Nyár

Nem történt ezen a nyáron semmi, s közben mégis tele voltunk programokkal. Az ellentmondás persze csak annyit jelent, hogy fotós szempontból eseménytelenek voltak az elmúlt hetek, családilag viszont aktívan töltöttük a nyarat.

Így maradt a blog egyetlen árva júliusi bejegyzés nélkül (ami nem példátlan az elmúlt 7 év alatt: tavaly sem volt másképp). Hogy véletlenül se járjak így az augusztussal is, ideszerkesztek egy kis nyári emlékgyűjteményt.

A tartalomból: Békésszentandrás, Szarvas, Bulgária (Neszebár), Zalakaros, no és persze az unokák.

Zalai pillanatok

Munkaügyben időnként megfordulok Zala megyében, s ilyenkor mindig magammal viszem a felszerelést, hátha elém kerül valami. Tavaly több szép fotótémát is sikerült találnom, s a múlt csütörtökön, amikor ismét meglátogattam zalaszentgróti partnerünket, valami hasonlóban reménykedtem. Mindig persze nem lehet karácsony, de ha az ember keresi a lehetőségeket, akkor azért néha csak belebotlik valamibe.

A megbeszélést követően Zalaszentlászló-Nemesbük-Hévíz felé kerültem, s menet közben találtam rá a zalaköveskúti Teréz Anya kilátóra.  A közeli réten éppen egy őz legelészett, ami a gép kattanását hallva rögtön menekülőre fogta. A magasból szép panoráma tárult a zalai dombokra, de olyan párás volt a levegő, hogy utólag alig tudtam valamit elővarázsolni a fotókból.

Hátam mögött a Nap

A héten hivatalos ügyben Zalaszentgróton jártam. Ha hosszabb útra megyek, mindig elviszem magammal a teljes felszerelést, most se tettem másképp (azért ez csak több, mint 500 km oda-vissza). Zala egyébként tele van gyönyörűséges tájrészlettel, csak idő, elszántság és megfelelő fények kellenek hozzá.

Nem úgy indult a nap, hogy lesz a fotózásból valami. Szürke, esős, lehangoló idő volt egész odaúton. Ám amikorra befejeztem a megbeszélést, elállt az eső, kisütött a nap, az eget pedig gyönyörű felhők díszítették. Nem is rohantam rögtön haza, kisebb kerülőt téve inkább elkanyarodtam Kehida belterülete felé.