2013 - válogatás

Gondoltam, az év utolsó napján készítek egy válogatást az idei fotókból. 

Elég nehéz dolog ez... Mi alapján válogassak? A saját ízlésem szerint? A saját kedvenceimet elég nehéz kiválogatni, olyan sok van - és egyszersmind olyan kevés, ha szigorú akarok lenni. És lehet, hogy másnak kevésbé érdekesek, mint nekem.

Válogassak a nemzetközi fotós oldalakon sikeresnek bizonyult képeim közül? A fotómegosztók közül igazából csak a Flickr-en vagyok jelen, a többi valahogy nem jött be nekem. 

Karácsonyi fények a ködös Gödöllőn

Advent harmadik vasárnapján Gödöllőn jártunk, amikor is tettünk egy kis sétát a kastélyparkban. Eddig nem volt időm azt a kevés képet feltenni, amit a ködös időben készítettem, most pótolom.

A kékórás időszakban próbáltam hosszú záridős képet készíteni a kastély homlokzatáról (állványról), hogy szűk rekesszel csillag alakú fényforrásokat érjek el, de ez a ködös időben nem sikerült. A baloldali, kézből készített kép az egyetlen, ami jó lett. A köd cseppjei ugyanis annyira megszórták a fényt, hogy azt a hosszú záridős fotó már nem viselte el. Nem lettek csillag alakúak a fények, és maga a kép is sokkal rosszabb lett, mint a normál fotó.

Noel bárkája partot ért

2013. december 16. - nevezetes dátum családunk számára: ekkor született meg Dávid és Zita gyermeke, unokám, Noel. A név latin eredetű, jelentése: karácsonykor született. Semmi köze a hasonló alakú, de héber eredetű Noéhoz, hiába sugallja ezt álnok módon még a bejegyzés címe is...

Már előző nap tudtuk, hogy eljött a "mi időnk" - a doktor ugyanis a vasárnapi viziten úgy döntött, hogy másnap reggel 6-kor megindítják a szülést. Hétfőn elmentünk hát dolgozni, és vártuk, csak vártuk az örömhírt. De hiába. Elmúlt 8, 9, 10 és még mindig semmi... Fél 11-kor aztán nem bírtuk tovább, kocsiba vágtuk magunkat a feleségemmel és elindultunk a Péterfy Sándor utcai kórházba. Azt reméltük, hogy mire odaérünk, már egy unka vár ránk...

A Nyugatinál

Tegnap a Nyugati pályaudvarnál jártam, mivel az egyik vidéki partnerünk vonattal utazott fel Szegedről, és a McDonald'sban beszéltük meg a találkozót. A Nyugatinál lévő (Eiffel irodája által tervezett épületben lévő) "meki" talán a leggyönyörűbb volt a világon, amikor megnyitották. Nem véletlen, hogy néhány éve a második legszebbnek választották (az első helyet az Oxford Streeten lévő londoni étterem kapta meg). A vasúti jegypénztárakhoz vezető jellegtelen, sötét folyósra nyíló, ezért aztán alig észrevehetően szerény bejáratú éttermet azóta átalakították: némileg változtak a falak színei, a kockás kövezetet egyszínű, melegebb hatásúra cserélték, az asztalok környezete a zöld különböző árnyalatait kapta, és fájdalmamra kicserélték a régi típusú, arany foglalatos, múlt század elejét idéző lámpatesteket is (amelyek a bal oldali hvg-fotón még láthatók). Ez utóbbiakat modernebbekkel váltották fel, amelyek szépek persze, és talán több fényt is adnak, de azért a régiekért fáj egy kicsit a szívem.

Budapesti kék órák (3)

Néhány éve próbálkozom azzal, hogy kihasználjam a kék órák hangulatos lehetőségeit Budapesten. Nem tudom miért, de ez valahogy mindig így tél tájékán jut az eszembe. Talán mert nyáron jóval később (hajnalban pedig jóval korábban) vannak a kék órák... Télen viszont - főképp hétköznap, munka után - még éppen el tudok szaladni valamelyik közeli helyre, ahol jut idő  néhány képre. Ez a speciális időszak ugyanis valóban csak egyetlen rövid óra, előtt túl világos, utána túl sötét van már. Nemrégen a Szabadság híd környékére látogattam el, ez éppen olyan távolságra van a munkahelyemtől, hogy autóval a 16 órás "zárás" után még időben odaérek. Tavaly is jártam már ott, de akkor mindössze egyetlen épkézláb felvételt tudtam készíteni a Gellért hegyről, a hidakról egyik kép sem sikerült, gondoltam, most újra megpróbálkozom.

Tropicarium

Budafokon a Campona üzletház egyik szárnyában található a Tropicarium. Még sosem jártunk ott, ezért az egyik este munka után meglátogattuk. Persze a fényképezőgép sem maradhatott otthon, bár tudtam, hogy ez sok más között szintén Budapest egyik agyonfotózott helyszíne. Rengeteg kép látható az interneten a különleges, egzotikus úszó, mászó, ugrándozó élőlényekről - most én is szaporítom őket egy kicsit..

Három a kislány - slideshow

A három lánnyal (Laura, Barbara és Kriszta) együtt is, kettejükkel pedig külön-külön is fotóztunk 2013-ban, összesen három alkalommal. Ez már elég sok ahhoz, hogy az eredményt egy kis videóban érdemes legyen összefoglalni. Az összeállítás elkészítése közben - pestiesen szólva - nem lehetett nem észre venni, hogy a lányoknak milyen sokféle arca van (ami elsősorban Laura és Kriszta képein látható jól, hiszen mindkettővel kétszer is fotóztunk). Ezt a tényt persze aláhúzza, hogy a fényképezések az év több időszakát is átfogták, s az eltelt idő alatt a lányok is változtak (Krisztának például más színű és hosszabb lett a haja).

2013-Három a kislány from Tibor Szabó on Vimeo.

Modellek (a fenti képen balról jobbra): Trautmann Laura, Schwarz Barbara, Feiler Krisztina
Smink: Gál Barbara (Trautmann Laurával készült külön fotók egy része)
Helyszínek: Kistarcsa (pipacsos rét), Budapest (Népliget)