Karácsonyi stúdiófotózás

2022. november 11., péntek

 

Stúdióban még sosem fotóztam, valahogy sosem izgatott a fotózásnak ezen válfaja. Különösen kevés fantáziát látok a különböző felaggatott hátterek előtti pózolások megörökítésében. Persze ezen a téren is láttam már szép dolgokat, de akkor sem az én világom. Arról már nem is beszélve, hogy a világítás ("fényelés") egy külön tudomány, ami akár izgalmas is lehet, de erről (bár elolvastam jó pár erről szóló anyagot) nem sokat tudok, gyakorlatom pedig természetesen semmi sincs.

Mindezek ellenére, amikor legutóbb az egyik kedvenc modellem, Trautmann Laura megkért egy karácsonyi díszlettel berendezett stúdióban történő fotózásra férjével és egyéves gyermekével, Lalbival, a kérést nem tudtam visszautasítani. A tervezés időszakában Laura nézegette a különböző stúdiók nyújtotta lehetőségeket, hogy kiválaszthassuk a legmegfelelőbbet, amíg egyszer egy fotós csoportban azt nem olvastam, hogy karácsonyig gyakorlatilag már minden stúdió foglalt, nem lehet időpontot találni. Így aztán némi izgalommal indult a dolog, de Laurának végül sikerült egy szabad órát találnia a múlt hétvégére az újpesti Studio Lightroom Koa stúdiójában. Itt egy berendezett kis sarok várt minket fehérre fújt, izzókkal díszített fenyőfával, kisautóval, könyvespolccal és karosszékkel. 

Azt reméltem, hogy (mivel a fotóstúdiók mindenütt így hirdetik magukat) a fények beállításában segítséget kapok majd a stúdió munkatársaitól. Ez a reményen azonban gyorsan szertefoszlott, amikor a kolléga (aki, úgy tűnt, teljesen egyedül volt a vasárnap reggeli órán) közölte, hogy szólhattam volna előre, most sokan jönnek a különböző szobákba, nem ér rá ezzel foglalkozni. Bemutatott egy kisebb és egy nagyobb szoftboxnak, megmutatta, hogy hol lehet a fényerőt állítani, aztán magamra hagyott. Így aztán nekem kellett próbálkoznom a beállításokkal, amire túl sok variácós lehetőséget nem láttam: baloldalon kissé nagyobb volt a tér, így oda került a nagyobb szoftbox; a jobb oldalra, közelebb a díszlethez a másik, mivel ott a fal megakadályozta, hogy messzebbre tegyem (még így is belelógott néha a képbe). Próbáltam játszadozni a fényerőkkel, de így utólag a fotókat nézve úgy látom, hogy a rövid idő alatt nem sikerült igazán kiismernem a helyes beállítást. Próbáltam úgy igazítani a fényeket, hogy ne legyen nagyon lapos a megvilágítás, de bizony nem nagyon sikerült. Ráadásul minden erőfeszítésem ellenére a vártnál nagyobb ISO-kon kellett dolgoznom, pedig azt hittem, hogy egy stúdióban majd egyáltalán nem lesz ilyen gondom. (Előzetesen úgy terveztem, hogy 8-as blendével 1/125 vagy 1/250 záridővel fotózom - ha a kisfiú mozog, akkor kellhet a rövidebb idő - de a szoftboxok 100%-os fényerejét használva sem bizonyult elégnek a fény. Kénytelen voltam tágabb rekeszt használni, ami persze nem tragikus, életleníti a hátteret, de most kivételesen épp nem ez lett volna a célom.)

A fotózást egy félig-meddig karácsonyinak nevezhető fix háttér előtt fejeztük be ("karácsonyiságát" a háttér elé állított fenyőfa és egy fényfüzér volt hivatott jelezni). Ezúttal elég volt balról a kisebb szoftbox-szal megvilágítani a teret, mert jobbról egy ablakon keresztül jött be némi fény (azért csak némi, mert ronda, csepergős, szürke idő volt). Az ISO-t ugyan feljebb kellett tekernem, de cserébe legalább nem volt olyan telibeszórt, unalmas a megvilágítás.

A kis Lalbi végig megadóan tűrte a megpróbáltatásokat. S bár a képek nem a stúdiófotózás tanítani való mintapéldái lettek, emléknek (és számomra első tapasztalatnak) jók lesznek.





 







Kismamafotózás Mónikával

2022. november 5., szombat

Eljött hát ez a nap is! A kicsi lány, akit születése óta ismerek, babát vár.
 
Mónika, akivel már sok fotózáson vagyunk túl, kismamafotózásra kért fel. Még várhattunk volna vele, mert a pocakja még nőni fog a hátralévő kb. 1,5 hónapban, de erőszakoskodtam, hogy most menjünk, amíg még tobzódnak az ősz színei. Így hát nyakunkba vettük Gödöllő parkjait, pontosabban közülük kettőt, az Erzsébet parkot és a Kastélyparkot. A fotózásra Mónikát elkísérte párja, Pálesz is, így természetesen ő sem kerülhette el a fényképezőgép lencséjét.

A fotózást valószínűleg (imitált) karácsonyi körülmények között december elején beltéren megismételjük...






 






 





Budapest - 2022. 3. fejezet

2022. október 5., szerda

 

Nemzeti Vágta már több ízben volt beszámolóm tárgya, idén sem maradhat el.

Az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is a Hősök terén rendezték a versenyeket, az Andrássy út Bajza utcáig terjedő részét pedig a különböző vásározók vették birtokukba. Most első ízben sikerült bejutnom a tér közepére, amit futamok között időnként megnyitottak. Lehet, hogy ez más években is így volt, de eddig még nem botlottam bele ebbe a lehetőségbe. Így aztán lovasokat is tudtam fotózni, bár kétségtelen, hogy sokkal előnytelenebb pozícióból, mint a túloldali lelátókról. 

Kíváncsiságból megpróbálkoztam a svenkeléssel, elég kevés sikerrel. Utólag belegondolva ez nem is csoda, hiszen azon túl, hogy egy vágtató lovat kellett elég pontosan követni ahhoz, hogy éles legyen (a pontos követés minden svenkelés alapja), vágta közben mind a ló, mind a lovasa egyéb (nem vízszintes, vagyis a svenkelés irányába mutató) mozgást is végez, ami önmagában kiküszöbölhetetlen életlenséget okoz (egy mozgó jármű fotózásánál ez a probléma nem merül fel).

A rendezvény helyszínén és jellegzetes figuráin túl arcokat és életképeket is keresgéltem.

A helyszín

Múlt és jelen





 
A közönség

 

 

 

 






Arcok, emberek, résztvevők

A svenkelési kísérlet


 



 




Multiexpo




 

2009 ·TiSza by TNB