30 éve jártunk utoljára Mallorcán, amiről nagyon kellemes emlékeket őrzünk. A sziget természeti szépségei sem utolsók, de a legcsodálatosabbak az emberek voltak.
Az egyik üzletben, ahol feltűnt szokatlan nyelvünk, megkérdezte az eladó, honnan jöttünk. Amikor meghallotta a választ, egészen felélénkült. Lelkesen sorolni kezdte az Aranycsapat tagjait. Mindent tudott róluk (én meg kicsit szégyenkeztem, hogy tizedannyi ismerettel sem rendelkezem), s ettől kezdve szinte barátként kezelt minket. Akkor tudatosult bennem, hogy Puskás Öcsit (aki a Real Madrid játékosa is volt) istenként tisztelik Spanyolországban.
Egy másik alkalommal flamenco táncot néztük egy kis bár kerthelyiségében. A szünetben szóba elegyedtem a két ördöngös kezű gitárossal (és megvásárolatm a kazettájukat), amely során ismét felszínre került a nemzetiségünk. Másnap, amikor újra betérünk a bárba, a zenészek bejelentették, hogy magyar barátaik tiszteletére eljátsszák a Monti csárdást (amiről persze kevesen tudják, hogy egy olasz zeneszerző műve).
Ilyen és ehhez hasonló esetek sokasága miatt szerettük meg a spanyolokat. Mondhatjuk, hogy nem nagy dolgok ezek, csak a vendéglátásban kötelező szívélyesség részei, de amikor Európa egyes részein elkeserítő tapasztalatokat szerez az ember, akkor megbecsüli azt, ahol szeretettel bánnak vele.
(Kellemesnek, de azért nem ennyire szeretetteljesnek találtuk a görögök hozzáállását. A legelkeserítőbb tapasztalataink az olaszokkal voltak, akik olyanok, mint a magyarok: ott csapják be a vendéget, ahol tudják - elnézést mindazoktól, akikre ez nem jellemző.)
Az idén tehát örömmel látogattunk el Mallorcára megint. Egy ilyen gyönyörű helyről emlékképek százai készülnek, helyettük azonban inkább csak néhány plakátszerű összeállítást idézek (kezdve a budapesti repülőtérrel), ezt is inkább csak azért, hogy ne múljon el nyomtalanul ez a kellemes utazás. (Készültek a Canon G10 kompakt géppel.)
A bp-i repülőtér hajnali 4-5 körül
Ez a kép fogadott a repülőtéren Palma de Mallorcán
Egy busz ablakán tükröződő kép a mallorcai repülőtéren
4 megjegyzés:
Szép képek, igazi képeslapok az érdekesebb fajtából persze.:-)
2012. július 22. 19:11A görögök vendégszeretetében nekünk is volt részünk, de Spanyolországban még nem jártunk, ahogy Olaszországban sem(köszi a hasznos infót:-)
Szép képelapokat hoztál!
2012. július 25. 20:35Nekem a görögökkel voltak elképesztően jó tapasztalataim. Egyébként mindig olyan jó, reménykeltő ilyen sztorikat olvasni! Máshol sincs kolbászból a kerítés, de azért sok "emberi" dolog nagyon másképp van.
Egész profik, a 3332 a favorit. :)
2012. július 25. 21:22Köszönöm, örülök, hogy betértetek :)
2012. július 26. 17:10Megjegyzés küldése