Kompakt és DSLR (2)

A törpe kompakt (Canon Powershot G10) és az óriás DSLR (Canon EOS 450D) küzdelmében van néhány terület, amelyen a kompakt bizony jobban teljesít. Az egyik ilyen az autofókusz-rendszer.

Az autofókusz

A kompakt G10 autofókusz-rendszere nagyon egyszerűen és sokoldalúan kezelhető. Kilenc fókuszmezőt tartalmaz, amely 3 sorban és 3 oszlopban helyezkedik el:

Három AF-mód választható:

• arcérzékelős
• AiAF (intelligens autofókusz)
• FlexiZone

   Az arcérzékelőről nincs mit mondani, jól ismert funkció. Az AiAF esetében a fotós a gépre bízza, hogy a kilenc mezőből melye(ke)t jelöli ki a fókuszpontok élesre állításánál. Ilyenkor a gép egy vagy több fókuszpontot is bemérhet, ezek zölden világítanak az exponálógomb félig történő lenyomására. Jól használható olyankor, amikor nincs idő az élességet állítgatni, s gyorsan kell reagálni (pl. életképek készítésénél), de akár tájképekhez is alkalmazható.

   Az igazi nagy találmány a FlexiZone! Ennél egyetlen fókuszkeret jelenik csak meg, amely a kép teljes szélességében és magasságában szabadon mozgatható.

   A fenti képen a fókuszkeret középen van, de néhány mozdulattal villámgyorsan bárhová mozgatható a képen.  De nem csak a 9 ponton belül, hanem az egész kép bármelyik részén! A fókuszkeret nagysága is állítható, a fenti nagyobb vagy pedig egy kisebb keretre:

   Ezekkel a keretekkel gyors és pontos fókuszálás érhető el. Nem probléma például portrénál az alany szemére állítani az élességet.

   Amikor először belenéztem a 450D tükörreflexes gép nézőkéjébe, a gép leírásából már jól ismert gyémántalakzatú kilencpontos fókuszábra fogadott.

   A kilenc fókuszkeret közül a középső egy kereszttípusú szenzor, amely a canon.hu szerint gyors és pontos élességállítást biztosít f/2,8 és gyorsabb objektívek használatával is.

   A kilenc fókuszpontot egyszerre is kijelölhetjük, ez gyakorlatilag megegyezik a G10 AiAF-rendszerével, vagyis a gép processzora dönti el, hogy mely fókuszpontokat használja az élességállításhoz (egyszerre akár többet is). De természetesen egyetlen fókuszkeretet is kijelölhetünk, és ebben az esetben erre a pontra fogja a gép az élességet beállítani. A fókuszkeretek között ugyanolyan gyorsan váltogathatunk is, mint a G10-nél - azzal az óriási különbséggel, hogy a 450D-nél CSAK a kijelölt 9 pontot használhatjuk, míg a lesajnált kompakt esetében teljesen szabadon mozoghatunk a TELJES képmezőben!

   A Canon EOS 450D első kézbevételekor a kilenc fókuszpontos beállítás működött, így gyakorlatilag a gép DIGIC III. processzora döntötte el, hogy a kép mely pontjait kívánja élesre állítani. Portrék esetében ez természetesen megengedhetetlen: élesek lettek az állcsúcsok, a haj vagy a fül, csak éppen a szem nem.

   A következő alkalommal már jobban odafigyeltem: csak a középső fókuszpontot használtam az élesség beállítására. Előbb a szemre állítottam a fókuszt, majd félig lenyomott exponálógomb mellett újrakomponáltam a képet. Így végre éles szemeket kaptam.

   De nem feledhetem, hogy a G10-nél a fókuszbeállítás mennyivel egyszerűbben, jobban és sokoldalúbban működik... Ez bizony egy olyan terület, ahol Dávid legyőzi Góliátot.

És nem ez az egyetlen. A következő ilyen terület a fehéregyensúly-állítás, amelyről majd a legközelebb beszélek...