotó zajszűrésére a DPP az alábbi javaslatot tette:
Vagyis a világossági zajnál (luminance noise) 3-as, a színzajnál (chrominance noise) 11-es fokozatú zajszűrést javasolt (a 20 fokozatú skálán).
Ugyanezek az adatok a 450D-vel ugyanolyan körülmények között
Vagyis a világossági zajnál (luminance noise) 2-es fokozatú, a színzajnál (chrominance noise) 0 zajszűrésre volt a DPP szerint szükség. Micsoda különbség!
Az adatok egyértelműen tükrözik, hogy a tükörreflexes gép mennyivel zajmentesebb képet készít a kompaktnál.
A DxO Labs weboldalán egy nagyon jól használható kamera-összehasonlító lehetőséget találhatunk. Ennek segítségével egszerre akár három kamera minőségi jellemzőit is összehasonlíthatjuk, melyek nem a gyártók adatain, hanem a DxO saját mérésein alapulnak (alapvetően a szenzorok teljesítménye szerint).
A DxO Labs weboldalán egy nagyon jól használható kamera-összehasonlító lehetőséget találhatunk. Ennek segítségével egszerre akár három kamera minőségi jellemzőit is összehasonlíthatjuk, melyek nem a gyártók adatain, hanem a DxO saját mérésein alapulnak (alapvetően a szenzorok teljesítménye szerint).
A Dxo adatai is megmutatják a G10 és a 450D közötti különbségeket:
Az adatok sorrendben: - a DxO saját szenzorértékelése - színmélység - dinamikatartomány - ISO: alacsony megvilágításnál.
Dinamikatartomány:
A dinamikatartomyány - kicsit leegyszerűsítve - azt méri, hogy melyik a legvilágosabb és a legsötétebb rész, amelyet a kamera érzékelője még meg tud különböztetni. Minél magasabb a görbe, annál jobb a dinamikaátfogás. Alacsony ISO esetében is látszik a különbség a két gép között, de megdöbbentő, hogy a 450D tükörreflexes gép még ISO 1200-nál is olyan dinamikaátfogással rendelkezik mint a G10 kompakt ISO 100 körül!
Hasonlóak az eredmények a tónusszinteknél is:
A tónusszint gyakorlatilag az átlagos zajosodást méri (pontosabban: a szürkének azt a szintjét, amely még megkülönböztethető a zajtól). Minél magasabban fut a görbe, annál kevésbé zajos a kép. Látahtó a fenti görbéken, hogy a tükörreflexes gép ISO 600-nál csak annyi zajt produkál, amennyit a kompakt már ISO 100 körül.
A harmadik ábra a színérzékenység. Ez tulajdonképpen a tónusszinteknek felel meg, de "kiszinesítve". Azt mutatja, hogy a szenzor hány színt tud megkülönböztetni addig, amíg zaj nem lesz belőle. Itt is a magasabb görbe mutatja a kisebb zajt, a jobb színmélységet.
Persze szépek-szépek ezek a grafikonok, de az igazi kérdés az, hogy mindebből mit lát a szem. A weboldal szerkesztői erre is gondoltak, mert a jobboldali színes oszlopra kattintva lehetőségünk van a kurzort föl-le csúsztatva a garfikon alatt megjelenő képen is összehasonlítani a hatást (a képminőség javulását ill. romlását).
Alacsony ISO-nál (a zöld vízszintes volna jelzi a szintet):
Az adatok sorrendben: - a DxO saját szenzorértékelése - színmélység - dinamikatartomány - ISO: alacsony megvilágításnál.
Ezeknél az adatoknál még meggyőzőbbek a részletes összehasonlító eredmények.
Dinamikatartomány:
Hasonlóak az eredmények a tónusszinteknél is:
A harmadik ábra a színérzékenység. Ez tulajdonképpen a tónusszinteknek felel meg, de "kiszinesítve". Azt mutatja, hogy a szenzor hány színt tud megkülönböztetni addig, amíg zaj nem lesz belőle. Itt is a magasabb görbe mutatja a kisebb zajt, a jobb színmélységet.
Az eredmény hasonló, mint az előző grafikonnál: a dslr előnye vitathatatlan. (A színérzékenységnél külön garfikonon láthatók a képernyőn jelentkező és a nyomtatás során tapasztalható értékek. A fenti adatok a képernyőn mutatkozó különbségeket ábrázolják.)
Magas ISO-nál (piros vízszintes vonal):
A minőségromlás persze itt csak illusztráció, a gépek közötti tényleges különbséghez érdemes az azonos ISO-nál megjelenő képeket összehasonlítani.
Linkek:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése