Nemrég ebben a kis somogyi településen jártunk unokáinkkal, akik nagy madárrajongók. Nem pusztán csak szeretik a madarakat, de lelkesen bújják a könyveket is, rengeteget tudnak róluk, és elismerésre méltóan sok madarat ismernek fel.
Nagy izgalommal várták hát a szervezett madárszafarit, aminek keretében egy terepjáróban ülve jártuk be a Somogy Természetvédelmi Szervezet mintegy 250 hektáros területét.
Az 1980-ban alakult civil szervezet 800 hektáron folytat gyakorlati természetvédelmi kezelést. Ennek keretében a Koroknai vízfolyás duzzasztásával vízi madarak élőhelyeinek tucatjait hozta létre, és kezeli őket rendszeresen ma is. Több információ olvasható a honlapjukon: https://stvsz.com/).
A kiindulási pont az 1872-ben épített Kund Kastély volt, ami a szervezet központja, de szállodaként is üzemel.
Túravezetőnk, Tömösváry Tibor (a Természetvédelmi Szervezet vezetője) igyekezett minél több információt átadni a területen fellelhető madarakról. Kissé rozoga, de minden akadályon magát átküzdeni képes terepjárónkkal többször is megálltunk, hogy megcsodáljuk, vagy éppen a hangjuk alapján azonosítsuk be a különböző madárfajokat.
Fotózni gyakorlatilag szinte csak a kocsiból lehetett, mert a járművet (ami naponta megfordul a területen) már megszokták a madarak, de ha kiszálltunk, az ember látványa rögtön elriasztotta őket. A Canon 70-200 mm f/4L USM nem igazán madárfotózásra való objektív (legfeljebb egy kert távolságait tudja leküzdeni), de ennél komolyabb "messzelátó" híján ezzel kellett kihasználnom az adódó lehetőségeket. Nem is tudtam minden látott madárról elfogadható fotót készíteni, s amik sikerültek, azok is csak az emlékkép minőségét ütik meg, igazi minőségi természetfotóhoz ennél jóval komolyabb előkészületek (valamint felszerelés, gyakorlat és tudás) szükségesek. Ám az élményt ezek a képek is megőrzik...
nagy kócsag
nagy kócsag a zsákmányával
bíbic
bíbic a levegőben
réti cankó
kis kárókatona
gyurgyalagok
Még túravezetőnkben is elismerést keltett 7 éves (Félix) és 9 éves (Noel) unokáink tudása, akik szinte minden madarat tévedhetetlenül ismertek fel még nagy távolságból is. Büszkék is voltunk rájuk, annak ellenére, hogy a madárhangokat még tanulniuk kell, de hát lesz még rá pár évük...
