Utcai táncfotók (2)

A kékóra (egy szó, amit jobban szeretek egybeírni, mivel a szóösszetétel már egybeforrt, önálló szakkifejezéssé vált) azt a naplemente utáni rövid időszakot jelöli, amely alatt az égbolt egyre mélyülő és sötétedő kék színben pompázik (és még nem éjfekete). Ilyenkor már égnek a városi fények, és hatásos, szép városfotókat lehet készíteni. 

Az volt a tervünk, hogy az utcai táncfotózás nappali időszakaszának végeztével az Erzsébet-híd és a Lánchíd közötti pesti sétányon folytatjuk a fotózást. Már bejártam ezt a partszakaszt néhány nappal korábban, és akkor csalódottan tapasztaltam, hogy pályafelújítás miatt nem járnak a villamosok. Pedig úgy terveztem, hogy a hosszú záridő alatt a háttérben a sárga villamos fényei húznak majd csíkot, ezzel is feldobva a képet. Hasonló fotót (modell nélkül) készítettem már egyszer a karácsonyi fényvillamossal, ezúttal azonban az utcai táncfotózást akartuk folytatni a kékóra különleges körülményei között.

Utcai táncfotók (1)

Molnár Mónikával tavasszal fotóztunk utoljára, de már akkor felvetődött bennünk a gondolat, hogy kellene egy utcai táncfotós sorozatot készítenünk Budapesten (Mónika ugyanis a Táncművészeti Egyetemen végzett, s egyszer már fotóztam is őt egy táncporodukciójáról készült videoklip forgatásán).

Először is megfelelő helyszíneket kellett keresni, végül a Bálnánál, a Fővámtér környékén és a Szabadság hídon kötöttünk ki (ez utóbbi pl. remek sziluettfotók lehetőségét kínálta, amit már a helyszínkeresgélés során is kihasználtam néhány spontán életkép erejéig).

A nap végét a Vigadó tér környékén zártuk. Terveink között ugyanis kék órás felvételek is szerepeltek háttérben a budapesti panorámával. Az erről készült fotók majd a következő bejegyzésben jönnek...

Budapesti aprókák

Tegnap helyszínt keresgéltem Budapesten a legközelebbi fotózáshoz (amelyről a jövő héten talán már beszámolhatok). A Szabadság-híd környékén megragadott a hídon járók és napozók kontrasztos látványa, ami néhány fotó elkészítésére indított.

(A beköszönő kép pedig a Bálna üvegfalának tükröződése.)

Nyár

Nem történt ezen a nyáron semmi, s közben mégis tele voltunk programokkal. Az ellentmondás persze csak annyit jelent, hogy fotós szempontból eseménytelenek voltak az elmúlt hetek, családilag viszont aktívan töltöttük a nyarat.

Így maradt a blog egyetlen árva júliusi bejegyzés nélkül (ami nem példátlan az elmúlt 7 év alatt: tavaly sem volt másképp). Hogy véletlenül se járjak így az augusztussal is, ideszerkesztek egy kis nyári emlékgyűjteményt.

A tartalomból: Békésszentandrás, Szarvas, Bulgária (Neszebár), Zalakaros, no és persze az unokák.