Én nem síelek. Kicsit bánom, hogy ez kimaradt az életemből, de így hatvan fölött már nem akarom elkezdeni. A barátaimat viszont néha elkísérjük egy-egy kiruccanásra, ahol ők hódolnak a téli sportoknak, mi meg a természetet és a hüttéket járjuk. Este pedig játék és banzáj dúl a szálláson.
Ezúttal a szlovéniai Roglában töltöttünk el egy hétvégét.
A hely csodálatos - mondta mindenki, aki már járt ott, mi viszont az út végi szerpentin szalagjáról letekeredve ebből semmit sem láttunk. Olyan köd fogadott, hogy 50 méterre is alig lehetett ellátni. Még egy kis eső is szemerkélt.
Miután becuccoltunk az egyszerű, de kellemes faházakba, a társaság úgy döntött, hogy nekiindulunk síelni, mert hát hó volt bőséggel, síelni meg ugye, muszáj...
A következő másfél napban a társasági fotókon kívül szinte csak a ködöt tudtam megörökíteni. Igaz, annak is megvan a maga hangulata...
Visszaindulásunk reggelén a köd feloszlott és végre megláthattuk, milyen szép helyen is töltöttük el a hétvégét. Aztán elindultunk haza.
ködpartmanok
kilátás a szobából
kilátás a szobából
útban a sípályák felé
síeljünk vagy ne síeljünk?
síelés
botorkálás haza a sötétben
a helyi templom
kilátás a szobából az utolsó reggelen
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése