Nemrég készült el a Magyar Zene Háza, amiről már több helyen láttam mutatós képeket, Angival úgy beszéltük meg, hogy ott indítjuk a fotózást. Kellemes meglepetésként minden további nélkül megengedték, hogy a belső térben is kattintgassunk - ezt nemigen szoktam meg eddigi életem során. Sokkal jellemzőbb volt az akadékoskodás, a kivagyiság mutogatása, a fontoskodás, amelyek megnyilvánulásaként csak érthetetlen és fölösleges akadályokat gördítettek az egyébként ártatlan fotózások útjába. Volt, ahol csak írásos nyilatkozatot kellett tennünk, hogy nem kereskedelmi forgalom céljából fotózunk (Kopaszi gát), ami természetesen nem jelentett problémát. Ám nevetségesnek tartom például, hogy a Bálnánál még kívül is tilos a fotózás (az őrök szabályosan elkergettek), és nem sikerült bejutnom néhány éve a gödöllői egyetem belső udvarába se (ahova egyébként korábban minden további nélkül be lehetett menni).
Hiába no, ebben az országban mindig is jellemző volt, hogy akinek némi hatalom összpontosul a kezében, azt nem mindig jóra használja...
Angi - aki egyébként éppen fotográfusnak tanul - remekül mozgott a kamera előtt, látszott az elvégzett modelliskola áldásos hatása.
