Kacag a képembe a nap. Még a vezetés sem olyan monoton az autópályán, mint máskor. A sarjadó zöldnek csak itt-ott lelni némi nyomát, s helyenként még mindig a kint felejtett kukorica panaszos-sárga szára zörög, de azért nem kétséges: végre tavasz van.
Bábolna felé váratlanul szürke függöny mögé rejtőzik a táj. Mint egy szégyenlős menyasszony. Szomorú ködpamacsok lengedeznek mindenfelé, s reménytelenül kószálnak a rozsdás talaj fölött.
A föld sóhajtozik. Vágyakozik a nap után.
Bábolna felé váratlanul szürke függöny mögé rejtőzik a táj. Mint egy szégyenlős menyasszony. Szomorú ködpamacsok lengedeznek mindenfelé, s reménytelenül kószálnak a rozsdás talaj fölött.
A föld sóhajtozik. Vágyakozik a nap után.
4 megjegyzés:
Szépen megörökítetted a párolgó földeket.
2011. március 30. 14:08Köszönöm Erzsi. Közben rájöttem, hogy csak két képet szeretek igazán, a másik kettőt le is vettem...
2011. március 30. 14:37Nagyon szeretem ezeket a párákat én is, nagyon hangulatos és különleges lesz tőle a táj!
2011. április 2. 6:32Igen, így van.Nekem most volt először szerencsém hozzá.
2011. április 3. 10:06Megjegyzés küldése