Eger-Vasas vízilabda döntő - képriport

2010. május 27., csütörtök

Soha nem próbálkoztam még sportfotózással, nem is volt hozzá felszerelésem. Tulajdonképpen most sincs. A szerdai vízilabda döntőn Egerben azonban nem tudtam megtartóztatni magam. Két nagy fényerejű (f/1,8) fix optikával, az 50-essel és egy 85-össel kísérletezgettem, ISO 400 mellett.

Maga a döntő fantasztikus volt. Az előző négy találkozón a csapatok egyaránt 2-2 győzelmet arattak, így a három nyert mérkőzésig tartó bajnoki rájátszás utolsó, ötödik meccsére maradt a végső döntés. Hiába volt azonban Egerben az utolsó felvonás, a Vasas volt az esélyesebb. Mellette szólt például, hogy míg saját győzelemei teljesen "tiszták" voltak, addig az Eger mindkét sikerénél csak döntetlen végeredmény utáni büntetőpárbajban kerekedett felül. 

Az Eger azonban soha nem volt még bajnok, és most nagyon akarta a sikert. Ráadásul otthon, fulladásig telt csarnokban, hazai közönség előtt tehette volna fel az i-re a pontot. Azt mondom: volna - mert nem sikerült. Hiába akartak és küzdöttek, egyszerűen jobb volt a Vasas. Mindjárt az elején elhúzott 2 góllal, és egész meccsen csak loholt, loholt utána az Eger. De sosem sikerült utolérnie, kiegyenlítenie, pedig többször is megvolt a lehetősége, hogy egygólos hátrányban utolérje a riválist. Nem sikerült. Emberelőnyök sorozatát hagyták ki - és bár az újságok dicsérték -, Szécsi sem fogott ki igazán jó napot. Közben persze a Vasasnak is megvolt a maga ragyogó hálóőre, Nagy Viktor, aki teljesítményéért a szezon legjobb kapusának járó díjat is bezsebelte.

Egyszóval megérdemelten nyert a Vasas, nekem pedig sikerült néhány fotót összehoznom a mérkőzésről. Igaz, néha irigykedve néztem a medence túloldalán üldögélő fotósok kályhacső méretű "messzelátóit", de ha eszembe jutott, hogy azokat cipelni is kell, akkor azért elszállt az irigységem.

Sportfotó-próbálkozásom kiemelkedő képeket nem, de hasznos tapasztalatokat annál inkább hozott. Általában 2,8 és 4 közötti fényerővel próbálkoztam (AV-prioritással), s próbáltam figyelni arra, hogy a záridő ne legyen túl kicsi, lehetőleg 1/160 de inkább 1/200 fölött legyen. Tartottam a vízfelület csillogásától, ezért -1 EV-t használtam, a RAW-feldolgozás során azt láttam: fölöslegesen. Sokszor az 1/200 sem bizonyult elégnek, oly gyors volt a játék, és annyira fröcsögött a víz, hogy végül életlen-benyomást keltenek a fotók. Pedig látható, hogy ott van valahol az élesség, de csak a kép olyan kis felületén, hogy a szemnek annyi talán még nem elég. Csak néhány fotót készítettem 800 ISO-val (a távoli közönségről, ahol a víz nem verte vissza a fényt, és eleve sötétebb volt), ezek többsége egészen tűrhető lett (de tűéles egy azért egy sem). Furcsa volt tapasztalni, hogy az 50 mm-es optikával készült képek ugyanolyan beállítások mellett láthatóan sötétebbek lettek, mint a 85-ös fotók. (Van tehát oka a két objektív közötti négyszeres árkülönbségnek...?)

Maguk a jelenetek egész jók, azt is mondhatnám, hogy elégedett vagyok, mert tapasztalatlanságom ellenére a legtöbb esetben sikerült a megfelelő pillanatban exponálnom. A képek technikai hiányosságait azonban ez sem feledteti.

Íme a termés java:


A kicsi, de annál lelkesebb és hangosabb Vasas-közönség
(mellettük kék pólóban az egriek):


Az egri nézők csendesebbek voltak:
 


A csapatok már a vízben:
fehér sapkában a ZF Eger, kékben a Teva VasasPlaket:



Az öszecsapás mozzanatai:

A fehérsapkás egri Grahamen nem múlott: mind a négy negyed ráúszásánál elhozta a labdát:


    Nagy Viktor (Vasas) véd               a Vasas ötméterese az Eger ellen

Szécsi mutatványai

levegőt                                            labdabűvölés

Hárai gólt szerez az Egernek 1:17-tel a vége előtt...
az eredmény 10-9, de azért még van némi remény...



...és amikor már az egriek is belenyugodtak a vereségbe.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

2009 ·TiSza by TNB