Spontán budapesti sétáim sora ott folytatódott, ahol az előző alkalommal abbahagytam: a Fiumei úti sírkertben. Néhány fotó után aztán a gödöllői héven találtam magam, hol magával ragadott az utazás élménye.
Ezúttal néhány montázst mutatok, ezek fejezik ki legjobban a hely hangulatát.
A fotózás olyan, mint a zenélés vagy a sakkozás. Tudod, hogy nem te vagy a legjobb. Lehet, hogy még csak nem is vagy jó (még ha törekszel is arra, hogy az légy). Akkor is... élvezed és csinálod. Mert fotózni muszáj.