Az első próbálkozások a Canon EOS 450D-vel (1)

Félre most már a sok elmélkedéssel, jöjjenek végre (félregépelve majdnem azt írtam: bégre) első fotózásom eredményei.

A karácsony előtti napokban vettem a gépet, hát természetes, hogy első tétova próbálkozásaimat a szűk családi kör szenvedte el. Először fényképeztem (digitálissal) gépre szerelt (és nem beépített) vakuval. Látszik is az eredményen. Korábban vért izzadtam, mikor a szembevakuzás fényfoltjait megkiséreltem eltüntetni az arcokról (több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel), itt most szerencsére ezzel alig kellett foglalkoznom. A lakás szinte minden helységének fehérek a falai, így a vakut a mennyezetre irányítottam. Persze így is keletkeztek árnyékok, főleg az orr és a szemek alatt, de ezeket még egészen elviselhetőknek tartottam a korábbi portrékhoz képest. (Egészen addig, amíg Orbán Domonkos kiokosításának köszönhetően egy vakura szerelhető mini softboxot ki nem próbáltam... De ez egy később történet...)

Zita és Dávid

      a mindig mosolygós (Ildi)

Vikó

Az utómunkánál néha elszáll a képzelet...

Az a fránya autofókusz... már megint nem sikerült a szemre irányítanom...

...de itt végre igen!

Itt a vége fuss el véle!

Mert a legközelebb még mesélek is...