Ebben a forróságban nem tudtam rávenni magam, hogy kiálljak a kőrengeteg egyik sarkába és emberere lődözzek. A tenyerem viszont egyfolytában viszketett - fotózni kéne!
Az egyik este kimentem hát a kertbe, és nekiálltam virágokat fényképezni. (Amit pedig nem nagyon szoktam.) Kókadozó, száradozó szerencsétleneket találtam, amelyek ugyanúgy megszenvedték a napot, mint mi, emberek.
Választék híján pedig maradt a móka a Photoshoppal.
6 megjegyzés:
Micsoda bokeh!!!
2010. július 18. 14:38Már szinte hihetetlen...
Pedig nem csalás, nem ámítás.
2010. július 18. 16:10A két középső a Canon 85 mm f/1,8-cal (1,8-as rekesszel), a két szélső kókadós pedig az új Canon 17-55 mm obival készült (2,8-as rekesszel).
Megint kedvemre valót fotóztál! :) MIndegyik szép!:)
2010. július 18. 20:11Köszönöm Marcsi, örülök!
2010. július 19. 7:02Látom nem jössz zavarba ha természetfotózásról van szó akkor sem.:-) Nálunk nem száradoznak a növények, minden nap esik...
2010. július 24. 22:05Most jöttem haza nyaralásból... és azt látom, hogy most már nálunk sem száradoznak a növények :-)
2010. július 31. 20:32Megjegyzés küldése