Másfél éves volt, s tegnap éjjel örökre elköltözött a világunkból.
Egy évvel ezelőtt szegődött hozzánk, és nagyon hamar megszerettük. Potya - ezt a nevet adtuk neki. Reggel, amikor munkába indultunk, követett a kapuig, és nézte, ahogy távozunk. Este, amikor hazaérkeztünk, már jött elénk és üdvözölt. Családtaggá vált. Sohasem éreztük azt, amit egy macskáról állítanak, hogy a házat, a lakhelyét szereti, és nem a gazdáját. Már apró cicaként minket választott, ragaszkodott hozzánk, és új lakhelyünkön se kereste a régit. Mert együtt voltunk.
Félt az autótól, és reméltük, hogy bár forgalmas út mellett lakunk, ez a félelme megóvja a bajtól. Sajnos nem így lett.
Az utolsó képeket alig egy hete készítettem róla csak úgy "mellékesen", s nem is gondoltam, hogy ez lesz az utolsó alkalom...
Még egy napja sincs, hogy elment, de máris hiányzik.
8 megjegyzés:
:-( :-( nyugodjon békében
2014. május 23. 22:00Ámen.
2014. május 24. 12:27Nagyon sajnálom! Sajnos tudom mit érzel! :(
2014. május 24. 14:02Köszönöm, Marcsi.
2014. május 24. 14:09Béke poraira. Mi is számtalan cicát gyászoltunk már.
2014. május 26. 23:37Kicsit korán jött és váratlanul.
2014. május 27. 15:34Gyönyörű macsek volt. A vörösök általában ragaszkodóak :)
2014. augusztus 8. 10:59Nagyon szomorú elveszteni egy állatot. Az én Cimbi cicám is hiányzik, egy nap többé nem jött haza a csavargó.... immár hét éve, de mintha tegnap lett volna, hogy simogatom a túlméretezett lapát füleit. Potyának egerekben és simogatásban gazdag vadászmezőket kívánok!
Kedve Réka, köszönöm együttérzésed. Bízzunk abban, hogy az örök vadászmezőkön is jól érzik magukat.
2014. augusztus 11. 7:19Megjegyzés küldése