Repcekereső

Szombatra egy portréfotózást szerveztünk Trautmann Laurával, aki ezúttal már harmadszor állna a kamerám elé. Évek óta szeretnék fotókat készíteni virágzó repcében, de eddig még sosem találtam megfelelő táblát a környéken, úgy tűnt, mintha ezt a növényt nem is ismernék errefelé. Az idén viszont megváltozott a világ: lakóhelyem környezete szinte tobzódik a sárgálló repceföldekben, egyik tábla a másikat éri. Így hát késő délután elindultam, hogy a holnapi fotózáshoz megkeressem a legmegfelelőbb helyszínt.

Lelkesedésemben a sehova se vezető földutakra is bemerészkedtem, és sokszor bizony fogalmam se volt, hogy merre járok. Nem tudtam, hogy vajon eljutok-e valamilyen lakott helyre egyáltalán, vagy a földutak hegy-völgyi labirintusában pusztulok el nyomorultul. Mintha csak repcével kirakott sakktáblában bolyongtam volna, mindenfelé repcefürtök tömege sárgállott, a látványt csak hébe-hóba szakította meg egy-egy gabonatábla.

Az egyik fordulóban egyszer csak váratlan panoráma tárult elém. Az egyik dombocskáról lakóhelyem, Kistarcsa látképe tolakodott a budai hegyek elé, előterében - mi mással - egy gyönyörű repcetáblával. Messziről is jól kivehető volt a víztorony, amelynek közelében lakom.

A földutakon föl-lebukdácsolva végül persze kijutottam az útvesztőből a szomszéd település túlvégében, s  mintegy 30-40 km-es körutam ezzel befejeződött. Most már csak a holnapi fotózásnak kell jól sikerülnie választásom eredményeképpen - itt:

Ez meg a repce virága, alulnézetből.