Síelés Roglában

Én nem síelek. Kicsit bánom, hogy ez kimaradt az életemből, de így hatvan fölött már nem akarom elkezdeni. A barátaimat viszont néha elkísérjük egy-egy kiruccanásra, ahol ők hódolnak a téli sportoknak, mi meg a természetet és a hüttéket járjuk. Este pedig játék és banzáj dúl a szálláson.

Ezúttal a szlovéniai Roglában töltöttünk el egy hétvégét.

A hely csodálatos - mondta mindenki, aki már járt ott, mi viszont az út végi szerpentin szalagjáról letekeredve ebből semmit sem láttunk. Olyan köd fogadott, hogy 50 méterre is alig lehetett ellátni. Még egy kis eső is szemerkélt.

Utcai táncfotók (2)

A kékóra (egy szó, amit jobban szeretek egybeírni, mivel a szóösszetétel már egybeforrt, önálló szakkifejezéssé vált) azt a naplemente utáni rövid időszakot jelöli, amely alatt az égbolt egyre mélyülő és sötétedő kék színben pompázik (és még nem éjfekete). Ilyenkor már égnek a városi fények, és hatásos, szép városfotókat lehet készíteni. 

Az volt a tervünk, hogy az utcai táncfotózás nappali időszakaszának végeztével az Erzsébet-híd és a Lánchíd közötti pesti sétányon folytatjuk a fotózást. Már bejártam ezt a partszakaszt néhány nappal korábban, és akkor csalódottan tapasztaltam, hogy pályafelújítás miatt nem járnak a villamosok. Pedig úgy terveztem, hogy a hosszú záridő alatt a háttérben a sárga villamos fényei húznak majd csíkot, ezzel is feldobva a képet. Hasonló fotót (modell nélkül) készítettem már egyszer a karácsonyi fényvillamossal, ezúttal azonban az utcai táncfotózást akartuk folytatni a kékóra különleges körülményei között.

Az Adria gyöngye: Dubrovnik

Nemrégen Dubrovnikban töltöttünk egy hosszú hétvégét. Régi álmom vált valóra e gyönyörű város meglátogatásával, amely éppen elég messze van ahhoz, hogy az ember meggondolja, nekivágjon-e autóval, de nem elég messze, hogy el is rettenjen tőle.

A 940 km-es út nagy részét autópályán kell megtenni, csupán az utolsó 80 km vezet kanyargós tengerparti utakon.

Az odavezető út egyik érdekessége, hogy Dubrovnik előtt mintegy 60 km-rel az utazó belép Bosznia-Hercegovinába, majd 10 km múlva már el is hagyja és újra Horvátországban folytatja útját. Horvátországot ugyanis a tenger partjánál e rövid helyen kettévágja a másik állam. Be- és kilépéskor útlevél- és vámellenőrzés következik, igaz, nem túl komoly, gyorsan megy a sor, de hogy illő módon álljunk a dologhoz, néha félreállítanak egy-egy kocsit.

Bosznia-Hercegovina

A wikipédián minden lényeges tudnivaló megtalálható Dubrovnikról, ezért azokat nem részletezem. Talán csak az hiányzik, hogy Verne híres regényének, a Sándor Mátyásnak nagy része is ebben a városban - régi nevén Raguzában - játszódik.

Dubrovnik hangulatos óvárosát egy 2 km hosszú városfal veszi körbe, amely természetesen kötelező program minden turistának bár csak belépőjeggyel látogatható. A bástyákkal szabdalt fal helyenként olyan keskeny, hogy csak libasorban lehet menni, ezért egyirányú közlekedést írtak elő.

Nagyon meleg volt, jócskán 30 fok fölött, ami éppen a városfal megmászásánál jelentette a legnagyobb kihívást. De hát persze van annyi sör, amennyivel ez is elviselhető... még ha 1.600 Ft is egy korsó!

Az óváros látnivalói mellett kihagyhatatlan a zöld paradicsom: Lokrum szigete, valamint a 400 m magasságban lévő Imperial erődöt célzó, 800 m hosszú kötélpályás lanovka (zárt kabinos libegő) is, mindössze 5 perces menetidejével. A fenti látvány természetesen kiköveteli magának a panorámafotók készítését...

Az óvároson kívüli részeken elfogadható árú, szép és tiszta apartmanok bérelhetők, amelyek tökéletesen megfelelnek egy turistának. Fölösleges a központban megszállni aranyért, mert a városban könnyű közlekedni - feltéve, hogy nem autót akar használni az ember, mert parkolóhelyet az óváros közelében nem lehet találni. Ennek tudatában mi eleve buszközlekedésre rendezkedtünk be, ami nemcsak hogy jó megoldás, de olcsó is, a napijegy kevesebb, mint egy sör ára!

Lehet, hogy csak magyarként meglepetés, de a városban  m i n d e n k i  beszélt angolul: nemcsak a buszvezető, de még a peremvárosi trafikos is!

Hosszú fények éjszakája

Június 23-án 21 óra tájban flashmobot rendeztek  a Gellért-hegyen "Az ezer fény éjszakája" címen az alábbi invitálással:

"Budapest szíve a Gellért-hegy. Ha este felnézel rá a rakpartról, sokszor láthatod a rengeteg vakuvillanást, ahogy a turisták a várost fényképezik a Citadella tövéből. Innen jött az ötlet, hogy világítsuk ki az egész hegyet egy kis időre!

Ha van kedved, gyere fel a hegyre, hozd a fényképeződ, és kattints egy képet a rakpart felé! Ha nincs géped, vagy inkább a túloldalról vennél részt, gyere ki a Duna pesti partjára, és nézd, ahogy pár percig úgy világít a hegy, mint egy csillagszóró!" (gk.lka.hu/budaflash/index.html)

2013 - válogatás

Gondoltam, az év utolsó napján készítek egy válogatást az idei fotókból. 

Elég nehéz dolog ez... Mi alapján válogassak? A saját ízlésem szerint? A saját kedvenceimet elég nehéz kiválogatni, olyan sok van - és egyszersmind olyan kevés, ha szigorú akarok lenni. És lehet, hogy másnak kevésbé érdekesek, mint nekem.

Válogassak a nemzetközi fotós oldalakon sikeresnek bizonyult képeim közül? A fotómegosztók közül igazából csak a Flickr-en vagyok jelen, a többi valahogy nem jött be nekem. 

Karácsonyi fények a ködös Gödöllőn

Advent harmadik vasárnapján Gödöllőn jártunk, amikor is tettünk egy kis sétát a kastélyparkban. Eddig nem volt időm azt a kevés képet feltenni, amit a ködös időben készítettem, most pótolom.

A kékórás időszakban próbáltam hosszú záridős képet készíteni a kastély homlokzatáról (állványról), hogy szűk rekesszel csillag alakú fényforrásokat érjek el, de ez a ködös időben nem sikerült. A baloldali, kézből készített kép az egyetlen, ami jó lett. A köd cseppjei ugyanis annyira megszórták a fényt, hogy azt a hosszú záridős fotó már nem viselte el. Nem lettek csillag alakúak a fények, és maga a kép is sokkal rosszabb lett, mint a normál fotó.

Budapesti kék órák (3)

Néhány éve próbálkozom azzal, hogy kihasználjam a kék órák hangulatos lehetőségeit Budapesten. Nem tudom miért, de ez valahogy mindig így tél tájékán jut az eszembe. Talán mert nyáron jóval később (hajnalban pedig jóval korábban) vannak a kék órák... Télen viszont - főképp hétköznap, munka után - még éppen el tudok szaladni valamelyik közeli helyre, ahol jut idő  néhány képre. Ez a speciális időszak ugyanis valóban csak egyetlen rövid óra, előtt túl világos, utána túl sötét van már. Nemrégen a Szabadság híd környékére látogattam el, ez éppen olyan távolságra van a munkahelyemtől, hogy autóval a 16 órás "zárás" után még időben odaérek. Tavaly is jártam már ott, de akkor mindössze egyetlen épkézláb felvételt tudtam készíteni a Gellért hegyről, a hidakról egyik kép sem sikerült, gondoltam, most újra megpróbálkozom.

Karácsonyi fények Gödöllőn

Vasárnap este Gödöllőn jártam, ahol készítettem néhány fotót a főtér ünnepi látványáról. Állvány nem volt velem, ezért főként kézből fotóztam, illetve a fekvő fekete-fehér képnél letettem a gépet egy kőre.

A karácsonyi fényvillamos útján

December 9-től ismét látható a pesti korzón és a budai oldalon a díszruhába öltöztetett karácsonyi fényvillamos. A szerelvényt 3.500 méter füzéren csaknem 40.000 kék és fehér fényű led borítja. Állítólag az utastere is különlegesen van kidíszítve, de mivel még nem utaztam rajta, ezt nem tanúsíthatom.

Aranyváros

Az egyik reggel megálltam Kőbánya Alsón egy rövid fotózásra. A vasútállomás egy felüljárón helyezkedik el, rálátással az alatta lévő forgalmas útra. A nemrég elállt eső cseppjeitől fényesen csillogott a burkolat, és a lámpák  visszatükröződő fénye arany szőnyeget terített az útra. Érdekes, szinte ünnepi látvány volt. A kék óra vége felé jártunk, így volt már annyi fény, hogy ISO 800-on 3,5 blendével, 1/30 záridővel állvány nélkül is készíthessek egy felvételt.

Az állomáson derengő fények is érdekes hangulatot árasztottak, így ott is készítettem néhány képet.

Budapesti kék órák (2)

Az előző bejegyzés másnapján újra Budapest köveit jártam fotótémára vadászva. Ezúttal a Szabadság híd környékét néztem ki a ki (mert hogy ezt is elérem a munkaidő lejárta után a kék óra kezdetéig). Természetesen állványt használtam, de a legtöbb kép mégsem sikerült bemozdulásos életlenség miatt. A rakpart mellett eldübörgő autók úgy látszik annyira megrázták a kövezetet, hogy az apró remegések láthatatlanul ugyan, de hatásosan tönkretették a képeket. Ismét megpróbálkoztam a zoom-technikával, de az eredmény ezúttal nem győzött meg: kicsit zűrzavaros lett a látvány. Egyedül a Szabadság-szoborról készített fotóval vagyok elégedett, ahol a lámpák már égtek, és az éppen lemenő nap is megfestette az eget.

Budapesti kék órák (1)

Vasárnap délután a Nemzeti Táncszínházban jártunk, fenn a várban. Mire vége lett az előadásnak, már besötétedett. A siklóról bámulattal néztem a város fényeit: ilyen tisztának, csillogónak és színesnek még sosem láttam őket. Kedvet kaptam a fényképezéshez. Másnap munka után el is robogtam a Nemzeti Színházhoz. Azért éppen oda, mert a városnak ezt a részét könnyedén elérem a kék óra kezdetéig. Korábban láttam már csodás felvételeket a színházról - amikor nyáron vízzel teli a medence és gyönyörűséges a fények visszatükröződése - de nekem most először sikerült lencsevégre kapnom, még ha nem is a legszerencsésebb évszakban. S ha már ott voltam, persze rápillantottam a MüPára is, ami ontja magából a szebbnél szebb geometriai formákat.

Az egyik klasszikus nézet

Szoborral

Játék a fényekkel (hosszú záridő végén gyors zoom)

A MüPa üvegablakán keresztül

Budapest by night

Karácsonyi díszkivilágosítás, kék óra, Budapest. És még csak nem is esik -  ilyenkor fotózni kell. Szombaton délután el is mentem a Hősök terére, hogy lefényképezzem az ünnepi díszbe öltözött Andrássy utat...

Fashion & Budapest by Night - még egy kép

A Budapest & Fashion by Night nevű workshopon elég sok fotót készítettem, de mivel nagyon hasonlók voltak, mind témában, mind minőségben, csak néhányukat dolgoztam fel. Az egyik modelltől, Georginától azonban kaptam nemrég egy levelet, amelyben kérte, hogy küldjek még néhányat a termésből. Ezért aztán nekiláttam az utómunkának, hogy bővítsem a "portfóliót". Az egyik képet kicsit megöregítettem némi texturával - a lányok beállása valahogy erre ingerelt. Olyan, mintha valami háttérkép előtt állnának: pedig amit látunk, az maga Budapest.

Fashion & Budapest by Night - workshop

Életem első fotós workshopján vettem részt szombaton.
A Csuha Pál  vezetésével megtartott rendezvényt a klub.fotozz.hu szervezte, témája az esti modellfotózás volt. Egész pontosan az, hogyan lehet esti fényviszonyok mellett olyan vakus képet készíteni, amelyen a háttér is jól látszik (nem bukik be). Az alkalmazandó technika elméletét már olvastam Scott Kelby könyvében, de a workshop jó alkalmat kínált a gyakorlatban is kipróbálni, ráadásul hivatásos modellek segítségével.

"Parlamenti séta"

Idézőjelbe tettem a címet, mert sajnos szó sincs arról, hogy a körülnézhettem volna Parlamentben.

Másfél éve történt, hogy készítettem néhány fotót a Batthyány tér közeléből még a Canon G10-zel a Lánchíd-Citadella duóról és a Parlament épületéről.

Úgy gondoltam, hogy - immáron kicsit jobb technikával felvértezve - újra elkészítem a képeket. Az egyik este kivártam a kék órát, és megcsináltam a (baloldali) beköszönő fotót. A Parlamentet azonban már nem volt kedvem ugyanúgy lefényképezni, mint tavaly. Valami mást szerettem volna csinálni. Végül ez a két kép lett belőle:

Tájak és városok - Szigetvár by night

Egy héttel ezelőtt Szigetváron volt találkozóm, reggel nyolckor. Úgy döntöttem, hogy már az előző este lemegyek. Tartottam az éjszakai havazástól, no meg a koránkeléstől. Éjjel 11 körül érkeztem meg. Sosem jártam azelőtt Szigetváron, s bár csak néhány percig tartott az út a hotelig, nem volt nehéz észrevenni a város szépségét.