Március 1-jén, egy szép szombaton reggelen úgy döntöttünk, hogy kirándulunk valahová. Némi tanakodás után Mohácsot választottuk, ahol üzleti ügyben ugyan már többször is jártam, de busójáráskor még sosem. Nem is igazán tudtuk, hogy mire számítsunk, különösen, hogy az esemény két napos, és a fő attrakciókat másnapra, vasárnapra tervezték - amikorra viszont várni lehetett, hogy elromlik az idő...
Nem bántuk meg, hogy elmentünk. A busójárás érdekes, színes, üde népi szokás, ami mára már óhatatlanul kicsit elvárosiasult formáját mutatja. Rengeteg volt a látogató (a két nap alatt 80 ezer ember),és a nagy tömegben bizony elég nehéz volt fotózni. Ráadásul éppen délben, a legnagyobb napsütésben... Az élményt azonban sikerült megörökíteni. A legjobban a közeli, portrészerű fotók sikerültek, nem véletlenül, hiszen ezeknél lehetett a legjobban elkülöníteni az arcokat a zavaró tömegtől.
Bár az esemény március elején volt, csak most tudtam időt szakítani a képek feldolgozására, ezért a blogra kicsit érkezik a busójárás...
