Tavaly mentem ki először a Nemzeti Vágtára. Esett az eső, mégis rengeteg ember volt. Az esernyő alól fényképeztem a kompakttal, és örömömre néhány egészen jó képet sikerült csinálnom.
Úgy gondoltam, nem hagyom ki ezt az évet sem. Ezen a hétvégén ragyogott a nap (bár én jobban örültem volna egy kicsit felhősebb időnek). Most is elsősorban az emberek érdekeltek, nem a lovasverseny (amit amúgy sem lehetett jól látni, csak az emelvényről).
A fényképeken látható felnőttektől engedélyt kértem a fotózásra, és valamennyien örömmel álltak a kamera elé.
egy köztisztasági munkás Simmer Sándor fafaragó mester
A kisfiú egy lakókocsi közelében, az ugrálóvárak között ődöngött. Olyan volt, mint akit kicsaptak az udvarra játszani. A kocsi ablakában egyszer csak feltűnt egy kislány, majd amikor meglátta, hogy lefényképezem, ijedten behúzta a fejét. Néhány másodperc múlva azonban ismét előcsalogatta a kíváncsiság. Majd megint eltűnt, s többé hiába vártam. Nem bukkant fel újra.
4 megjegyzés:
tök jó portrék!
2010. június 7. 23:40Van egy huszár ismerősöm aki elvből nem megy ki mert nem veszi jó néven, hogy néhány zsebes nyúlja le az összes pénzt ami itt elköltődik. De a képek jók, tényleg, bocs az offért.
Hát igen... pénzlenyúlás nélkül már lassan már semmi sincs.
2010. június 8. 15:26Csak a képek, amit az emberek vágnak hozzá.
Ezekből lesznek a portrék :-)
Azt szeretném megkérdezni, hogyan történik általában egy engedélykérés a portréalanyoktól?
2014. június 15. 19:56Semmi különös. Odamegyek és megkérdezem, hogy lefényképezhetem-e. Általában nem kérdeznek vissza semmit (pl. hogy mire kell a kép?), hanem vagy rögtön beállnak valamilyen pózba (hiszen fényképezik) vagy tiltakoznak, és akkor elnézést kérve odébbállok.
2014. június 16. 6:38Megjegyzés küldése